13. rész

 

 

13. rész
*MinSeo szemszög*

Ahogy egyre közeledett az este és lassan besötétedett, úgy egyre több alkohol gördült le a torkunkon – pontosabban a fiúk torkán, mi inkább csak a kanapén ülve iszogattunk és nevettünk rajtuk. Egyikünk se volt ivós fajta, na meg azért mégiscsak 12 fiú vett körbe minket, valakiknek józannak is kellett maradni. Persze néha-néha mi is felálltunk és beálltunk táncolni a srácokhoz, de többnyire csak közönség voltunk. Épp elég volt ez nekünk, mert sikerült minden problémát félretennünk erre az időre, és csak a szórakozásra koncentrálni.

Órák óta bömbölt a zene, az idő már éjfél felé közeledett, de a hangulat továbbra sem csappant. Nem tudom, honnan volt ennyi erőnk ehhez, de mindketten nagyon jól bírtuk és még cseppet sem voltunk fáradtak.
- Te, valahogy mintha kevesebben lennénk – szólalt meg Dóri, és ahogy körbenéztem, nekem is feltűnt, hogy megfogyatkoztunk.
- Istenem, lehetetlen ennyi embert szem előtt tartani – sóhajtottam fel, majd épp felálltam volna, hogy a hiányzó tagok keresésére induljak, amikor is hirtelen előkerültek az elveszett bárányok, de nem akárhogyan.

Tao és Kris üvöltve rohantak a nappaliba és kezdtek el kardozni. Felvont szemöldökkel néztem rájuk, és próbáltam kivenni, mivel játszadoznak. Dóri hirtelen elkezdett mellettem sikítva nevetni, és fél másodperccel később én is megpusztulni készültem a nevetéstől. Tao kezében egy wc pumpa volt, míg Kris egy wc kefét szorongatott és azzal próbálta barátját hasba ütni, vagyis egyáltalán eltalálni. Körbe-körbe rohangáltak a nappaliban, miközben eszement állatok módjára üvöltöztek.
- Gyere, Taoooo, hadd mossam meg a fogaaaad – nyivákolta Kris, és már tolta az említett arcába a kefét, de Tao hátat fordított és futásnak eredt. Azaz eredt volna, de ahogy megfordult, összeakadtak lábai, és egy hatalmasat hasalt.

Kris kapott az alkalmon, és barátja hátára ugrott, majd elkezdte a kefét az arcába dörgölni, Tao pedig prüszkölve fordította el a fejét.
- Naaaa, ne köpködj, büdös a szád – röhögött fel Kris – Fogadj már szót apucinak, édes kisfiam.

Tao nem sokáig tűrte barátja érdekes mosakodó-módszereit. Egy mozdulattal lelökte magáról Krist, és most ő volt az, aki a másik csípőjére ült.
- Tudod kit hívj kisfiúnak – morogta, és a kezében lévő wc pumpát próbálta a földön fekvő srác arcára rányomni.

Dórival a hasunkat fogva nevettünk, és már szinte kínunkban fetrengtünk a kanapén. A könnyeinktől már alig láttunk, állkapcsunk pedig már rettenetesen fájt a sok kacagástól. Sosem gondoltuk volna, hogy valaha ilyenben részünk lesz, de mindketten tudtuk, hogy ezzel a fiúkat örök életük végéig cukkolhatjuk.
- Én ezt nem bíroooom – sikította Dóri, és lecsúszott a kanapéról.

Kris és Tao perceken keresztül bunyóztak a földön fekve; hol az egyikük kerekedett felül, hol a másikuk. Taonak egyszer sikerült is Kris arcába nyomni a pumpát, ami hatalmas cuppanással vált le a fiú arcáról, aki bosszúból a kefével kezdte el ütni a fekete hajú fenekét. Az egész verekedésnek az vetett vége, hogy Kris dühében elhajította a pumpát, ami nekirepült a falnak és kettétört.

Tao szomorúan mászott a játékszere után és ült le a sarokba megsiratni, Kris pedig elterült a földön és az este folyamán ott is maradt másnap reggelig.

Dórinak sikerült visszamásznia a kanapéra, de a nevetést még perceken keresztül se tudtuk abbahagyni.
- Komolyan úgy érzem, mintha csak álmodnék – törölgette szemeit Dóri – Ez jobb, mint egy vígjáték.
- Hát az biztos – terültem el a kanapén – Azt hiszem, több ilyen bulit kell szerveznünk.

A percek csak teltek, és már éjfél is elmúlt, amikor a következő röhögőgörcs is kitört rajtunk.

Chanyeol hirtelen gondolt egyet, és felugrott az előttünk lévő kisasztalra, majd letépte magáról pólóját és Dóri ölébe vágta.
- Hé, csajok, akartok valami szépet látni? – kérdezte hatalmas vigyorral az arcán, majd magára mutatott – Akkor ezt nézzétek!

