11. rész
*Dóri szemszög*
- Dóri…- hallottam Baekie hangját.
- Hm?- morogtam álmosan.
- Ideje lenne felkelni, mert éjszaka megint nem fogtok semmit aludni…
- Mennyi az idő?- nyújtózkodtam.
- 5 óra van- mosolygott Baekie.
- Minseo?- néztem barátnőm üres helyére.
- Krisszel főz… Gyere te is!
- Baek!- szóltam utána.
- Igen?- fordult vissza mosolyogva.
- Köszönöm, hogy tegnap este… vagyis éjszaka itt voltatok velünk…- piszkáltam zavartan a takaróm.
- Ez csak természetes, azok után, ami történt. Na, gyere, te álomszuszék!- ment ki a többiekhez a konyhába.
Nagy ásítások közepette rendbe szedtem magam a fürdőbe, és én is csatlakoztam a népes társasághoz, akiket a nappalinkban találtam.
- Sziasztok!- mosolyogtam.
- Szia!- mosolygott vidáman Chanyeol- Hogy aludtál?
- Egész jól…- huppantam le Xiumin mellé a kanapéra.
- Szia Dóri!- jött be Kris és Minseo is- Nem vagy éhes?
- Öhm… még nem igazán… Pocak még alszik.
Ezen többen felnevettek.
- Ha már mindketten ébren vagytok… Arra gondoltunk a fiúkkal, hogy elhívnánk titeket újra magunkhoz, és… Ha gondoljátok, válaszolunk minden kérdésetekre- vakargatta a tarkóját Kris.
- Tao természetesen nem lesz otthon!- Baekie.
- Én benne vagyok!- mosolygott Minseo.
- Semmi akadálya!
- Akkor egyetek valamit, aztán mehetünk- lelkesedett Channie.
- De én nem…- kezdtem tiltakozni.
- Akkor is enned kell valamit!
- Aigoo… Szörnyű vagy…- nyújtottam ki a nyelvem.
Minseoval bekaptunk néhány falatot, felöltöztünk, és néhány fontosnak talált dolog összepakolása után elindultunk a fiúk palotája felé. Útközben rengeteget nevettünk Kris és Channie civakodásán.
- Srácok!- kiabált Kris, amikor beléptünk az ajtón- Itt van Minseo, és Dóri! Gyertek le!
Nem sokkal később már 11 fiúval ültünk a nappaliba.
- Jól vagytok azért?- kérdezte félénken Lay.
- Jobban, mint tegnap…- mosolyogtam rá.
- Mit szeretnétek tudni?- kérdezte Suho.
- Kinek mi a képessége?- nézett körbe Minseo.
- Biztos, hogy erről szeretnétek beszélni?- húzta el a száját Chen.
- Ha egyszer már nyakig benne vagyunk ebbe a dologba, akkor had lássunk tisztán…- mondtam.
- Hát oké… Én uralom a villámokat- mondta Chen- Bármikor, bárhova tudok csinálni villámot…
- Én irányítani tudom a levegőt…- Sehun- Tudom, ez furcsán hangzik, de akár ide a nappali közepére és képes lennék egy tornádót csinálni.
- Ezt a bemutatót most szerintem mellőzd…- kuncogott Kai.
- Én fagyasztani tudok- mosolygott Xiumin.
- Én a földet tudom… irányítani… Vagy valami olyasmi…- mosolygott zavartan D.O.
- Én gyógyítani tudok, de… Ezt már tudjátok…- Lay.
- Enyém a tűz, de… Sajnos ezt is tudjátok már…- húzta el a száját Channie.
- Én pedig le tudom hűteni Chanyeol, ha túlságosan felforrósodnak, ugyanis az én képességem a víz- mosolygott Suho.
- És te?- fordult Minseo Luhanhoz.
- Ezt szerintem jobb lesz, ha megmutatom- húzódott sejtelmes mosolyra az ajka- Szomjasak vagytok?
- Igen, de… miért?- kérdeztem, azonban mire a mondatom végére értem, Luhan kezébe egy jól megrakott tálca volt, rengeteg pohárral és üdítővel.
- Ezt mégis hogy a francba csináltad?- kerekedett ki Minseo szeme.
- Az én képességem a telekinézis… A gondolataimmal tudok tárgyakat mozgatni- mosolygott.
