5. rész

5. rész

*Dóri szemszög*

- Nagyon szépen köszönjük, hogy hazakísértetek minket!- fordultam Baekhyun felé a lakásunk előtt.

- Igazán nincs mit- mosolygott rám.

- Ne haragudjatok Tao-ra a viselkedése miatt…- mondta Kris- Nagyon nehéz időszakon megy most keresztül, nem tudja, mit csinál…

- Nekünk is ugyanolyan nehéz, mégsem támadunk rá mindenkire…- nézett a szőkére Chanyeol.

- De Tao mindig is forró fejű volt…- érvelt Kris.

- Akkor sem mentség arra, amit tett…- szállt be a vitába Chen is.

Kris már épp szólásra nyitotta a száját, de Minseo megelőzte.

- Ne veszekedjetek emiatt… Ti nem tehettek semmiről…- legyintett- Szerencsére idejében odaértetek, és nem történt nagyobb baj…

- Remélem, többet nem találkozok azzal a görénnyel, mert szétrúgom a seggét, az biztos!- mondtam, mire a fiúk elnevették magukat.

- Viszont nekünk már ideje lenne hazamenni…- vakargatta a tarkóját Baekhyun.

- Köszönjük még egyszer, hogy hazakísértetek minket!- mosolyogtam a fiúkra.

- És hogy megmentettetek attól a vadállattól…- nyomott el egy ásítást Minseo.

Elköszöntünk a fiúktól és bementünk a lakásba. Mindketten lezuhanyoztunk, de vacsorázni nem tudtunk, egy falat se ment volna le a torkunkon.  

- Én valamit nem értek…- huppant le mellém Minseo- Az egyik pillanatba még ott jöttél mellettem, a következőben meg nem voltál sehol…

- Olyan furcsa volt az egész… Végre indultunk haza, éreztem a hűvös levegőt a bőrömön, aztán… Mintha csak álmodtam volna az egészet… Benn álltam az öltözőbe a cuccaimmal a kezembe, te pedig nem voltál sehol…

- U-ugye alszol ma velem?- nézett rám könnyes szemekkel MInseo.

- Persze, hogy alszok veled!- öleltem meg- Nem hagyom, hogy még egyszer bántson az a barom… Na gyere!

Bementünk Minseo szobájába, befeküdtünk az ágyba és egy kevés beszélgetés után nagy nehezen elaludtunk.

*

- El se hiszem, hogy már csak néhány óra, és szabadok leszünk egy teljes hónapig…- nyújtózkodtam.

- Jó lesz végre pihenni, totál kimerültnek érzem magam…- legyezte magát Minseo.

- Olyan szerencsések vagytok… A legforgalmasabb időszakban elküld titeket a főnök pihenni… Ez így nem fair!- irigykedett Donghwa.

- Óh, ezek szerint hiába kerestelek volna jövő héten…- szólalt meg a hátam mögött egy mély hang- Jó, hogy eljöttem ma…

- Mit akarsz itt Tao?- kérdezte dühösen Minseo.

- Beszélni veled… Tudod, van még egy tartozásom!- villantott barátnőm felé egy démoni mosolyt.

- Neked nincs itt semmi keresni valód… Tűnj el innen!- álltam Minseo elé.

- Nem megyek! Addig nem, amíg bosszút nem álltam ezen a csitrin!

- Vagy most azonnal eltakarodsz innen, vagy hívom a rendőrséget!- hajoltam hozzá a pult fölött.

- Te engem ne fenyegess, mert neked is bajod esik!- húzott magához közel a hajamnál fogva.

- Engedd el!- kezdte el püfölni Minseo.

Donghwa elrántotta tőlem Tao-t, és behúzott neki egyet. A következő ütésre emelte a kezét, de Tao hatalmasat lökött rajta és Donghwa nagy erővel ráesett az egyik asztalra.

- Donghwa!- sikítottuk Minseo-val.

Tao újra felénk indult, amikor az egyik barátja hirtelen elkapta, és próbálta visszatartani.

- Kai, engedj el!- köpte dühösen a szavakat.

- Tao, elég!- szólt rá Kris.

Közben a többiek is oda értek és többen próbálták visszatartani Taot.

- Esküszöm ezt még nagyon meg fogod bánni!- nézte gyilkos szemekkel Minseo-t- És ha az utamba állsz… kicsinállak- emelte rám gonosz tekintetét.

- Nem fogom hagyni, hogy bántsd őt! Megérdemelted, hogy nyakon öntött, mert egy beképzelt farok vagy, aki azt élvezi, ha másoknak fájdalmat okozhat.

- Engedjetek el!- vergődött Tao.

- Lenyugszol?- kérdezte Kris.

- Igen…- fújtatott.

Amint elengedték, pillanatok alatt előttem termett és a nyakamnál fogva a falnak szorított.

- Tönkre fogom tenni az életeteket… suttogta az arcomba.

- Tao, engedd el!- rángatta Baekhyun.

- Gyáva alak vagy Tao…- sziszegtem.

Elengedte a nyakam, és lekevert egy hatalmas pofont.

- Elég volt!- püfölte a mellkasát Minseo, miközben záporoztak a szeméből a könnyek- Nem hiszem el, hogy ennyire érzéketlen vagy! Gyűlöllek Tao, gyűlöllek!

- Jól vagy?- lépett hozzám Baekhyun.

- Igen…- simogattam az arcom.

- Mi folyik itt?- lépett ki a főnök.

