14. rész

14. rész
*Dóri szemszög*

Másnap reggel hamarabb felébredtünk Minseoval, mint a fiúk. Szinte mind a 12-en a nappaliba aludtak valamilyen pozícióban, kivéve Lulut, akit miután Baekhyun bezavart, elaludt a bejárati ajtónál.
- Szerintem csinálni kellene nekik kávét, meg keresni sok fájdalomcsillapítót, mert az összes tuti másnapos lesz…- nyomott el egy ásítást Minseo.
- Biztos, hogy azok lesznek… Azok után, amiket műveltek…- kuncogtam.

Bementünk a konyhába, ahol töménytelen mennyiségű kávét főztünk a jómadaraknak. Amikor visszamentünk a nappaliba, Kris már ébredezett.
- Jó reggelt!- mondtuk Minseoval egyszerre.
- Nektek is…- dörzsölgette a szemeit- Úristen, de másnapos vagyok…
- Hát elég sokat ittatok tegnap- nyújtott oda neki egy bögre kávét Minseo.
- Ugye nem csináltunk semmi hülyeséget?- kérdezte, mire belőlünk kitört a nevetés- Akkor ezek szerint csináltunk… Miért van eltörve az új wc pumpa?

Minseoval megint csak nevettünk, amire többen is felébredtek.
- Kérhetek fejfájás csillapítót?- nézett ránk Kai.
- Én is…- masszírozta a halántékát Chen.
- Hozok mindenkinek- indultam meg a konyha felé.

Felkaptam az egész doboz gyógyszert, meg 2 palack ásványvizet, és visszamentem a nappaliba, ahol időközben mindenki már ébren volt.
- Miket csináltunk?- kérdezte Kris.
- Miért van legyantázva az egyik lábam?- kérdezte Luhan, mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Komolyan ilyen sokat ittunk?- kérdezte D.O.
- Nézz csak körbe…- mondtam, mivel a nappali tele volt kiürült sojus üvegekkel.
- Oké, tényleg nagyon sokat ittunk…- nevetett- Aigo, de fáj a fejem…
- Nem tudjátok, ki gyantázta le a lábam?- kérdezte Luhan.
- Baekhyun volt…- mondtam zavartan, amikor eszembe jutott a tegnap éjszaka.
- Én?- kérdezte Baekhyun csodálkozva- Tényleg én voltam?
- Igen, te voltál- nevetett Minseo.
- És mi történt azzal a pumpával?- kérdezte Xiumin.

Belőlünk Minseoval megint kitört a nevetés, amit alig bírtunk abbahagyni.
- Hjaj…- fogtam a hasam, ami már fájt a sok nevetéstől- Te törted el, Kris. Hozzávágtad a falhoz, amiért Tao belenyomta az arcodba.
- Hogy mit csináltam?- kérdezte Tao.
- Nekiálltatok kardozni a wc kefével, meg a pumpával, aztán Kris meg akarta mosni Tao fogát a wc kefével, és…- Minseo olyan szinten nevetett, hogy nem tudta befejezni a mondatát.
Mindenki nevetett Kris és Tao kivételével.
- Nagyon remélem, hogy az a wc kefe is az újonnan vásárolt volt…- méregette mérgesen Tao Krist.
- Hát ha ez volt az, akkor az új, akkor…- mutatta fel Kai a kanapé mögött heverő wc kefét.
- Miért árad a pumpából a soju szag?- kérdezte Sehun.
- Kai-al pohárnak használtátok miután eltörött és Tao megsiratta…- nevettem.

Mindenkiből ismét kitört a nevetés.
- Na jó, én nekiállok elpakolni, mert szörnyű ez a rendetlenség- keltem fel a kanapéról.
- Segítek!- mondta Minseo.

Közben a fiúk is csatlakoztak, így viszonylag hamar végeztünk a rendrakással.
- Minseo…- fordultam barátnőm felé- Azon gondolkoztam, hogy… Haza kellene mennünk még néhány dologért… Vagyis… Nem tudom…
- Én is gondolkodtam már ezen, hogy ideje lenne áthozni még a fontosabb és épségben maradt dolgokat… De mi van, ha most is ott vannak?- nézett rám rémülten.
- Elmegyünk veletek!- mondta Chanyeol.
- Csodás…- forgatta meg a szemeit Tao.
- Te itthon maradsz!- nézett rá mérgesen Kris.
- Eszembe se jutott, hogy én is a díszkíséret tagja legyek…- mondta, majd kisétált a nappaliból.
- Na akkor mindenki készülődjön, aztán indulás- mosolygott rám Baekhyun, amitől én elpirultam.