- Nagyon durva- ámuldozott Minseo.
- És… Mr mindenképpentönkreteszemazéleted Úr mire képes?- kérdeztem.
Többen felnevettek.
- Nos… Tao kontrollálni tudja az időt- mondta Suho.
- Hogy mi?- kérdezte Minseo értetlenül.
- Képes arra, hogy leállítsa az időt, hogy eltolja… Egyszóval ha ő úgy gondolja, hogy tovább akar aludni, akkor csak visszatekeri az idézőjeles órájának mutatóját, és „visszamegy” az időben.
- Te jó úr Isten…- néztem hatalmas szemekkel Minseora- Ezért nem voltam ott veled a kávézó előtt! Amikor először ránk támadt…
- Akkor azért jöttetek olyan későn, amikor először itt voltunk, és berángatott a szobájába…- nézett Minseo csodálkozva.
- Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe…- sóhajtott Kris.
- Mindegy is, ezen már nem lehet változtatni- mosolyogtam- Már csak abban reménykedhetünk, hogy több ilyen akciót nem tervez ellenünk…
Ezután vidámabb dolgokról kezdtünk el beszélgetni, és nagyon sokat nevettünk, egészen addig, amíg Tao meg nem jelent.
- Azt hiszem itt az ideje, hogy menjünk…- tettem le a poharam az asztalra.
- Óh, ugyan, maradjatok csak… Engem nem zavartok…- ült le a fotelom karfájára Tao, miközben gonosz mosollyal méregetett.
- Tao!- szólt rá Baekhyun.
- Valami problémátok van?- nézett a fiúkra.
- Igen, te vagy a probléma- állt fel Minseo- Köszönjük a meghívást, nagyon jó volt beszélgetni. Majd valamikor találkozunk.
- Ha bármi van, hívjatok!- mondta Kris.
- Rendben! Sziasztok!
Fogtunk magunknak taxit, és bemondtuk a címünket.
- Kár, hogy Tao ilyen hamar hazajött, nagyon szívesen maradtam volna még…- sóhajtottam.
- Olyan jó volt beszélni ezekről a fiúkkal… Így már azért érthetőbbek a dolgok- Minseo.
Amikor a ház elé érkeztünk, kifizettük a taxit, és felmentünk. Azonban amikor a lakásunk elé értünk, megfagyott bennem a vér.
- Jézusom… Valaki járt itt…- mutattam a résnyire nyitva levő ajtóra.
- És ha még mindig itt van? Dóri, én félek!- nézett rám kétségbeesetten Minseo.
Remegő kezekkel előkotortam a telefonom, és tárcsáztam Baekhyunt.
- Igen?- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Baekhyun, valaki járt a lakásunkba, nyitva van az ajtó…
- Micsoda? Ugye nem mentetek még be?
- Nem, nem merünk bemenni…
- Maradjatok a folyosó végén, egy pillanat és ott vagyunk!
Eltettem a telefonom, megragadtam Minseo kezét, és a folyosó végére rángattam, tisztes távolságba a lakásunktól.
- Mit mondott Baekyhun?- kérdezte Minseo könnyes szemekkel.
- Hogy mindjárt itt lesznek, addig maradjunk távol az ajtótól- öleltem magamhoz.
- Dóri, én nagyon félek!- sírta el magát.
- Én is…- szipogtam.
- Lányok!- lépett mellénk Baekyhun, Kai, Kris és Suho.
- Arra jöttünk haza, hogy nyitva van az ajtónk, és…- nem tudtam végigmondani, mert kitört belőlem a sírás.
- Gyors körülnézünk, hogy van-e még itt valaki- simított végig a kezemen Baekhyun- Addig maradjatok itt!
Minseoval egymásba karolva álltunk, és vártuk, hogy a fiúk kijöjjenek, hogy minden rendben van.
- Lányok!- kukkantott ki Suho- Nincs itt senki, jöhettek.
Minseoval a könnyeinket törölgetve mentünk be a lakásba, de ahogy beléptünk az ajtón, újra kitört belőlünk a sírás. A lakás teljes mértékben fel volt forgatva, mintha csak kerestek volna valamit. A nappaliba felborították az asztalt, a kanapé párnái szét voltak szaggatva, jó néhány könyv le volt dobálva a földre. A konyhába rengeteg tányér és pohár törötten hevert a földön.
