16. rész

 

 

16. rész

*Dóri szemszög*

- Chanyeol… Ő egyszerre három embert is megölt…- visszhangzott a fülembe Minseo hangja.

A fiúk egy emberként torpantak meg.
- Jézusom… Nem, az nem lehet…- nézett rémülten Kris- Beszélnem kell a főnökötökkel!- fordult vissza a kávézó felé.

Futólépésben követtük. Megint összeszorult a szívem, ahogy ránéztem Donghwa mosolygós képére. Krist a főnökünk irodája előtt értük utol.
- Igen?- hallottam a főnök hangját.
- Ne haragudjon, hogy csak így magára török, de kérdezhetnék pár dolgot?- hajolt meg illedelmesen Kris.
- Természetesen, gyertek csak beljebb- mosolygott kedvesen.
- A lányok mesélték, hogy önnek is… hogy ön is olyan, mint mi- kezdett bele Kris- Említettek valami olyasmit, hogy ha egy képességgel rendelkező ember megöl valakit, akinek szintén képessége van, az megszerzi azt a képességet….
- Ez így igaz- bólint.
- És ha nem vágyik arra a képességre?
- Akkor miért ölt?- kérdezte csodálkozva a főnök.
- A lányokat védte…- motyogta Kris.
- Szóval az egyik barátotok megölt egy embert- támasztotta össze ujjait az álla alatt.
- Hármat…
- Hármat?- kerekedtek ki a főnök szemei.
- Igen… Szóval akkor mindhármuk képességét megkapja?- kérdezi Kris rémülten.
- Valószínűleg. Tudjátok, milyen képességük volt?
- Nem, sajnos nem…
- Öhm… Shinwo valami olyasmit mondott, hogy hiába kiabálunk, elintézte, hogy senki se halljon semmit…- mondtam zavartan.
- A pultos Shinwo? Ő támadt rátok?- megint sikerült meglepni a főnököt.
- Igen, ő volt az. Ismerte?- kérdezi Minseo.
- Néha beszélgettem vele… Az ő képessége az volt, hogy a környezetében mindenkit meg tudott fosztani a hallásától. Persze csak átmenetileg.
- De ha Chanyeol nem akarja megtartani a képességeket?- kérdezte Baekhyun.
- Az ellopott képességeket – már ha nevezhetem így – önuralommal teljesen el lehet fojtani. De ez nagyon hosszú folyamat, és hatalmas akaraterő kell hozzá.
- És ebben tudna majd segíteni Chanyeolnak?- kérdezte kétségbeesetten Kris.
- Természetesen! Akár holnap is bejöhettek- mosolygott ránk kedvesen.
- Köszönjük szépen!
- Még egy szóra… Sajnos arra is volt már példa, hogy ha a velejéig romlott embert ölt meg, hogy a képessége helyett a gonoszságát kapta meg a… gyilkosa- suttogta a gyilkos szót.
- Ezt már tapasztaltuk…- sóhajtott Kris.

Csodálkozva néztünk rá Minseoval. Mégis kiről beszél? Aztán persze azonnal leesett.
- Tao is ölt embert?- kérdezte Minseo hatalmas szemekkel.
- Igen, de erről később akartunk veletek beszélni- karolja át Kris a vállát.
- Srácok, ne haragudjatok, nekem még van egy kis dolgom- húzta el a száját a főnökünk- Holnap várlak titeket!
- Nagyon szépen köszönjük a segítséget!- hajlongunk, miközben az ajtóhoz hátrálunk.

Útközben alig beszélünk pár szót. Mi Minseoval a gyászba burkolóztunk, a fiúk pedig Chanyeolt féltik. Amikor belépünk az ajtón, mindenkit a nappaliba találunk.
- Szeretnénk beszélni veletek valami nagyon fontos dologról- ül le Kris komoly arccal Xiumin mellé.
- Miről lenne szó?- kérdezi Lay kíváncsian.
- Chanyeol… Azzal, hogy megölted Shinwot és a pincsikutyáit, megszerezted a képességüket.
- Hogy mi?- kérdezte mindenki egy emberként.
- A lányok főnöke mondta… Ő is olyan, mint mi… És érzi, hogy a lányokat hatalmas veszély fenyegeti, szóval nagyon kell rájuk vigyáznunk- fogta meg a kezem Baekie.
- Hogy értette azt, hogy megkaptam a képességüket?- kérdezte Chanyeol rémülten.
- Úgy, hogy most már nem csak a tüzet tudod uralni, hanem van mellette 3 másik képességed- nézett rá Kris.
- De ha én ezt nem akarom?- látom Chanyeol szemében a félelmet.
- A lányok főnöke segíteni tud neked ebben… Ha nem akarod őket, hosszú folyamat árán el tudod nyomni magadban őket.
- Szóval, ha mi normális emberek akarnánk lenni, megszüntethetnénk a képességünket?- kérdezte Sehun.
- Nem, ez csak a lopott képességekre érvényes- Baekhyun.
- És milyen képessége volt Shinwoéknak?- Channie.
- Shinwo a környezetében bármit meg tudott ideiglenesen fosztani a hallásától. A másik kettőt sajnos nem tudjuk- Kris.
- Ez még hasznos is lehet neked. Baekhyunt bármikor meg tudod süketíteni, hogy megdönthesd a nőjét- mondta gúnyos mosollyal Tao.
- TAO!- szólt rá Kris mérgesen.
- Most mi van? Süt Chanyeol szeméből, hogy az első adandó alkalommal lecsapná Baekhyun kezéről Dórit- kortyolt bele hanyagul az üdítőjébe.

