16. rész

 

 

16. rész

*Dóri szemszög*

- Chanyeol… Ő egyszerre három embert is megölt…- visszhangzott a fülembe Minseo hangja.

A fiúk egy emberként torpantak meg.
- Jézusom… Nem, az nem lehet…- nézett rémülten Kris- Beszélnem kell a főnökötökkel!- fordult vissza a kávézó felé.

Futólépésben követtük. Megint összeszorult a szívem, ahogy ránéztem Donghwa mosolygós képére. Krist a főnökünk irodája előtt értük utol.
- Igen?- hallottam a főnök hangját.
- Ne haragudjon, hogy csak így magára török, de kérdezhetnék pár dolgot?- hajolt meg illedelmesen Kris.
- Természetesen, gyertek csak beljebb- mosolygott kedvesen.
- A lányok mesélték, hogy önnek is… hogy ön is olyan, mint mi- kezdett bele Kris- Említettek valami olyasmit, hogy ha egy képességgel rendelkező ember megöl valakit, akinek szintén képessége van, az megszerzi azt a képességet….
- Ez így igaz- bólint.
- És ha nem vágyik arra a képességre?
- Akkor miért ölt?- kérdezte csodálkozva a főnök.
- A lányokat védte…- motyogta Kris.
- Szóval az egyik barátotok megölt egy embert- támasztotta össze ujjait az álla alatt.
- Hármat…
- Hármat?- kerekedtek ki a főnök szemei.
- Igen… Szóval akkor mindhármuk képességét megkapja?- kérdezi Kris rémülten.
- Valószínűleg. Tudjátok, milyen képességük volt?
- Nem, sajnos nem…
- Öhm… Shinwo valami olyasmit mondott, hogy hiába kiabálunk, elintézte, hogy senki se halljon semmit…- mondtam zavartan.
- A pultos Shinwo? Ő támadt rátok?- megint sikerült meglepni a főnököt.
- Igen, ő volt az. Ismerte?- kérdezi Minseo.
- Néha beszélgettem vele… Az ő képessége az volt, hogy a környezetében mindenkit meg tudott fosztani a hallásától. Persze csak átmenetileg.
- De ha Chanyeol nem akarja megtartani a képességeket?- kérdezte Baekhyun.
- Az ellopott képességeket – már ha nevezhetem így – önuralommal teljesen el lehet fojtani. De ez nagyon hosszú folyamat, és hatalmas akaraterő kell hozzá.
- És ebben tudna majd segíteni Chanyeolnak?- kérdezte kétségbeesetten Kris.
- Természetesen! Akár holnap is bejöhettek- mosolygott ránk kedvesen.
- Köszönjük szépen!
- Még egy szóra… Sajnos arra is volt már példa, hogy ha a velejéig romlott embert ölt meg, hogy a képessége helyett a gonoszságát kapta meg a… gyilkosa- suttogta a gyilkos szót.
- Ezt már tapasztaltuk…- sóhajtott Kris.

Csodálkozva néztünk rá Minseoval. Mégis kiről beszél? Aztán persze azonnal leesett.
- Tao is ölt embert?- kérdezte Minseo hatalmas szemekkel.
- Igen, de erről később akartunk veletek beszélni- karolja át Kris a vállát.
- Srácok, ne haragudjatok, nekem még van egy kis dolgom- húzta el a száját a főnökünk- Holnap várlak titeket!
- Nagyon szépen köszönjük a segítséget!- hajlongunk, miközben az ajtóhoz hátrálunk.