- Miért?- sírtam- Mégis miért?
Félve nyitottam be a szobámba, ahol hasonló káosz fogadott. Az ágyamról minden le volt dobálva, az összes ruhám a földön volt, a képeim törött üveggel hevertek a padlón, és a féltve őrzött angyalkáim egy része is darabokban volt.
- Neeem- zokogtam fel hangosan.
- Dóri…- guggolt le mellém Baekhyun.
- Ezt még apukámtól kaptam…- szorongattam a kedvenc tündérem- Miért csinálták ezt?
- Próbálj megnyugodni…- ölelt meg Baekie- Vittek el valamit?
- Nem tudom… Nem tudom…- sírtam.
- A laptopod megvan, szóval szerintem ez nem rablás volt- nézett az asztalomra.
- Fiúk!- sikított Minseo.
Baekhyun azonnal felpattant és kifutott. Nagy nehezen feltápászkodtam, és kimentem a szobámból.
- Hol vagytok?- kérdeztem.
- A fürdőbe, de…
Beléptem a fürdőbe, amit szintén nem kíméltek.
- Mi történt?- kérdeztem.
Amint Minseo arrébb lépett, észrevettem a tükörre írt feliratot.
- „Ez még csak a kezdet!”- olvastam fel hangosan- Ez mégis mi a francot jelent?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Azt, hogy itt már nem biztonságos nektek- mondta Suho.
- És mégis hova tudnánk menni?- kérdezte Minseo kisírt szemekkel.
- Hozzánk!- vágta rá Kris.
- Mert ott sokkal biztonságosabb…- mondtam.
- Én magam fogom Taot kitenni a házból, ha hozzátok mer nyúlni- Kris- A szavamat adom, hogy nálunk biztonságba lesztek.
- Itt tényleg nem maradhattok…- nézett körbe Kai.
- Nem is tudnátok, hiszen romokba van az egész lakás- Suho.
- Gyertek el hozzánk…- karolta át a vállam Baekhyun- Vigyázni fogunk rátok!
Ránéztem Minseora, és láttam a szemében a félelmet. Tudtam, hogy itt nem maradhatunk, hiszen bármikor visszajöhetnek azok, akik ezt tették, de mégis… Amióta Szöulba költöztünk, ez volt a mi kis otthonunk, ahova munka után jól esett hazajönni.
- Rendben- mondtam- Viszont akkor segítenétek pakolni?
- Persze- mosolygott mind a négy fiú.
- Én nagyon gyorsan hazaugrok, felvázolom a fiúknak a helyzetet, meg előkészítem nektek az egyik üres szobát- mondta Kris- Gondolom, ma egy szobába szeretnétek aludni.
-Igen, és… Nagyon szépen köszönjük!- öleltük meg Minseoval.
- Ez csak természetes- mosolygott, majd eltűnt.
- Majd én segítek neked pakolni- lépett mellém Baekhyun.
- Köszönöm- öleltem meg őt is.
Bementünk a szobámba és jó néhány fontosabb dolgot, amit hirtelen bele tudtam zsúfolni egy bőröndbe, Baek segítségével összepakoltunk. A könnyeimmel küszködve léptem ki a nappaliba, ahol a többiek mellett már ott volt Chanyeol is.
- Szia!- mosolygott rám.
- Szia!- köszöntem neki, ő pedig azonnal magához húzott, és megölelt.
- Fel a fejjel kicsilány- simogatta a hátam- Hidd el, nálunk arany életetek lesz!
- Na, gyertek!- fogta meg Minseo bőröndjét Kris.
Fájó szívvel hagytuk magunk mögött a lakásunkat. Már várt ránk egy taxi, amibe beszállva újra szabadjára engedtük a könnyeinket. A fiúk házához érve egy kicsit megnyugodtam, hiszen tudtam, hogy itt biztonságban leszünk, és ha Tao is békén hagy minket, akkor nyugodtak lehetünk.
- Sziasztok!- köszöntek a többiek, akik már a nappaliba vártak minket.
- Sziasztok!- köszöntünk Minseoval.
- Gyertek, megmutatom a szobátokat, gondolom, most egy kicsit szeretnétek egyedül lenni- Kris.
Csendben követtük Krist és Baekhyunt. Egy nagyon barátságos szobába vezettek minket.
