10. rész

10. rész
*Dóri szemszög*

- Dóri, én nagyon félek…- szipogott Minseo.
- Én is…- suttogtam- Aludjunk együtt, jó?
- Nem tudok aludni… Nem merek elaludni, nagyon félek…- sírta el magát újra.
- Nyugodj meg!- öleltem szorosan magamhoz- Nem lesz semmi baj, itt vagyok!
- Megöltek 3 embert! Belekeveredtünk egy gyilkosságba, ráadásul, akiket eddig a barátainknak hittünk, kiderült, hogy még csak nem is emberek!
- Minseo, kérlek…- próbáltam nyugtatni- Holnap minden jobb lesz.
- Már hogy lenne jobb?- kérdezte hisztérikusan- Holnapra valaki kitörli a memóriám, vagy mi?
- Nem, de most annyira a történtek hatása alatt vagy, hogy nem tudsz reálisan gondolkodni…
- Hogy lehetsz ennyire nyugodt?
- Miattad… Ha én is teljesen kiborulnék, ki nyugtatna meg téged?- mosolyogtam rá.
- Igaz!- nevette el magát.
- Na gyere!- fogtam meg a kezét, és berángattam a szobájába.
Valójában borzasztóan féltem és újra a sírás kerülgetett, de Minseo miatt nem borulhatok ki.
- Mi lesz velünk ezután?- kérdezte Minseo a plafont bámulva.
- Mire gondolsz?- könyököltem fel és ránéztem.
- A fiúkra… Nem csinálhatunk úgy, mintha mi sem történt volna… Mintha nem tudnánk, hogy mik ők… Mintha nem tapadna a kezükhöz vér…
- Nem tudom mi lesz…- sóhajtottam, miközben eszembe jutott Baekhyun mosolygós arca és megint elkapott a sírás- Inkább próbáljunk meg aludni.
Szorosan egymás mellé feküdtünk és próbálkoztunk az alvással. Én akárhányszor becsuktam a szemem, mindig a három holttestet láttam magam előtt. Egy idő után már csak azt vettem észre, hogy Minseo egyenletesen szuszog mellettem.
- Minseo…- suttogtam, de nem válaszolt.
Óvatosan kimásztam mellőle és halkan kimentem a nappaliba. A mobilomba megkerestem egy bizonyos számot és benyomtam a hívás gombot.
- Halló?- szólt bele egy álmos hang.
- Baekhyun?- kérdeztem a visszafojtott sírástól torz hangon.
- Dóri? Minden oké?
- Nagyon félek…- tört ki belőlem a sírás.
- Minseo jól van?
- Igen, ő már kisírta magát, és most alszik…
- Úgy nyugodtabb leszel, ha ott lesz Kris és Kai?
- Nem tudom…- sírtam- Nem tudom…
- Nemsokára ott lesznek.
- Gyere te is! Kérlek!
- Rendben! Addig leteszem, jó?
- Várj! Mire értek ide?
- Egy perc… Csak nyisd ki Krisnek az ablakot!
- Az ablakot?- kérdeztem értetlenül.
- Csak nyisd ki! Mindjárt ott vagyunk…
- Oké! Kérlek, siessetek…
Ledobtam a telefonomat a fotelba és az ablakhoz mentem. Amint kinyitottam, valami berepült. Már épp sikítani akartam, amikor Kris mosolygós arcával találtam szembe magam.
- Te… Ezt hogy csináltad?
- Tudok repülni… Nekem ez a képességem- mosolygott.
- És hol vannak Baekhyunék?
- Itt…- szólalt meg mögöttem Baekie.
Megfordultam, és azonnal a nyakába vetettem magam.
- Nincs semmi baj…- simogatta a hátam- Most már itt vagyunk, nem eshet bántódásotok…
- Minseo?- kérdezte Kris.
- Ő már alszik…- szipogtam.
- Te nem tudsz aludni?- lépett mellém Kai.
- Nem, mert… Akárhányszor becsukom a szemem, csak Shinwo lángoló testét látom…
- Nem így akartuk elmondani ezt az egészet…- hajtotta le szomorúan a fejét Baekhyun.
- De ennek így kellett történnie…- törölgettem a szemem.
Ekkor Minseo éles sikolya töltötte meg a lakást. Rémülten futottam be a szobájába, ő pedig sikítva dobálta magát az ágyon.
- Minseo! Minseo, hé…- rázogattam- Kelj fel, hallod!? Nincs semmi baj, itt vagyok!
- Dóri!- ölelt meg azonnal- Annyira szörnyű álmom volt…
- Most már minden oké… Csak álom volt…- simogattam nyugtatóan a hátát.
- Ti hogy kerültök ide?- kérdezte Minseo a fiúktól.
- Én hívtam őket…- hajtottam le a fejem.
- Miért?
- Nem tudtam aludni, és… Kiborultam…
- Miért nem ébresztettél fel?- simított végig az arcomon Minseo.
- Mert te végre elaludtál… Nem volt szívem felébreszteni.