Már épp szólásra nyitottam volna a számat, amikor Chanyeol rávetette magát Taora, és elkezdte fojtogatni.
- Eressz el!- sziszegte Tao vörösödő fejjel.
- Chanyeol, elég!- Kai próbálta lerántani Taoról a megvadult Channiet.
- Ne merészeld mégegyszer a szádra venni Dórit, különben letépem a fejedet, te utolsó szarházi!- üvöltötte magából teljesen kikelve Chanyeol.
- Chanyeol!- rántott egy nagyon Kris Channien, aki a földön kötött ki.
- Úgy tűnik, itt valakinek nem tetszik, ha megmondják az igazat- lihegett Tao.

Channie újra rá akart ugrani Taora, de a fiúk ügyesen lefogták. Amikor észrevettem a szemét, nagyon megrémültem. Ugyanolyan sötéten villogott, mint Taonak, amikor a kávézóban felképelt. Jézusom, Channie!
- Engedjetek!- kiabált dühösen, teljesen kikelt magából.
- Chanyeol!- léptem elé, de Baekhyun védelmezően elém állt- Kérlek!- néztem könnyes szemekkel Baekiere, aki vonakodva, de ellépett előlem.

Odamentem a megvadult Chanyeolhoz, és óvatosan megfogtam az arcát.
- Chanyeol, kérlek, fejezd be!- már javában potyogtak a könnyeim- Ez nem te vagy! Gyere vissza, kérlek!

Láttam, ahogy a szemébe visszatér az a csillogás, amit mindig is láttam, majd az arca eltorzult a rémülettől.
- Channie…- suttogtam.
- Mit tettem?- motyogta rémülten- Jézusom, mit tettem?- a szeméből sütött a félelem- Mit tettem?

Zokogva simogattam az arcát.
- Ne hagyj magamra, kérlek!- kérte könnyes szemekkel.

Hangosan felzokogtam, miközben megöleltem. A fiúk időközben elengedték Channiet, így ő is szorosan magához húzott. Amikor elengedtem Chanyeolt, láttam Baekhyun fájdalommal teli tekintetét. Még keservesebb zokogásba kezdtem. Megbántottam azt az embert, aki olyan sokat jelent nekem. Most Minseo húzott magához, és nyugtatóan simogatta a hátam.
- Azt hiszi, nem szeretem- zokogtam Minseonak magyarul.
- Tudja, hogy szereted…- simogatta a hátam- Nyugodj meg kérlek!

Kellett egy kis idő, mire abba tudtam hagyni a sírást. Addigra Baekhyun már nem volt a nappaliban.
- Ugye velem maradsz, amíg elalszom?- kérdezte Chanyeol- Nagyon félek…
- Persze, hogy veled maradok- szipogtam, miközben végigsimítottam az arcán.

Lassan mindenki a saját szobája felé vette az irányt, így én is bementem Chanyeol barátságos szobájába. Beszélgettem vele egy keveset, de nagyon hamar elnyomta az álom, így csendben kiosontam. Azonban láttam, hogy a konyhán ég a villany, így arrafelé vettem az irányt. Amikor beléptem, Baekhyunnal találtam szembe magam.
- Chanyeol elaludt?- kérdezte közönyös hangon.
- Igen, már alszik…- ültem le mellé- Tudod ő nekem olyan, mintha a bátyám lenni… Úgy szeretem, mintha a testvérem lenne… Mint ahogy mindenkit ebben a házban… Kivéve egy embert…- suttogtam zavartan.
- És ki lenne az?- fordult felém kíváncsian.
- Te…