- Itt van külön fürdőtök, és ha bármire szükségetek van, csak szóljatok- mutatott az egyik ajtóra Kris.
- Rendben, köszönjük- szipogott Minseo.
A fiúk kimentek, mi pedig Minseoval egymást ölelve sírtunk.
- Ki tehette ezt?- kérdezte barátnőm vörösre sírt szemekkel.
- Fogalmam sincs- kutattam egy zsepi után- De… Az otthonunk… A munkánk gyümölcse… Nem tudom ki volt képes ilyenre…
- Szerintem én elmegyek zuhanyozni- lépett a bőröndjéhez Minseo- Hátha egy kicsit lenyugszom tőle…
- Utánad majd én is elmegyek.
Amíg Minseo zuhanyzott, én kipakoltam a bőröndjeinkből. Pont kijött barátnőm a fürdőből, amikor kopogtak.
- Szabad!- mondtuk Minseoval egyszerre.
- Öhm… Nemsokára kész a vacsora, szeretnénk, ha lejönnétek enni- kukkantott be Sehun.
- Rendben, de én gyorsan szeretnék lezuhanyozni- mondtam.
- Csak nyugodtan- mosolygott és kiment.
- Nagyon ciki lesz, ha pizsibe megyek le?- nézett rám Minseo.
- Már miért lenne ciki? Ha azt vesszük, már itt lakunk… És különben is, Kai, Kris és Baek már látott minket pizsibe…
- Igaz- mosolygott- Siess a zuhanyzással, mert… Eléggé éhes vagyok…
- Gyors leszek!
Amilyen gyorsan csak tudtam, lezuhanyoztam, és Minseoval lementünk az étkezőbe, ahol már mindenki az asztalnál ült.
- Bocsánat, hogy ránk kellett várni- mondtam.
- A látvány felér egy bocsánatkéréssel- mérte végig Tao Minseot.
- Tao!- szólt rá Kris- Örülnék, ha az ilyen megjegyzéseidet inkább megtartanád magadnak.
- Elnézést apuci- mondta gúnyosan.
Csendben megvacsoráztunk, majd elköszöntünk a fiúktól és elvonultunk aludni.
*Dóri szemszög*
- Dóri…- hallottam Baekie hangját.
- Hm?- morogtam álmosan.
- Ideje lenne felkelni, mert éjszaka megint nem fogtok semmit aludni…
- Mennyi az idő?- nyújtózkodtam.
- 5 óra van- mosolygott Baekie.
- Minseo?- néztem barátnőm üres helyére.
- Krisszel főz… Gyere te is!
- Baek!- szóltam utána.
- Igen?- fordult vissza mosolyogva.
- Köszönöm, hogy tegnap este… vagyis éjszaka itt voltatok velünk…- piszkáltam zavartan a takaróm.
- Ez csak természetes, azok után, ami történt. Na, gyere, te álomszuszék!- ment ki a többiekhez a konyhába.
Nagy ásítások közepette rendbe szedtem magam a fürdőbe, és én is csatlakoztam a népes társasághoz, akiket a nappalinkban találtam.
- Sziasztok!- mosolyogtam.
- Szia!- mosolygott vidáman Chanyeol- Hogy aludtál?
- Egész jól…- huppantam le Xiumin mellé a kanapéra.
- Szia Dóri!- jött be Kris és Minseo is- Nem vagy éhes?
- Öhm… még nem igazán… Pocak még alszik.
Ezen többen felnevettek.
- Ha már mindketten ébren vagytok… Arra gondoltunk a fiúkkal, hogy elhívnánk titeket újra magunkhoz, és… Ha gondoljátok, válaszolunk minden kérdésetekre- vakargatta a tarkóját Kris.
- Tao természetesen nem lesz otthon!- Baekie.
- Én benne vagyok!- mosolygott Minseo.
- Semmi akadálya!
- Akkor egyetek valamit, aztán mehetünk- lelkesedett Channie.
- De én nem…- kezdtem tiltakozni.
- Akkor is enned kell valamit!
- Aigoo… Szörnyű vagy…- nyújtottam ki a nyelvem.
Minseoval bekaptunk néhány falatot, felöltöztünk, és néhány fontosnak talált dolog összepakolása után elindultunk a fiúk palotája felé. Útközben rengeteget nevettünk Kris és Channie civakodásán.
