50. rész

50. rész
*Dóri szemszög*

Két hét. Ennyi idő telt el azóta, hogy utoljára láttuk Krist. Két hete teljes tudatlanságban telnek a napjaink. Kri hiánya legjobban Taot, Layt, Minseot és engem visel meg. Többször próbáltuk felhívni, azonban telefonja továbbra is ki van kapcsolva. Suho, D.O. és Xiumin még próbálták bennünk tartani a lelket, kisebb-nagyobb sikerrel.
- Lassan be kellene vásárolni karácsonyra – huppant le mellém Xiumin.
- Igaz, nemsokára itt a karácsony! – mondta Sehun.
- Annyira nincs kedvem karácsonyozni – sóhajtott Tao.
- Jaj, srácok! Ne legyetek már ilyen búvalbéleltek! – mondta Suho.
- De… - kezdte volna el Lay, de Suho közbeszólt.
- Igen, tudom, nekem is hiányzik Kris! De ő sem ezt akarja tőlünk! És ki tudja, karácsonyra lehet már itthon lesz, és végre nem kell rettegésben élnünk.
- Mit akarunk egyáltalán vásárolni? – kérdeztem.
- Meg kell beszélni, mit főzzünk, kellenek ajándékok és vennünk kell még karácsonyfadíszeket, mert tavaly Tao összetörte őket… - mondta Xiumin.
- Én? – kérdezte Tao.
- Volt egy elég durva dührohamod – húzta el a száját Channie.
- Ja, igen, tényleg volt ilyen.
- Viszont nem kell venni díszeket, nekünk van egy csomó – mondta Minseo – Csak el kellene menni érte a lakásunkba.
- Tényleg, nekünk nagyon sok van – mosolyogtam.
- Hát akkor először menjünk el bevásárolni, aztán a csajokhoz a díszekért – csapta össze lelkesen a kezeit D.O.
- Fenyőt is kell majd venni? – kérdeztem.
- Nem, műfenyőnk van, abba Tao nem tud kárt tenni – mosolygott Chen.
- Idén a díszek is megússzák – mondta Tao.
- Reméljük!

Mindenki összekészülődött és elindultunk a boltba. Vettünk nagyon sok mindent, mivel D.O.-val megbeszéltük, hogy ennyi éhes szájnak több fogásos menüt készítünk. Százféle süteményt is szeretnénk csinálni Minseoval, így azokhoz is beszereztük a hozzávalókat. Fizetés után felmálházva elindultunk a régi lakásunk felé. Kai felajánlotta, hogy hazateleportál a cuccokkal, azonban mindenhol emberek nyüzsögtek, nem tudta volna észrevétlenül csinálni. Nagy nehézségek árán jutottunk a lakásunkhoz, ahonnan Kai hazateleportált a szatyrokkal.
- Basszus, mennyire furcsa itt lenni… - sóhajtottam.

Kicsit összeszorult a szívem, ahogy végignéztem a régi otthonunkon. Minden ugyanúgy romokban volt, mint amikor annak idején sietve távoztunk innen, csak most már eluralkodott a lakáson a kosz.
- Jól vagy? – lépett mellém Baekhyun.
- Igen – bújtam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
- Mást is szeretnétek elvinni a díszeken kívül? – kérdezte Chen.
- Azt hiszem, itt maradt még pár melegebb cuccom, azokat el akarom vinni… - mondtam – Mást talán nem!
- Én azt hiszem azokat már elvittem magammal, de gyorsan körbenézek – ment be a szobájába Minseo, akit Tao rögtön követett. Én elindultam a karácsonyi díszekért, amikor zajt hallottam a fürdőből.
- Öhm… srácok! – suttogtam – Valaki van a fürdőben.
- Micsoda? – fordult felém azonnal mindenki.
- Psszt! Valaki van itt! – mutattam a fürdőajtóra.

Chanyeol és Baekhyun azonnal odarohantak hozzám, míg a többiek a fürdőajtót célozták meg.
- Mi történt? – jött ki Minseo és Tao a lány szobájából.
- Shhh! – pisszegtük le őket azonnal.
- Vidd vissza Mint a szobába! – mondta Taonak Xiumin.