Nem tudom, milyen zene ment éppen, de Chanyeol az ütemére körbe-körbe kezdte mozgatni a csípőjét. Dórival először sokkot kaptunk, és tátott szájjal összenéztünk, majd amikor Channie megingott és majdnem leesett az asztalról, elkezdtünk nevetni.

- Naaa, ez nem ér, nehogy már mindig rá csorgassák a lányok a nyálát – duzzogott Lay, majd félrelökve Chanyeolt, ő is fellépett az asztalra és vetkőzni kezdett.

Lassan gombolta ki az ingjét, miközben érdekes táncmozdulatokat tett és arcán egy perverz mosolyt ült. A másik fiú szúrós szemekkel nézett barátjára; egyáltalán nem tetszett neki, hogy nem ő van a középpontban.
- Menj már innen, Lay! – tolta arrébb, majd megeresztett felénk egy mosolyt, és elkezdte kicsatolni a nadrágját.

Ez volt az a pillanat, amikor Dórival felsikítottunk, és a szemünk elé kaptuk kezünket.
- Én ezt nem akarom látni, ehhez még kicsi vagyok! – mondtam nevetve, de azért az ujjaim közül szemmel tartottam a fiúkat.

Chanyeol hátat fordított nekünk, majd letolta nadrágját és felénk pucsított. Szerencsére volt rajta alsónadrág, de ez akkor is több volt a soknál. Tény, hogy szép kerek hátsó fele volt, de azért mégis…

- Akartok ennél többet is látni? – vigyorgott ránk válla felet, majd már épp azon volt, hogy az alsónadrágját is letolja, de most Lay volt az, aki nem nézte ezt jó szemmel, és csípőjével oldalba billentette. Channie elvesztette az egyensúlyát, és leesett az asztalról. Hatalmasat kiáltott, majd jót nevetett saját magán, és utána ő is lassan álomba merült.

- Király, akkor most én vagyok a soros – nyerített fel Lay, és eldobta az ingjét.
- Csak szeretnéd – lépett fel mellé Suho is – Most én jövök!
- Maradjatok mindketten, a vetkőzés az én elhivatottságom – csatlakozott Xiumin is, majd egy hatalmasat büfögött - Hupsz, bocsesz.
- A te szakmád, hogy elböfögöd az ábécét, szóval vonulj vissza – csapta vállba barátságosan D.O. Xiumint, majd ő is megpróbált valahogy az asztalra állni.
- Jól van srácok, elég lesz. Mindenki nagyon jól néz ki, csak szálljatok már le arról az istenverte asztalról, mert mindjárt beszakad alattatok – szóltam rájuk két nevetés közepett, miután hallottam, ahogy megnyikordul az asztal.

Nagy nehezen, de sikerült lehessegetnem őket, mielőtt még valami nagyobb baj történt volna. Dóri eközben még mindig hangosan nevetett, alig bírta abbahagyni.
- Esküszöm, ha valaki még valami baromságot csinál, én sikítva futok ki házból – mondta, majd egy adag chipset tömött magába.

Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, egy Sehun és egy Kai kezdett őrületes vihorászásba. Dórival odafordultunk, hogy megnézzük, mi történt. Kai valahogyan megszerezte Tao törött pumpáját, aminek a tetejébe most egy üveg sojut próbált tölteni, de persze a fele a szőnyegre ment. Miután sikerült teletöltenie, átnyújtotta Sehunnak, aki egy húzással megitta azt, és már adta is vissza egy újabb adagért.
- Hát én ezt nem hiszem el! – kiáltottunk fel egyszerre Dórival, és ismét nevetni kezdtünk.
- Én azt hiszem, kimegyek egy kicsit levegőzni, nekem ez már túl sok – kelt fel nagy nehezen a kanapéról, majd óvatosan kikerülgetve a többieket az ajtó felé vette az irányt.

Egyedül maradtam, és megbontottam egy újabb üveg alkoholt. Fogalmam sincs, hányadiknak kezdtem neki, de még nem igazán éreztem hatását, bár tény, hogy felettébb jó kedvem volt. Két perccel később egy Chen vetődött mellém a kanapéra, aki rám nézett, elnevette magát, majd hátradőlt és elaludt. A fejemet csóválva vetettem rá egy pillantást, majd ismét a még bulizó tömegre meredtem.
- Hé, szállj le a csajomról! – jelent meg hirtelen Tao, majd arrébb löködve Chent, befészkelte magát kettőnk közé - Szia MinSeo! – vigyorgott rám, majd csuklott egyet.
- Nem is vagyok a csajod – mondtam neki felvont szemöldökkel, és tovább iszogattam.
- Egyelőre – felelte, én pedig kis híján félrenyeltem az italt és döbbenten meredtem rá. Hiába tudtam, hogy nem éppen van magánál, az ember akkor a legőszintébb, amikor részeg. Mindenesetre nem nagyon törődtem vele, csak jót mosolyogtam rajta.
- Na, ebből te nem kapsz, így is sokat ittál már – ütöttem egyet kezére, amivel ki akarta venni a kezemből a sojut. Durcásan nézett rám, majd tekintete Chenre tévedt, ismét lökött egyet rajta, hátradőlt a kanapén, a vállamra hajtotta a fejét és pillanatokon belül ő is elaludt.

