8. rész

8. rész
*Dóri szemszög*

- Kész vagy?- kukkantottam be Minseo szobájába.
- Majdnem…- nézett rám- Hogy a francba lett ilyen jó göndör a hajad?- csattant fel.
- Öhm… Jézusom, nekem göndör a hajam!- játszottam a meglepettet.
- Bolond!- nevetett fel Minseo.
- Amúgy csak hagytam magától megszáradni…
- Utálom, hogy az enyém ilyen szög egyenes…- nézte sóhajtva a tükörképét.
- Begöndörítsem?- álltam mögé mosolyogva.
- Megtennéd?- nézett rám csillogó szemekkel.
- Persze!- nevettem.
Átmentem a szobámba a hajvasalómért és mire visszaértem, Minseo már vigyázzban ült a tükör előtt.
- Ugye nagyon erős hajlakkot vettél múltkor?- kérdezte.
- Igen, mivel csak azt találtam a boltba.
- Szeretem a boltosokat…
- Bolond vagy!- nevettem.
Gyors besütöttem a haját, mindketten elvégeztük az utolsó simításokat, majd belevetettük magunkat az éjszakába.
- Nem megyünk be meglátogatni Donghwa-t buli előtt?- karoltam bele Minseoba.
- De, bemehetünk!- mosolygott rám- Úgyis útba esik a kávézó.
Nevetgélve fordultunk be a kávézó utcájába, ahol épp a főnök zárta az üzletet.
- Sziasztok!- mosolygott ránk- Csak nem hiányzik a munka?
- Hát… Éppenséggel Donghwa-t jöttünk meglátogatni… Vagyis szerettük volna… Hogy-hogy ilyen korán zár?
- Donghwa-nak sürgős dolga akadt, nekem pedig nem volt fogalmam, úgyhogy úgy döntöttem, hogy idő előtt bezárok, és korábban hazaérek a barátnőmhöz.
- Ezek szerint nélkülünk megáll itt az élet…- kuncogott Minseo.
- Hát, amióta szabadságon vagytok, kevesebb vendégünk van…
- De mi nem is tartjuk fel… További szép estét!- mosolyogtam rá.
- Nektek pedig jó bulizást! Ha jól látom oda mentek…- viszonozta a mosolyom.
- Igen, megfogadtuk a tanácsát- bólogatott Minseo.
- Hát akkor jó szórakozást! Sziasztok!- indult el a kocsija felé.
- Viszlát!
Elindultunk a kedvenc szórakozóhelyünk felé.
- Milyen régen voltunk itt…- mosolygott Minseo.
- Remélem, még mindig az a csapos van, akinek bejössz!- kuncogtam.
- Hát én olyan nagyon nem reménykedek… Katasztrófa az a pasi!
- De jó az ingyen koktél…
- Igaz!- nevezett fel.
Ahogy beléptünk a bárba, rögtön a pult felé vettük az irányt.
- Sziasztok!- lépett rögtön hozzánk a pultos- Régen jártatok már erre- mosolygott, miközben nekiállt megcsinálni a kedvenc koktéljainkat.
- Tudod, mostanában nagyon sokat dolgozunk…- mosolygott rá Minseo.
- Merre dolgoztok?
- Abban a kávézóba, ami nem messze van innen.
- Akkor ti kelletek nekik…- motyogta, miközben nagy szemekkel nézett ránk.
- Micsoda?- kérdeztem értetlenül.
- Két barátom egyik nap bejött hozzám, és a kávézóban dolgozó két lányról áradoztak… Vagyis ezek szerint rólatok…- mosolygott- És most hogyhogy engem ajándékoztok meg a szépségetekkel?
- Kiélvezzük a szabadságunkat- mosolygott Minseo.
- Nagyon jól teszitek! Egy kis frissítő a hölgyeknek.
- Köszönjük!
Beszélgettünk még egy kicsit a pultossal, majd Minseo elrángatott táncolni.
- Minseo, én nem tudok táncolni…- próbáltam túlkiabálni a zenét.