A fekete hajú azonnal visszarántotta Minseot a szobájába és becsukta az ajtót. Sehun halkan kinyitotta a fürdőajtót, és láttuk, hogy valaki bele van keveredve a zuhanyfüggönybe, amiből próbál kiszabadulni. Luhan és Suho azonnal rávetették magukat az illetőre.
- Ne mozdulj! – kiabált rá Luhan.
- Hé, én vagyok az! – hallottuk Kai hangját – Szálljatok már le rólam!

Mikor Suho lehúzta a fejéről a zuhanyfüggönyt, tényleg Kai feküdt a földön.
- Hogy kerülsz te a fürdőbe? – kérdezte értetlenül Suho.
- Mielőtt ideteleportáltam volna, eszembe jutott, hogy elfelejtettem pisilni… - hámozta le magáról a  függönyt – És hát itt találtam magam…
- Ugye nem pisiltél bele a kádunkba?- kérdezte Minseo, aki csatlakozott hozzánk Taoval.
- Jézusom, dehogyis! – nevetett Kai – Viszont, ha nem hagytok magamra nagyon gyorsan, a padlóra csinálok egy hatalmas tócsát…
- Na jó, mindenki menjen kifelé! – tereltem a többieket az ajtó felé.

Amíg Kai könnyített magán, én összeszedtem a karácsonyi díszeket, amiket a fürdőből épp kilépő Kai kezébe nyomtam és bementem a szobámba összegyűjteni a melegebb ruháimat. Még mindig nagyon rossz volt ilyen állapotban látni az egykori szobám.
- Ha vége lesz ennek az egésznek, ígérem, segítünk felújítani a lakásotokat – karolta át a derekam Baekhyun – Látom rajtatok, hogy nagyon hiányzik nektek ez a hely.
- Igen, tényleg borzasztóan hiányzik… - sóhajtottam, miközben az ölelésébe bújtam – Ne értsd félre, nagyon jó veletek lakni, meg gyönyörű az a ház, meg minden, de… Ez a mi otthonunk. A hely, amiért annyit dolgoztunk…
- Tudom – adott egy puszit a homlokomra – Ígérem, nemsokára minden olyan lesz, mint régen – mosolygott rám – Na gyere, menjünk!

Kai ismét hazateleportált a cuccokkal, mi pedig gyalog indultunk haza. Útközben rengeteg kirakatot megnéztünk, Minseoval magyarul megtárgyaltuk, hogy kinek melyik ajándékot vesszük meg, és nevettünk egy nagyot, amikor Tao kisgyerekeket megszégyenítő hisztibe kezdett egy nagy méretű plüss kutyáért, amit aztán Suho megvett neki.
- Letagadom, hogy a barátom vagy! – nevetett Minseo.
- Most miért? Nézd, milyen cuki! – dugta Minseo orra alá a plüsst.
- Hány éves is vagy, Tao? – borzolta össze a haját Chanyeol.
- Épp elég idős ahhoz, hogy ezt nagyon utáljam – igazgatta a haját. Amint hazaértünk, Tao azonnal megmutatta Kainak a szerzeményt, amin Kai hatalmasat nevetett.
- Legalább házőrzőnek jó lenne – mondta Chen.
- Hát ha ezt kirakjuk a ház elé, lehet be se merek jönni, ilyen fogyatékosokhoz, akik plüsskutyával védik a házat – nevettem.
- Vagy valaki ellopná… - nevetett Minseo is.

Miután kinevettük magunkat Taon, Minseoval elvonultunk a konyhába összedobni valami vacsorát. Miután végeztünk, kivittük a nappaliba a fiúknak a kaját és elkezdtünk vacsorázni.

Vacsora után mindenki jóllakottan fetrengett a nappaliban.
- Nektek van valami, amitől borzasztóan féltek? – kérdezte Minseo, miközben Tao hajával játszadozott, aki a lány ölében pihentette a fejét.
- Mire gondolsz? – kérdezte Sehun – Te például mitől félsz?
- A lepkéktől! – vágta rá Chanyeol és D.O. egyszerre.
- Ti csak maradjatok csendben! – dobtam nekik egy párnát nevetve.
- Igen, félek a lepkéktől – nevetett Minseo is – Meg a bogaraktól, pókoktól. Meg félek még néhány dologtól, de a legnagyobb félelmem az, hogy valamelyikőtöket elveszítem…

Tao lehúzta magához a lányt és megcsókolta.
- Nem fogod egyikünket sem elveszíteni – mondta Tao.
- Én nem félek semmitől – húzta ki magát büszkén Chen.
- Esélytelen, hogy ne félj… - nézett rá Xiumin – Nincs olyan, hogy valaki ne félne.
- Miért, te mitől félsz? – kérdezte Chen.
- A macskáktól… - pirult el Xiumin.