Útközben alig beszélünk pár szót. Mi Minseoval a gyászba burkolóztunk, a fiúk pedig Chanyeolt féltik. Amikor belépünk az ajtón, mindenkit a nappaliba találunk.
- Szeretnénk beszélni veletek valami nagyon fontos dologról- ül le Kris komoly arccal Xiumin mellé.
- Miről lenne szó?- kérdezi Lay kíváncsian.
- Chanyeol… Azzal, hogy megölted Shinwot és a pincsikutyáit, megszerezted a képességüket.
- Hogy mi?- kérdezte mindenki egy emberként.
- A lányok főnöke mondta… Ő is olyan, mint mi… És érzi, hogy a lányokat hatalmas veszély fenyegeti, szóval nagyon kell rájuk vigyáznunk- fogta meg a kezem Baekie.
- Hogy értette azt, hogy megkaptam a képességüket?- kérdezte Chanyeol rémülten.
- Úgy, hogy most már nem csak a tüzet tudod uralni, hanem van mellette 3 másik képességed- nézett rá Kris.
- De ha én ezt nem akarom?- látom Chanyeol szemében a félelmet.
- A lányok főnöke segíteni tud neked ebben… Ha nem akarod őket, hosszú folyamat árán el tudod nyomni magadban őket.
- Szóval, ha mi normális emberek akarnánk lenni, megszüntethetnénk a képességünket?- kérdezte Sehun.
- Nem, ez csak a lopott képességekre érvényes- Baekhyun.
- És milyen képessége volt Shinwoéknak?- Channie.
- Shinwo a környezetében bármit meg tudott ideiglenesen fosztani a hallásától. A másik kettőt sajnos nem tudjuk- Kris.
- Ez még hasznos is lehet neked. Baekhyunt bármikor meg tudod süketíteni, hogy megdönthesd a nőjét- mondta gúnyos mosollyal Tao.
- TAO!- szólt rá Kris mérgesen.
- Most mi van? Süt Chanyeol szeméből, hogy az első adandó alkalommal lecsapná Baekhyun kezéről Dórit- kortyolt bele hanyagul az üdítőjébe.

Már épp szólásra nyitottam volna a számat, amikor Chanyeol rávetette magát Taora, és elkezdte fojtogatni.
- Eressz el!- sziszegte Tao vörösödő fejjel.
- Chanyeol, elég!- Kai próbálta lerántani Taoról a megvadult Channiet.
- Ne merészeld mégegyszer a szádra venni Dórit, különben letépem a fejedet, te utolsó szarházi!- üvöltötte magából teljesen kikelve Chanyeol.
- Chanyeol!- rántott egy nagyon Kris Channien, aki a földön kötött ki.
- Úgy tűnik, itt valakinek nem tetszik, ha megmondják az igazat- lihegett Tao.

Channie újra rá akart ugrani Taora, de a fiúk ügyesen lefogták. Amikor észrevettem a szemét, nagyon megrémültem. Ugyanolyan sötéten villogott, mint Taonak, amikor a kávézóban felképelt. Jézusom, Channie!
- Engedjetek!- kiabált dühösen, teljesen kikelt magából.
- Chanyeol!- léptem elé, de Baekhyun védelmezően elém állt- Kérlek!- néztem könnyes szemekkel Baekiere, aki vonakodva, de ellépett előlem.

Odamentem a megvadult Chanyeolhoz, és óvatosan megfogtam az arcát.
- Chanyeol, kérlek, fejezd be!- már javában potyogtak a könnyeim- Ez nem te vagy! Gyere vissza, kérlek!

Láttam, ahogy a szemébe visszatér az a csillogás, amit mindig is láttam, majd az arca eltorzult a rémülettől.
- Channie…- suttogtam.
- Mit tettem?- motyogta rémülten- Jézusom, mit tettem?- a szeméből sütött a félelem- Mit tettem?

Zokogva simogattam az arcát.
- Ne hagyj magamra, kérlek!- kérte könnyes szemekkel.

Hangosan felzokogtam, miközben megöleltem. A fiúk időközben elengedték Channiet, így ő is szorosan magához húzott. Amikor elengedtem Chanyeolt, láttam Baekhyun fájdalommal teli tekintetét. Még keservesebb zokogásba kezdtem. Megbántottam azt az embert, aki olyan sokat jelent nekem. Most Minseo húzott magához, és nyugtatóan simogatta a hátam.
- Azt hiszi, nem szeretem- zokogtam Minseonak magyarul.
- Tudja, hogy szereted…- simogatta a hátam- Nyugodj meg kérlek!