- Én sem!- nevetett fel barátnőm.
Még 2-3 koktél és egy másfél órás táncolás után úgy döntöttünk Minseo, hogy hazamegyünk.
- Nem köszöntünk el a lovagodtól…- kuncogtam.
- Annyi baj legyen- legyintett Minseo.
Ezután nevetgélve folytattuk utunkat, amikor feltűnt valami.
- Öhm… Minseo…- karoltam bele barátnőmbe- Valaki követ minket!- suttogtam.
- Komolyan?- nézett rám értetlenül.
- Ne fordulj hátra!- szóltam rá- Most mit csináljunk?
- Fogalmam sincs… Biztos, hogy minket követ?
- Szerintem igen… Fussunk?
- Nem tudom, hogy jó ötlet-e…
- Basszus, hogy ilyenkor Tao nem tud minket zaklatni… Vagy miért nincs meg valamelyik fiú száma…- bosszankodtam.
- Dóri, ez egyre közelebb jön… Én félek!
- Én is…- kezdtem bepánikolni- Fussunk?
- Fussunk!
Eszeveszett futásba kezdtünk, de sajnos a követőnk is ezt tette. Épp befordultunk a lakásunk utcájába, amikor két férfi elkapott minket.
- Hova-hova ilyen sietősen?- kérdezte a karomat szorongató férfi.
- Engedjen el!- rángatóztam- Nem hallja? Eresszen!
- Segítség!- kezdett el sikítani Minseo- Kérem, segítsenek!
- Hiába kiabálsz…- lépett oda hozzánk a minket követő pasi- Elintéztem, hogy senki se halljon semmit…
- Te?- ismertem fel a pultost- Mégis mi folyik itt?
- Hát nem elég egyértelmű?- néz rám feketén izzó szemeivel- Ti kelletek nekik, és én teljesítem a kívánságukat.
- Mégis kiknek?- kérdezte Minseo könnytől csillogó szemekkel.
- Shinwo, a részleteket majd megtudják akkor, amikor eljött az ideje- szólalt meg az engem szorongató férfi.
- Miért ne tudhatnák meg most azonnal?- kérdezte a másik fickó.
- Még nem jött ez az ideje, Young Joo.
Kihasználva az alkalmat, hogy nem figyelnek, gyomorszájon könyököltem az engem fogva tartó férfit, a Young Joo-nak nevezett férfit orrba vágtam, és Minseo kezét megragadta futásnak eredtem. Azonban nem jutottunk sokáig, valaki megmarkolta a hajam, és erősen visszarántott, aminek következtében a földön kötöttem ki.
- Komolyan azt gondoltad, hogy el tudsz menekülni?- térdelt fölém Shinwo.
- Eressz el!- püföltem a mellkasát- Most azonnal eressz el!
- Semmire sem mész azzal, hogy kifárasztod magad… Nekem nem tudsz fájdalmat okozni- húzódott gonosz mosolyra az ajka.
- Tényleg?- hallottam meg egy ismerős hangot, majd azt vettem észre, hogy valaki lerántotta rólam Shinwot.
Amikor felültem, észrevettem, hogy Chanyeol küzd Shinwoval. Láttam, hogy a többiek is ott vannak, és a két támadónk már élettelenül fekszik a földön.
- Jézusom!- kaptam a kezem a szám elé döbbenten. Komolyan képesek voltak megölni őket?
Már épp Shinwo győzelme felé hajlott a menet, amikor Chanyeol keze kigyulladt, és Shinwo lángra kapott. Döbbenten ültem a földön, nem akartam hinni a szememnek.
- Jól vagy?- guggolt le mellém Lay- Nagyon csúnyán vérzik a könyököd…
Már csak azt vettem észre, hogy a könyökömhöz nyúl, valami felizzik a tenyere alatt, a bőröm pedig jobb állapotba van, mint új korában.
- Úristen Dóri!- ölel meg azonnal Minseo.
- Jól vagytok?- lép mellénk Baekhyun.
- Mik vagyok ti?