- Semmi…- törölgette a könnyeit Minseo.

- Azt hiszem ma idő előtt zárunk…- nézett végig a 12 fős társaságon- Megkérlek titeket, hogy távozzatok!

- Ma is hazakísérünk titeket!- súgta a fülembe Baekhyun.

- Rendben, köszönjük!

Miután az utolsó vendég fizetett és kiment, a főnök bezárta az ajtót és ránk nézett.

- Dóri, vérzik a szád… - sóhajtott- El mondaná valaki, hogy mi történt?

- Bejött az a vadbarom, és nekiesett a lányoknak…- mondta Donghwa a kezét masszírozva- Le akartam szedni Dóriról, de ellökött.

- Miattam van az egész…- sírta el magát újra Minseo- Ha akkor nem öntöm nyakon a jeges teájával, nem bántana most titeket…

- Ne hibáztasd magad…- karolta át a vállát Donghwa.

- Nem te tehetsz arról, hogy egy elmebeteg. Baekhyun ma is hazakísér minket, szóval megnyugodhatsz, ő nem engedi, hogy bántson minket az a tetű…- öleltem meg.

- Szerintem az lesz a legjobb, ha hazamentek, lányok…- nézett ránk a főnök- Majd mi Donghwa-val elintézünk itt mindent. Pihenjétek ki magatokat ebbe az egy hónapba, meg aztán bulizni is tessék!- mosolygott.

- Köszönjük!- mosolyogtunk vissza- Majd közbe bejövünk ám meglátogatni titeket!

- Ajánlom is!- ölelt meg minket Donghwa.

Elköszöntünk tőlük, összeszedtük a cuccainkat, és elindultunk kifelé. A kávézó előtt Baekhyun, Kai és egy eddig még ismeretlen fiú várt minket.

- Meg vagytok?- nézett ránk Kai.

- Meg…- mosolyogtam rá álmosan.

- Nagyon fáj a szád?- kérdezte Baekhyun.

- Most kezdem érezni…

- Majd otthon leápolom neked- karolta át Minseo a vállam.

- Az jó lesz, köszönöm!

 A hazautat végigbeszélgettük, és megismertük Xiumin-t, aki egy nagyon aranyos és kedves fiú.
- Nincs kedvetek bejönni egy teára?- kérdezte Minseo a lakásunk ajtajánál.
- Biztos nagyon fáradtak vagytok már...- simított végig a kezemen Baekhyun.
- Én egészen felfrissültem a hűvös levegőtől- mosolygott Minseo.
- Én is...- hajtottam le zavartan a fejem.
- Akkor ezt megbeszéltük!- nyitotta ki mosolyogva Minseo az ajtó.
Bevonultunk a lakásba, Minseo-val lepakoltunk a cuccaink és leültünk a nappaliba.
- Felteszem a teavizet és leápolom a szád, oké?- mosolygott rám.
- Addig kérhetek rá jeget? Nagyon fáj...
- Vagy öhm... te csináld csak a teát, én pedig... Leápolom a szádat...- nézett rám Baekhyun.
Kai és Xiumin sejtelmesen összemosolyogtak, Minseo pedig odaadta Baekhyunnak az elsősegély dobozt és elment teát csinálni.
- Ez... ez csípni fog!- nyomott a sebemnek egy vattapamacsot, mire felszisszentem- Ne haragudj!
- Semmi baj!- mosolyogtam, mire még jobban csípett- Áu!
- Azt hiszem megint felszakadt a sebed...- húzta el a száját Baekhyun.
- Csodálatos...- sóhajtottam.
Észre se vettem, hogy közben Kai és Xiumin kisunnyogott a nappaliból, így csak ketten maradtunk Baekhyunnal.
- Kész is!- mosolygott rám, miután bekente a számat valami kevésbé csípős krémmel.
- Köszönöm!- hajtottam le zavartan a fejem.
Baekhyun az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen.
- Nem fogom hagyni, hogy még egyszer bántson… Ígérem!- mondta halkan.
- Köszönöm!- suttogtam.
Már csak azt vettem észre, hogy Baekie arca vészesen közelít, a szánk már súrolta egymást, amikor Minseo megköszörülte a torkát.
- Tessék, itt a teátok…- adta oda a bögréket Minseo, sunyi mosollyal az arcán.
- Köszi… khm…- éreztem, hogy az összes vér az arcomba tódul.
- Holnap is mentek dolgozni?- kortyolt bele a teájába zavartan Baekhyun.
- Nem, holnaptól élvezzük a szabadságunkat!- mosolygott Minseo.
- És délig alszunk...- kuncogtam.
- Aztán elmegyünk vásárolni, főzünk valamit ebédre, vagy beülünk egy étterembe...
- És alszunk!- vágtam közbe, mire elnevettük magunkat.
- Majd mi hozunk nektek ebédet!- mondta Kai- Kyungsoo hyung nagyon finomat főz majd nektek.
- Jaj, ezért igazán nem kell fáradnotok...- mosolyogtam.
- Nekünk ez nem fáradtság!- mosolygott rám Xiumin.
- Ez esetben köszönjük- tette le Minseo a bögréjét az asztalra.
Beszélgettünk még egy kicsit a fiúkkal, majd Kris felhívta Baekiet, hogy jó lenne, ha végre hazamennének. Elköszöntünk tőlük, majd Minseo-val lezuhanyoztunk és lefeküdtünk aludni.