Kellett egy kis idő, mire abba tudtam hagyni a sírást. Addigra Baekhyun már nem volt a nappaliban.
- Ugye velem maradsz, amíg elalszom?- kérdezte Chanyeol- Nagyon félek…
- Persze, hogy veled maradok- szipogtam, miközben végigsimítottam az arcán.

Lassan mindenki a saját szobája felé vette az irányt, így én is bementem Chanyeol barátságos szobájába. Beszélgettem vele egy keveset, de nagyon hamar elnyomta az álom, így csendben kiosontam. Azonban láttam, hogy a konyhán ég a villany, így arrafelé vettem az irányt. Amikor beléptem, Baekhyunnal találtam szembe magam.
- Chanyeol elaludt?- kérdezte közönyös hangon.
- Igen, már alszik…- ültem le mellé- Tudod ő nekem olyan, mintha a bátyám lenni… Úgy szeretem, mintha a testvérem lenne… Mint ahogy mindenkit ebben a házban… Kivéve egy embert…- suttogtam zavartan.
- És ki lenne az?- fordult felém kíváncsian.
- Te…

15. rész

15. rész
*MinSeo szemszög*

Egy merő pillanatig csak álltunk egymás mellett és néztünk a főnökre. Mindketten arra vártunk, hogy elnevesse magát, és hogy a következő pillanatban Donghwa előugorjon az egyik asztal mögül egy üveg pezsgővel a kezében, de nem történt semmi.
- Ez csak valami vicc, ugye? – kérdeztem teljesen ledöbbenve, ám szemeimből már javában folytak a könnyek.
- Sajnálom lányok, de… Donghwa tényleg elment… Két nap múlva lesz a temetés – mondta a főnökünk.

Dórival egymásra néztünk, és szinte egyszerre tört ki belőlünk a sírás. Megöleltük egymást, és úgy zokogtunk. Ez túl sok volt nekünk. Nagyon régóta ismertük Donghwat, ő volt szinte az első ember, akivel összehozott minket a sors Koreában. Amióta ideköltöztünk, azóta jó barátok voltunk és egyben munkatársak is. A napjaink legnagyobb részét vele töltöttük, és most, hogy meghalt… Nem tudtuk elhinni. Miért pont ő, mégis kinek ártott? Hisz olyan segítőkész volt, és szerethető, mindig mosolygott és pörgött az energiától, csupa vidámság volt, és erre meghal?

Kimentünk a kávézó elé, és mindketten gyújtottunk egy gyertyát. Sokáig álltunk az illatozó virágok és a mécsesek előtt, melyek Donghwa képét fogták közre. Csak álltunk és próbáltuk elfogadni, hogy ő többé már nincs közöttünk, de olyan nehéz volt.
- Nagyon sajnáljuk lányok – mondták a fiúk is, akikről mindeddig teljesen megfeledkeztünk. Baekhyun odalépett Dóri másik oldalára, és megfogta a kezét.
- Ez annyira igazságtalan – suttogta maga elé barátnőm – Mégis mi történhetett?
- Csak remélni merem, hogy nem Tao volt, mert ha igen… én állok bosszút rajta – mondtam dühösen, miközben felrémlett előttem az elmúlt nap, amikor is tök rendesen viselkedett és még az életünket is megmentette. Reméltem, hogy nem ő volt, mert már kezdtem elfelejteni azokat, amiket tett.
- Nem hiszem, hogy Tao ilyenre képes lett volna – felelte D.O.
- Szerintem baleset történt vele, nem hiszem, hogy akárkinek is az útjában állt volna – Kris lépett oda mellém, és karolta át derekam - De jobb lesz, ha most hazamegyünk – nézett végig rajtunk, mi pedig egyetértettünk vele.