- Pedig nyugodtan felkelthettél volna…- mosolygott.
- Most már mindegy…- töröltem le a könnyeim.
- Ne ácsorogjatok ott az ajtóba… Gyertek be!- mosolygott Minseo a fiúkra.
- Neked kitörölték a memóriád?- kérdeztem tettetett csodálkozással – Alvás előtt még teljesen más véleménnyel voltál a fiúkról…
- Bolond!- nevetett Minseo- Nem, csak amíg próbáltam elaludni, átgondoltam a helyzetet. Ha nincs a fiúknak képessége, akkor nem tudnak minket megmenteni, vagyis ki tudja mit csináltak volna velünk azok a…
- De az is lehet, hogy ha nekünk nincs képességünk, ti nem keveredtek bele ebbe az egészbe…- húzta el a száját Kai.
- Mindegy, ennek így kellett történnie…- mosolyogtam- Legalább most van egy kis izgalom az amúgy szürke hétköznapjainkba…
- De ti rettegtek!- ült le elém Minseo ágyán Baekhyun- Én hallottam Dóri kiborulását, gyanítom Minseoé hasonló lehetett… Miattunk éltek félelemben…
- Ne hibáztasd magad…- fogtam meg a kezét- És Minseoé durvább volt…- kuncogtam.
- Hé!- csapott játékosan a vállamra.
- Azért… Egész jól fogadtátok ezt az egészet!- mosolygott Kris.
- Suho hyung azt mondta, hogy soha többé nem akartok majd látni minket…- kuncogott Kai.
- Szerencsére nem lett igaza- mosolygott rám Baekhyun-
- Nektek milyen képességetek van?- kérdezte kíváncsian Minseo.
- Biztos erről akartok beszélni?- vakargatta a tarkóját Kris.
- Igen!- vágtuk rá egyszerre.
- Bár én Kris-ét már tudom…- mosolyogtam.
- Honnan?- nézett csodálkozva Minseo.
- Hát… Berepültem az ablakon- Kris.
- Te tudsz repülni?- kerekedtek ki Minseo szemei.
- Igen!- bólintott mosolyogva Kris.
- És ti?- fordult Kai és Baekhyun felé.
- Én tudok teleportálni!- mosolygott Kai.
- Komolyan?- kérdeztük csodálkozva.
- Igen, komolyan- mondta immár a szoba ablakánál állva.
- De durva…- tátottuk a szánkat.
- És te?- fordult Baekie felé Minseo.
- Hát… Én nem tudok se repülni, se teleportálni… Én uralni tudom a fényt…
- Hogyan?- kérdeztem.
A következő pillanatba a lámpa kialudt, és egy fénylő gömb lebegett Baekhyun tenyerébe.
- Esténként ő szokta lekapcsolni a villanyt, ha már mindenki az ágyában fekszik…- nevetett Kai.
- Szóval akár a szomszéd lámpáiból is ki tudod szívni a fényt?- csodálkozott Minseo.
- Akár Szöul összes lámpájából…- mosolygott, miközben újra visszakerült a fény a lámpába.
- Nagyon durva…
- Majd ha együtt fogtok aludni, akkor ő lesz a lámpaoltogató…- mondta magyarul Minseo.
- Ami soha nem fog bekövetkezni…- néztem rá gyilkos tekintettel.
- Ugyan már, annyira nyilvánvaló az egész! Te bejössz neki, ő bejön neked, most ezen mit kell ragozni… Teázásnál is… milyen alaposan le akarta ápolni a szád… khm…- mondta ismét magyarul, miközben letörölhetetlen vigyorral nézett.
- Nem lehetne úgy, hogy mi is értsük?- kérdezte Kris.
- Bocsánat…
- Mióta ismeritek egymást?- kérdezte Kai, aki időközben visszateleportált mellénk.
- Nagyon régóta…- mosolygott Minseo.
Ezután még nagyon sok mindenről beszéltünk, már csak azt vettük észre, hogy világosodik.
- Sikeresen végigbeszélgettük az éjszakát…- nyomtam el egy ásítást.
- Én nagyon elálmosodtam…- csukta be a szemeit Minseo.
- Elmegyek Suho és Chanyeol hyungért, majd ők vigyáznak rátok… És így mi is haza tudunk menni aludni…- pofozgatta magát Kai.
- Köszönjük, hogy itt voltatok velünk…- eresztettem meg egy fáradt mosolyt.
- Igazán semmiség…- mosolygott álmosan Baekhyun.
Kai eltűnt, és nem sokkal később a mosolygós Góliáttal és egy eddig ismeretlen fiúval találtuk szembe magunkat.
- Sziasztok!- mosolygott Chanyeol.
- Sziasztok!
- Majd estefelé átnézünk- lépett elém Baekhyun.
- Rendben!- mosolyogtam rá.
Elköszöntünk a 3 fiútól, aztán zombiként becsoszogtunk Minseo szobájába és szinte rögtön elaludtunk.