Belőlünk kitört a nevetés, amit alig tudtunk abbahagyni.
- Hogy lehet félni a macskáktól? – törölgette a könnyeit Suho – Pedig olyan cukik.
- És mi a helyzet veled? – nézett rá szúrósan Xiumin.
- Én is cuki vagyok? – nevetett megint Suho.
- Nem erre gondoltam… - nevetett most már Xiu is. – Mitől rettegsz?
- Ja, én mindentől – vágta rá Suho.
- Mindentől se félhet az ember – mondta Xiumin.
- Én a lovaktól félek – mondta Lay.
- Azok mondjuk tényleg félelmetesek! – mondtam.
- Sehun, te mitől félsz? – kérdezte Lay.
- Attól, hogy valamelyikőtök megsérül – mondta – Meg a hibáktól…
- A hibáktól én is – mondta Baekhyun.
- Én is – mosolygott Channie – Meg a fogorvosoktól. Meg néhány növénytől…
- Növényektől? – tört ki mindenkiből a nevetés.
- Hogy lehet félni a növényektől? – kérdezte Luhan nevetve.
- Úristen, ott egy borostyán! – nevettem – Segítség, megtámadott!
- Olyan gonoszak vagytok! – duzzogott Chanyeol – A borostyántól pont nem félek, de például a húsevő növényektől igen.
- Azok bogarakat esznek, nem embert! – törölgette a könnyeit Luhan.
- Soha nem lehet tudni, hogy egyszer nem-e olyan példánnyal találod szembe magad, amelyik az emberi húsra van kiéhezve! – mondta Chanyeol.
- Igen, ez nagyon valószínű… Az újságok külön rovatot vezetnek a húsevő növények áldozatául esett emberekről – nevetett Minseo.
- Jól van, békén lehet hagyni – duzzogott tovább Channie – Kai, te mitől félsz?
- A tűzijátéktól meg a konfettiágyútól – mondta – De a legjobban attól, hogy megeszitek az összes rántott csirkét!

Mi ismét csak nevettünk.
- És te Kyungsoo? – fordult a fiúhoz Kai.
- Én a hibáktól. Meg a sötétségtől – mondta.
- De cuki! – mondtuk Minseoval egyszerre.
- Tao? – nézett le az ölében pihenő fiúra Min.
- A sötét helyektől, a szellemektől és attól, hogy egyedül kell zuhanyoznom – mondta a fekete hajú.
- De hát mindig egyedül zuhanyzol! – már borzasztóan fájt az arcom a sok nevetéstől.
- Ha tudnád, mennyire félek közben… - nézett rám Tao.
- Lulu? – fordult barátja felé Sehun – Te még nem mondtál semmit.
- Én túl férfias vagyok, hogy bármitől féljek! – húzta ki magát büszkén – Na jó, talán a magasság… Meg a vidámparkok.
- És te? – nyomott egy puszit az arcomra Baekhyun.
- Én ugyanattól, mint Minseo – mosolyogtam rá.

Ezután még beszélgettünk egy keveset, majd elindultunk aludni. Minseoval elalvás előtt beszélgettünk egy kicsit arról, hogy vajon mi lehet Krisszel és a főnökkel, de viszonylag hamar elnyomott minket az álom. Hatalmas robajra ébredtünk, és hallottuk, hogy a fiúk kiabálnak.
- Mi történt? – bújt hozzám rémülten Minseo.
- Nem tudom…

Hallottuk, hogy valaki mászkál az ajtónk előtt, majd felismertük Baekie és Tao hangját, akik mondták, hogy kimehetünk, minden rendben van. Azonban ahogy kinyitottam az ajtót, kezek szorítását éreztem, majd elsötétült minden.