Már indultunk volna, amikor a főnökünk utánunk kiáltott.
- Lányok, mielőtt hazamentek, beszélhetnék veletek egy percet? – kérdezte, mi pedig követtük őt az irodájába.
- Miről lenne szó? – ültünk le az íróasztala előtti székbe. Emlékszem, amikor legutóbb itt ültünk, épp az egy hónapos szabadságunk hírét kaptuk meg, és rettentő boldogok voltunk, most meg… szinte éreztem, ahogy mindhármunkat körbeöleli a gyász fájdalmas lehelete.
- Igazából nem is tudom, hol kezdjem – sóhajtott fel, majd ujjait összekulcsolva az asztalára támaszkodott – Szeretném, ha nagyon vigyáznátok magatokra, és ha tehetitek, a barátaitok nélkül ne lépjetek az utcára, rendben?

Hangjában volt valami vészjósló, valami, ami nem illet ahhoz, amit mondott. Dórival összenéztünk, majd ismét rá. Kirázott a hideg attól, hogy ilyenre kért minket. Ez nem egy egyszerű jókívánság volt, ez egy figyelmeztetés.
- De… miért? – kérdeztem remegve.
- Mert veszélyben vagytok – fújt ki egy újabb adag levegőt –Tudjátok mindketten, hogy nagyon fontosak vagytok nekem, hisz szinte úgy tekintek rátok, mint a saját lányaimra és… pontosan tudom, hogy a barátaitok különleges képességekkel rendelkeznek, és hogy ti erről tudtok – nézett egyenesen szemeinkbe.

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, és valami belső hang hatására úgy éreztem, hogy a legjobb lenne felállni és elmenni innét. De nem éreztem azt, hogy a főnökünknek lenne akármi hátsó szándéka, ráadásul az ajtó előtt vártak ránk a srácok, így nyugton maradtam.
- Ezt meg honnan tudja? – Dóri kerek szemekkel meredt rá.
- Úgy, hogy nekem is van képességem.
- Hogy mi? – bukott ki belőlünk egyszerre a kérdés – De… ez… ez…
- Tudom, furcsa, de mint tudjátok, ezt nem szabad hangoztatni, mert kitörne a pánik az emberek között – dőlt hátra székében, majd keresztbe tette lábait – Az én képességem az, hogy előre megérzek dolgokat, és napok óta erősen azt érzékelem, hogy titeket veszély fenyeget.
- De ki akarna tőlünk akármit is? – ráncoltam össze homlokom.
- Azt nem tudom. Lehet, hogy csak rajtatok keresztül akarnak a barátaitokhoz eljutni, de az egyszer biztos, hogy most valaki titeket szemelt ki magának.
- Ezzel nem tudott volna várni egy kicsit? Még Donghwa halálát sem tudtuk feldolgozni – kérdezte Dóri felháborodottan, és igazat adtam neki. Először a barátunk halála sokkolt, most meg ez… Bár ez utóbbiban mi is meg voltunk győződve, mármint ami a veszélyt illeti. De hogy a főnökünk is természetfeletti… ez ugyancsak sok volt.
- Tudom, tudom, és sajnálom, de… Donghwat megölték. Ti is tudtok a hírekből azokról a halálesetekről, amik az elmúlt időszakban történtek. Mindketten tudjátok, hogy vannak olyanok, akik a képességeiket rossz célokra használják, és ezek a halálesetek mind ennek köszönhető. Akik meghaltak, nem szimpla emberek voltak, hanem nekik is voltak képességeik. Ha egy olyan ember, aki erőket birtokol, megöl egy másik embert, akinek szintén van ereje, akkor az illető a képességét magába szívja és sokkal erősebb lesz.
- Úgy érti, Donghwa is természetfeletti volt?
- Nem, ő nem volt az. Ő csak szimplán rosszkor volt rossz helyen. Látta, amikor valakinek épp elvették az erejét, és ezért ölték meg.
- Jézusom… - kaptam szám elé kezem, és könnyeim újból utat törtek.
- Ennél még az is jobb lett volna, hogyha okkal ölik meg, de így… ez nem fair – törölte meg szemeit Dóri is – Azt hiszem, ideje lesz tényleg hazamennünk. Sok volt ez így mára.
- Sajnálom lányok, hogy ezt mind a nyakatokba zúdítottam, de úgy gondoltam, hogy jobb, ha tudtok erről. Kérlek, legyetek nagyon óvatosak!
- Azok leszünk és köszönjük, hogy ezt megosztotta velünk – mondtam, majd mindketten meghajoltunk, és elhagytuk az irodát.