- Srácok!- kiabált Kris, amikor beléptünk az ajtón- Itt van Minseo, és Dóri! Gyertek le!
Nem sokkal később már 11 fiúval ültünk a nappaliba.
- Jól vagytok azért?- kérdezte félénken Lay.
- Jobban, mint tegnap…- mosolyogtam rá.
- Mit szeretnétek tudni?- kérdezte Suho.
- Kinek mi a képessége?- nézett körbe Minseo.
- Biztos, hogy erről szeretnétek beszélni?- húzta el a száját Chen.
- Ha egyszer már nyakig benne vagyunk ebbe a dologba, akkor had lássunk tisztán…- mondtam.
- Hát oké… Én uralom a villámokat- mondta Chen- Bármikor, bárhova tudok csinálni villámot…
- Én irányítani tudom a levegőt…- Sehun- Tudom, ez furcsán hangzik, de akár ide a nappali közepére és képes lennék egy tornádót csinálni.
- Ezt a bemutatót most szerintem mellőzd…- kuncogott Kai.
- Én fagyasztani tudok- mosolygott Xiumin.
- Én a földet tudom… irányítani… Vagy valami olyasmi…- mosolygott zavartan D.O.
- Én gyógyítani tudok, de… Ezt már tudjátok…- Lay.
- Enyém a tűz, de… Sajnos ezt is tudjátok már…- húzta el a száját Channie.
- Én pedig le tudom hűteni Chanyeol, ha túlságosan felforrósodnak, ugyanis az én képességem a víz- mosolygott Suho.
- És te?- fordult Minseo Luhanhoz.
- Ezt szerintem jobb lesz, ha megmutatom- húzódott sejtelmes mosolyra az ajka- Szomjasak vagytok?
- Igen, de… miért?- kérdeztem, azonban mire a mondatom végére értem, Luhan kezébe egy jól megrakott tálca volt, rengeteg pohárral és üdítővel.
- Ezt mégis hogy a francba csináltad?- kerekedett ki Minseo szeme.
- Az én képességem a telekinézis… A gondolataimmal tudok tárgyakat mozgatni- mosolygott.
- Nagyon durva- ámuldozott Minseo.
- És… Mr mindenképpentönkreteszemazéleted Úr mire képes?- kérdeztem.
Többen felnevettek.
- Nos… Tao kontrollálni tudja az időt- mondta Suho.
- Hogy mi?- kérdezte Minseo értetlenül.
- Képes arra, hogy leállítsa az időt, hogy eltolja… Egyszóval ha ő úgy gondolja, hogy tovább akar aludni, akkor csak visszatekeri az idézőjeles órájának mutatóját, és „visszamegy” az időben.
- Te jó úr Isten…- néztem hatalmas szemekkel Minseora- Ezért nem voltam ott veled a kávézó előtt! Amikor először ránk támadt…
- Akkor azért jöttetek olyan későn, amikor először itt voltunk, és berángatott a szobájába…- nézett Minseo csodálkozva.
- Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe…- sóhajtott Kris.
- Mindegy is, ezen már nem lehet változtatni- mosolyogtam- Már csak abban reménykedhetünk, hogy több ilyen akciót nem tervez ellenünk…
Ezután vidámabb dolgokról kezdtünk el beszélgetni, és nagyon sokat nevettünk, egészen addig, amíg Tao meg nem jelent.
- Azt hiszem itt az ideje, hogy menjünk…- tettem le a poharam az asztalra.
- Óh, ugyan, maradjatok csak… Engem nem zavartok…- ült le a fotelom karfájára Tao, miközben gonosz mosollyal méregetett.
- Tao!- szólt rá Baekhyun.
- Valami problémátok van?- nézett a fiúkra.
- Igen, te vagy a probléma- állt fel Minseo- Köszönjük a meghívást, nagyon jó volt beszélgetni. Majd valamikor találkozunk.
- Ha bármi van, hívjatok!- mondta Kris.
- Rendben! Sziasztok!
Fogtunk magunknak taxit, és bemondtuk a címünket.
- Kár, hogy Tao ilyen hamar hazajött, nagyon szívesen maradtam volna még…- sóhajtottam.
- Olyan jó volt beszélni ezekről a fiúkkal… Így már azért érthetőbbek a dolgok- Minseo.