Összeráncolt szemöldökkel néztem Taora, és egy kicsit megijedtem, hogy hirtelen ilyen közel került hozzám azok után, amiket tett, de rájöttem, hogy most nem fog bántani, ahhoz nincs eléggé magánál.

*

Dórit, amint kilépett a teraszra, megcsapta a kellemes, nyári esti levegő. Mélyet lélegzett, és már érezte is, ahogy kissé felfrissül. Néhány másodpercig ácsorgott csak kint, amikor észrevette, hogy a lépcső aljában ott ül Baekhyun és Luhan. Közelebb lépett hozzájuk, hogy megnézze, mit csinálnak, és amikor meglátta, hogy Baekhyun épp egy gyantacsíkot tép le Luhan lábáról, már nem tudta, mit tegyen: kezdjen el iszonyatosan nevetni vagy fusson világgá a sok őrült dologtól.
- Áh, szia Dóri – köszöntek a srácok, miután meghallották Dórit nevetni – Szexi a lábam, ugye? – vigyorgott önelégülten Luhan, és végigsimított a lábán – Jó sima. Megtapizod? – nyújtotta felé a lábát, de Dóri csak megrázta a fejét.
- Pihentagyúak vagytok – fogta a fejét – Honnan a jó életből szereztétek ezt?
- Hát… tőled – harapta meg ajkait Baekhyun, és bűnbánó arcot vágott – Ugye nem haragszol, hogy kölcsönvettük? Jajj, ne haragudj – pattant fel hirtelen és Dórihoz lépett.
- Ugyan, semmi baj – mondta mosolyogva, miközben még mindig alig akarta elhinni, hogyan sikerült ennyi bolonddal összekeverednie.
- De, biztos, hogy bánt a dolog, mert engedély nélkül vettem el – tántorodott meg, de szerencsére megkapaszkodott a korlátba – Takarodjá’ be, Luhan, bocsánatot kell kérnem Dóritól, és zavarban vagyok más fiúk előtt – utasította a fiút, aki nagy nehezen feltápászkodott, majd miután Baek fenébe rúgta, sikerült megindulnia befelé.
- Szóval… hikk – csuklott egyet Baekhyun, és egy lépést tett Dóri felé – Ne haragudj. Majd visszaadjuk, csak előtte kimossuk és leszedegetjük Luhan szőrszálait, oké? Mosógéppel is kimossuk, ha kell, csak ne haragudj – kért elnézést a srác, Dóri pedig próbált komoly arcot vágni.
- Tényleg nem gond, és nem kell visszaadnod – mosolygott továbbra is, majd összefonta kezeit mellkasán – Inkább menjünk be.

- De kell – újabb lépést tett felé, és elengedte a korlátot, aminek következtében hirtelen megszédült, és Dóri karjaiba zuhant.

Dóri nagy nehezen, de sikeresen megtartotta a srácot. Átkarolta őt, de Baekhyun arca véletlenül túl közel került arcához. Egyből elöntötte a pír, és a szíve is hevesen kezdett dobogni. Nem sokon múlt, hogy összeessen.
- Jéé, neked olyan szép szemeid vannak – csodálkozott Baekhyun és még közelebb hajolt hozzá. Dóri próbálta elfordítani a fejét, és lassan megindulni befelé, de a fiú túl nehéz volt ahhoz, hogy egyedül becipelje – És a szád is milyen szép. Hogy én ezt eddig miért nem vettem észre?

Dóri azt hitte, mindjárt szívrohamot kap. Teljesen zavarba jött, minden végtagja remegni kezdett és nem tudta, mit csináljon. Nagyon is szimpatikus volt számára Baekhyun már a kezdetektől fogva, és most, hogy ilyeneket mondott, fogalma sem volt, hogyan kezelje a helyzetet. Bár tudta, hogy Baekhyun is részeg, mint mindenki, de ha valakit, akit kedvelsz, ilyeneket mondd, nem leszel magadnál.

Baek a következő pillanatban egyik kezével álla alá nyúlt, és magával szembe fordította Dórit. Amint találkozott pillantásuk, Dóri elveszett a fiú ragyogó szemeinek örvényében. Elfelejtett mindent, teljesen kizárta a külvilágot és csak a fiú gyönyörű, hófehér arcát látta maga előtt.

Baekhyun közelebb hajolt hozzá, majd összeérintette ajkaikat. Lassan, gyengéden csókolták egymást, és simultak egymás karjaiba. Dóri egész testében remegett, és ha a fiú nem húzza magához a derekánál fogva, biztos, hogy térdre esik.

Nem tartott sokáig a csók, mindössze néhány másodpercig, ugyanis Baekhyun elveszítette egyensúlyát és Dórira esett. Dóri az utolsó pillanatban megtartotta őt, majd szitkozódva ugyan, de lassan sikerült bevinnie a lakásba.