Minseoval bementünk a közös szobánkba, és felöltöztünk.
- Mi az, amiről éjszaka óta annyira hallgatsz?- kérdezte Minseo.
- Micsoda?- néztem rá- Ja, semmi…- sütöttem le a szemem.
- De valamit nagyon titkolsz… Mondd el!- nézett rám sürgetően.
- Na jó…- sóhajtottam- Ugye kimentem levegőzni a fiúk sztriptíze után… És Baek épp Lulu lábát gyantázta… Aztán bocsánatot akart kérni, amiért elvették a gyantámat, és hát… Megcsókolt…- suttogtam az utolsó szót.
- Hogy mi?- kezdett el vinnyogni Minseo- Ezt nem mondod komolyan?
- Csendesebben, még a végén meghallja valaki!- csitítottam- De valószínűleg olyan részeg volt, hogy már egyáltalán nem emlékszik rá.
- Sose fogod megtudni, ha nem kérdezed meg…
- És ezt hogy képzelted? Odaállok elé, hogy „Szia Baekhyun, nem tudom emlékszel-e, de részegen velem csőröztél, és tudod nagyon jó volt, kérek repetát…” Így gondoltad? Mert akkor felejtsd is el!
- Hát te nagyon hülye vagy- nevetett Minseo.
- Lányok kész vagytok?- szólt be Kai.
- Egy pillanat!- mondtuk egyszerre, amit megmosolyogtunk.

Gyorsan felkaptuk a mobilunkat, és lementünk a fiúkhoz a nappaliba.
- Indulhatunk?- kérdezte Xiumin.
- Komolyan mindenki megy?- kérdezte Tao az ajtónak támaszkodva.
- Miért, félsz itthon egyedül?- kérdezte gúnyosan Minseo.
- Chen, Suho, Sehun és Luhan itthon maradnak- mondta Kris, mielőtt Tao visszavághatott volna Minseonak.

Elköszöntünk a fiúktól, és elindultunk. Útközben a tegnapi buliról beszélgettünk, és nagyon sokat nevettünk.
- Belépünk majd Donghwahoz is?- kérdezte Minseo.
- Persze!- mondtam- Ugye nem gond?- néztem a fiúkra.
- Egyáltalán nem- mosolygott Channie.

A lakásunk előtt félve néztünk össze Minseoval.
- Várjatok itt, én gyors bemegyek körülnézni, hogy van-e itt valaki- mondta Kai, majd el is tűnt.

Nem sokkal később mosolyogva jött vissza.
- Nincs itt senki!

Minseo előhalászta a kulcsát, és kinyitotta az ajtót, ami mögött még mindig az a káosz fogadott, amit sietve itt hagytunk.
- Ha már tönkre tette a lakásunkat, mostanra igazán kitakaríthatott volna…- morogtam, mire a többiek felnevettek.

Bementem a szobámba, és ismét a sírás fojtogatott. Egy bőröndbe belegyűrtem az itt maradt ruháimat, kiszedtem a képeimet a törött képkeretekből, elpakoltam az összes személyes cuccomat, és könnyes szemekkel néztem az angyalkáimat.
- Dóri, minden oké?- lépett mellém Lay.
- Igen, csak… Ezt még apukámtól kaptam, és nagyon sokat jelentett számomra…- szorongattam a törött tündérkém.

Lay mosolyogva átvette tőlem, a markába zárta, majd egy perccel később új állapotba adta vissza.
- Tessék!- nyújtotta felém mosolyogva.
- Ezt mégis hogy csináltad?- engedtem utat a könnyeimnek, miközben magamhoz öleltem az immár ép tündért.
- Nem csak embereket tudok gyógyítani, hanem törött tárgyakat is meg tudok csinálni, hervadt virágokba is tudok életet tölteni…
- Nagyon szépen köszönöm!- öleltem meg boldogan.

Ő csak önfeledten nevetett, majd segített eltenni az angyalaimat, és kivitte a nappaliba a csomagom.
- Minseo, kész vagy?- kukkantottam be barátnőm egykori szobájába.
- Mindjárt!- nézett rám- Te sírtál?
- Öhm… igen- hajtottam le a fejem.
- Miért?
- Lay meg… öhm… megjavította az apukámtól kapott tündérem. Vagy valami ilyesmi- mosolyogtam szomorkásan.
- Komolyan?- kérdezte csodálkozva Minseo- Hát ez nagyszerű!
- Igen- nevettem- Gyere, induljunk Donghwahoz!

Kivittük Minseo csomagját is a nappaliba, amivel Kai azonnal hazateleportált, így nem kellett cipelnünk a kávézóba.
- Még valami, amit szeretnétek elvinni?- fordult felénk Kris.
- Nincs- mondtuk egyszerre Minseoval.
- Hát akkor indulás!- csapta össze a kezeit Channie.

Útközben is nagyon sokat nevetgéltünk, hála Krisnek és Channienak. Amikor azonban befordultunk a kávézó utcájába, Minseoval mindketten megtorpantunk. A kávézó előtt rengeteg mécses és virág volt.
- Ugye ez nem azt jelenti, amire én gondolok?- kérdezte Minseo könnyes szemekkel- Ugye nem halt meg senki?

Kezdtem bepánikolni. Baekhyun megfogta a kezem, és a kávézó felé húzott. Nem mertem ránézni a sok mécsesre és virágra, féltem, hogy olyan képet látok ott, amitől a legjobban rettegek. A kávézóba belépve érezni lehetett a levegőben a gyászt. Most is sok vendég volt, de nem volt az az önfeledt beszélgetés, mint amikor mi itt voltuk.
- Sziasztok!- lépett hozzánk szomorkás mosollyal a főnök.
- Jó napot!- köszöntek neki a fiúk.

Mi Minseoval csak néztük a pultban álló idegen fiút.
- Ugye nem?- néztem a főnökre könnyes szemekkel.
- De… Donghwa tegnap este meghalt.