Amikor a ház elé érkeztünk, kifizettük a taxit, és felmentünk. Azonban amikor a lakásunk elé értünk, megfagyott bennem a vér.
- Jézusom… Valaki járt itt…- mutattam a résnyire nyitva levő ajtóra.
- És ha még mindig itt van? Dóri, én félek!- nézett rám kétségbeesetten Minseo.
Remegő kezekkel előkotortam a telefonom, és tárcsáztam Baekhyunt.
- Igen?- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Baekhyun, valaki járt a lakásunkba, nyitva van az ajtó…
- Micsoda? Ugye nem mentetek még be?
- Nem, nem merünk bemenni…
- Maradjatok a folyosó végén, egy pillanat és ott vagyunk!
Eltettem a telefonom, megragadtam Minseo kezét, és a folyosó végére rángattam, tisztes távolságba a lakásunktól.
- Mit mondott Baekyhun?- kérdezte Minseo könnyes szemekkel.
- Hogy mindjárt itt lesznek, addig maradjunk távol az ajtótól- öleltem magamhoz.
- Dóri, én nagyon félek!- sírta el magát.
- Én is…- szipogtam.
- Lányok!- lépett mellénk Baekyhun, Kai, Kris és Suho.
- Arra jöttünk haza, hogy nyitva van az ajtónk, és…- nem tudtam végigmondani, mert kitört belőlem a sírás.
- Gyors körülnézünk, hogy van-e még itt valaki- simított végig a kezemen Baekhyun- Addig maradjatok itt!
Minseoval egymásba karolva álltunk, és vártuk, hogy a fiúk kijöjjenek, hogy minden rendben van.
- Lányok!- kukkantott ki Suho- Nincs itt senki, jöhettek.
Minseoval a könnyeinket törölgetve mentünk be a lakásba, de ahogy beléptünk az ajtón, újra kitört belőlünk a sírás. A lakás teljes mértékben fel volt forgatva, mintha csak kerestek volna valamit. A nappaliba felborították az asztalt, a kanapé párnái szét voltak szaggatva, jó néhány könyv le volt dobálva a földre. A konyhába rengeteg tányér és pohár törötten hevert a földön.
- Miért?- sírtam- Mégis miért?
Félve nyitottam be a szobámba, ahol hasonló káosz fogadott. Az ágyamról minden le volt dobálva, az összes ruhám a földön volt, a képeim törött üveggel hevertek a padlón, és a féltve őrzött angyalkáim egy része is darabokban volt.
- Neeem- zokogtam fel hangosan.
- Dóri…- guggolt le mellém Baekhyun.
- Ezt még apukámtól kaptam…- szorongattam a kedvenc tündérem- Miért csinálták ezt?
- Próbálj megnyugodni…- ölelt meg Baekie- Vittek el valamit?
- Nem tudom… Nem tudom…- sírtam.
- A laptopod megvan, szóval szerintem ez nem rablás volt- nézett az asztalomra.
- Fiúk!- sikított Minseo.
Baekhyun azonnal felpattant és kifutott. Nagy nehezen feltápászkodtam, és kimentem a szobámból.
- Hol vagytok?- kérdeztem.
- A fürdőbe, de…
Beléptem a fürdőbe, amit szintén nem kíméltek.
- Mi történt?- kérdeztem.
Amint Minseo arrébb lépett, észrevettem a tükörre írt feliratot.
- „Ez még csak a kezdet!”- olvastam fel hangosan- Ez mégis mi a francot jelent?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Azt, hogy itt már nem biztonságos nektek- mondta Suho.
- És mégis hova tudnánk menni?- kérdezte Minseo kisírt szemekkel.
- Hozzánk!- vágta rá Kris.
- Mert ott sokkal biztonságosabb…- mondtam.
- Én magam fogom Taot kitenni a házból, ha hozzátok mer nyúlni- Kris- A szavamat adom, hogy nálunk biztonságba lesztek.
- Itt tényleg nem maradhattok…- nézett körbe Kai.
- Nem is tudnátok, hiszen romokba van az egész lakás- Suho.
- Gyertek el hozzánk…- karolta át a vállam Baekhyun- Vigyázni fogunk rátok!