A srácok a falnak támaszkodva vártak ránk, de már csak Kris és Baekhyun volt ott.
- A többiek hová lettek? – kérdezte Dóri, miközben Baekhyunhoz sétált, és megölelte.
- Hazamentek, mert kicsit hülyén nézett ki, hogy ennyien ácsorgunk a főnökötök irodája előtt – próbált megereszteni egy mosolyt Kris – Mehetünk, vagy még szeretnétek valahová bemenni?
- Nem, most csak a saját szobánkat akarjuk – feleltem, és lassan hazafelé vettük az irányt.

Útközben alig váltottunk pár szót egymással. Dórival magunkban gyászoltunk, a fiúk pedig nem tudták, mit kéne tenniük, vagy hogy mivel terelhetnénk el a gondolatainkat.

- Srácok… - szólalt meg Dóri hosszas csend után – Ti tudtátok, hogy a főnökünk is olyan, mint ti? Mármint hogy van képessége?
- Mi? – torpant meg szinte egyszerre a két fiú – Ezt honnan tudjátok?
- Ő mondta.
- Ez komoly? És tudja, hogy mi is…? – ült ki a döbbenet Baekhyun arcára.
- Igen, de nem mi mondtuk el neki – emelte védekezően maga elé kezeit Dóri.
- Erről beszélgettetek ilyen sokáig? – kérdezte Kris, miközben lassan ismét útnak indultunk.
- Igen. Azt mondta, legyünk óvatosak, mert vadásznak ránk. Nem tudja, hogy ki vagy kik, de mivel az a képessége, hogy megérez dolgokat, ezért szerintem igazat mond – Dóri kijelentésére Baekhyun már nem csak a kezét fogta meg, hanem szorosan magához ölelte. Kris is átkarolta a derekamat, ami meglepett, de nem foglalkoztam vele. Baekhyun idegesen tekintett körbe, miközben gyorsítottunk lépteinken.
- Nagyszerű – sóhajtott fel Kris is – Mielőbb ki kell derítenünk, kik azok és mit akarnak tőletek.
- Van még valami – szólaltam meg én is – Azt is mondta, hogy ha egy természetfeletti megöl egy másik természetfelettit, akkor az átveszni annak az erejét. Ez mennyire igaz?
- Hát… hallottunk már ilyen esetekről, de hogy mennyire igazak… ezt sajnos mi sem tudjuk – fordultunk be az utcánkba, ami mindegyikünknek megkönnyebbülést jelentett. Az, hogy a nyílt utcán voltunk, feszültté tett minket.
- És ha esetleg valaki átveszi a másik erejét, az hogyan jelentkezik? Vagyis… mennyi időnek kell eltelnie, milyen hatással van az illetőre? – kérdeztem, és csak remélni mertem, hogy amire gondoltam, abban tévedek.
- Ez szerintem személytől függ. Valakinél rögtön jelentkezhet, és hamar megtanulhatja használni a képességet, másnál lehet, hogy hetek, hónapok is eltelnek, és teljesen legyengítik, és nehezen tanulja meg kezelni. De miért érdekel ez ennyire? – nézett rám aggódva Kris.
- Bazdmeg… - bukott ki Dóriból, amikor rájött, hová akarok kilyukadni. A döbbeneten kívül a félelem is átsuhant arcán, és teljesen lesokkolva emelte rám tekintetét. Valahogy így nézhettem rá én is.
- Mi az? – most már mindkét fiú értetlenül fürkészte arcunkat.
- Chanyeol… - fordultam feléjük – Ő egyszerre három embert is megölt…