Ránéztem Minseora, és láttam a szemében a félelmet. Tudtam, hogy itt nem maradhatunk, hiszen bármikor visszajöhetnek azok, akik ezt tették, de mégis… Amióta Szöulba költöztünk, ez volt a mi kis otthonunk, ahova munka után jól esett hazajönni.
- Rendben- mondtam- Viszont akkor segítenétek pakolni?
- Persze- mosolygott mind a négy fiú.
- Én nagyon gyorsan hazaugrok, felvázolom a fiúknak a helyzetet, meg előkészítem nektek az egyik üres szobát- mondta Kris- Gondolom, ma egy szobába szeretnétek aludni.
-Igen, és… Nagyon szépen köszönjük!- öleltük meg Minseoval.
- Ez csak természetes- mosolygott, majd eltűnt.
- Majd én segítek neked pakolni- lépett mellém Baekhyun.
- Köszönöm- öleltem meg őt is.
Bementünk a szobámba és jó néhány fontosabb dolgot, amit hirtelen bele tudtam zsúfolni egy bőröndbe, Baek segítségével összepakoltunk. A könnyeimmel küszködve léptem ki a nappaliba, ahol a többiek mellett már ott volt Chanyeol is.
- Szia!- mosolygott rám.
- Szia!- köszöntem neki, ő pedig azonnal magához húzott, és megölelt.
- Fel a fejjel kicsilány- simogatta a hátam- Hidd el, nálunk arany életetek lesz!
- Na, gyertek!- fogta meg Minseo bőröndjét Kris.
Fájó szívvel hagytuk magunk mögött a lakásunkat. Már várt ránk egy taxi, amibe beszállva újra szabadjára engedtük a könnyeinket. A fiúk házához érve egy kicsit megnyugodtam, hiszen tudtam, hogy itt biztonságban leszünk, és ha Tao is békén hagy minket, akkor nyugodtak lehetünk.
- Sziasztok!- köszöntek a többiek, akik már a nappaliba vártak minket.
- Sziasztok!- köszöntünk Minseoval.
- Gyertek, megmutatom a szobátokat, gondolom, most egy kicsit szeretnétek egyedül lenni- Kris.
Csendben követtük Krist és Baekhyunt. Egy nagyon barátságos szobába vezettek minket.
- Itt van külön fürdőtök, és ha bármire szükségetek van, csak szóljatok- mutatott az egyik ajtóra Kris.
- Rendben, köszönjük- szipogott Minseo.
A fiúk kimentek, mi pedig Minseoval egymást ölelve sírtunk.
- Ki tehette ezt?- kérdezte barátnőm vörösre sírt szemekkel.
- Fogalmam sincs- kutattam egy zsepi után- De… Az otthonunk… A munkánk gyümölcse… Nem tudom ki volt képes ilyenre…
- Szerintem én elmegyek zuhanyozni- lépett a bőröndjéhez Minseo- Hátha egy kicsit lenyugszom tőle…
- Utánad majd én is elmegyek.
Amíg Minseo zuhanyzott, én kipakoltam a bőröndjeinkből. Pont kijött barátnőm a fürdőből, amikor kopogtak.
- Szabad!- mondtuk Minseoval egyszerre.
- Öhm… Nemsokára kész a vacsora, szeretnénk, ha lejönnétek enni- kukkantott be Sehun.
- Rendben, de én gyorsan szeretnék lezuhanyozni- mondtam.
- Csak nyugodtan- mosolygott és kiment.
- Nagyon ciki lesz, ha pizsibe megyek le?- nézett rám Minseo.
- Már miért lenne ciki? Ha azt vesszük, már itt lakunk… És különben is, Kai, Kris és Baek már látott minket pizsibe…
- Igaz- mosolygott- Siess a zuhanyzással, mert… Eléggé éhes vagyok…
- Gyors leszek!
Amilyen gyorsan csak tudtam, lezuhanyoztam, és Minseoval lementünk az étkezőbe, ahol már mindenki az asztalnál ült.
- Bocsánat, hogy ránk kellett várni- mondtam.
- A látvány felér egy bocsánatkéréssel- mérte végig Tao Minseot.
- Tao!- szólt rá Kris- Örülnék, ha az ilyen megjegyzéseidet inkább megtartanád magadnak.
- Elnézést apuci- mondta gúnyosan.
Csendben megvacsoráztunk, majd elköszöntünk a fiúktól és elvonultunk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése