31. rész

31. rész
*Dóri szemszög*

- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet elmenni Taoval?- néztem aggódva Minseora, aki épp a bőröndjét pakolja- Oké, persze, rendes tőle, de ha megint előtör belőle a gonosz? Mit fogsz vele kezdeni?

- Nem lesz semmi baj…- mosolygott rám barátnőm- Akkor majd telefonálok nektek, és Kai odateleportál, vagy megpróbálom megnyugtatni.

- Ígérem, megpróbálok uralkodni magamon- szólalt meg Tao az ajtófélfának támaszkodva.

- Ajánlom is, különben letépem a tökeid- néztem rá szúrós szemekkel.

- Szerintem jobb, ha vigyázol magadra- lépett Tao mellé mosolyogva Chanyeol.

- Amúgy nagyon szépen köszönöm, hogy elviszed Minseot egy kicsit távol mindentől, de ha nem vigyázol rá, komolyan megöllek- léptem Tao elé- De tényleg nagyon rendes tőled, hogy ez eszedbe jutott- öleltem meg.

- Vigyázni fogok rá- suttogta Tao a fülembe.
- Ajánlom is- kuncogtam.

   Min bepakolt még néhány dolgot, majd elindultunk a munkahelyre. Én azért, hogy dolgozzak, Chanyeol a főnökhöz, Minseo pedig megbeszélni a főnökkel, hogy pár napig nem lesz, mert Tao elviszi egy eldugott kis helyre, ahol nem szenved a gondolatoktól. Útközben nagyon jól elbeszélgettünk a két fiúval, jó volt látni, hogy Chanyeol meg Tao ilyen jól kijönnek egymással, annak ellenére, hogy egyszer elborult pillanatukba majdnem megölték egymást.
- Én kint megvárlak!- mosolygott Tao Minseora, immár a kávézó előtt.
- Miért nem jössz be?- kérdezte barátnőm.
- Minek menjünk be annyian? Megvárlak itt!- tette le Minseo bőröndjét.
- Rendben, sietek!- mosolygott rá Min. Bementünk a kávézóba, és miután köszöntünk a pultban tevékenykedő Eunsoonak, bementünk a főnökhöz.
- Jó napot!- köszöntünk.
- Áh, sziasztok!- mosolygott ránk- Mindhárman jöttetek egy kicsit gyakorolni?
- Nem, igazából én csak azért jöttem, mert…- kezdett bele Minseo- Az a helyzet, hogy mivel ugye még nem igazán uralom a képességem, ezért minden nap nagyon szenvedek a fejfájástól… És az egyik lakótársam kitalálta, hogy a szüleinek van egy nyaralója a város legszélén, ahol nagyon kevés ember él, és nem kínoznának a gondolatok. Ezért… Szeretnék pár napra elkérezkedni, már ha nincs rám nagy szükség itt…
- Dehogy, menjél csak!- mosolygott a főnök, de a mosolya mögött láttam valami furcsát… Mintha valamit titkolna.
- Nagyon szépen köszönöm!- mosolygott boldogan Minseo.
- Annyi időt töltesz távol, amennyi jól esik. Most már nincs akkora forgalom, mint nyáron, szóval Dóri és Eunsoo bírni fogja a hajtást. Utána meg majd Dórit zavarom el szabadságra, aztán Eunsoot- nevetett. - Ja és, addig gyakorolgasd az eddig tanultakat, segíteni fog.
- Mindenképp!- bólintott mosolyogva Minseo.
   Minseo elköszönt a főnöktől, majd tőlünk, és nagy boldogan elindult a rá váró fiúhoz.
- Óh, itt maradt Minseo mobilja!- vettem fel a barátnőm mobilját, amit az asztalon felejtett.
- Hagyd csak, majd én kiviszem!- vette el tőlem a főnök. Channeival értetlenül néztünk egymásra, majd a főnök hűlt helyére.
- Minseo!- kiabált a lány után, mikor már kiért az utcára- Ott felejtetted a telefonod!
  Min és Tao egy emberként fordultak meg, majd Tao szemei hatalmasra kerekedtek.
- Jaj, köszönöm szépen!- mosolygott a főnökre Minseo, de a férfi csak a mögötte álló fiatal fiút nézte. Tao szemeiből áradt a gyűlölet, a főnök pedig mintha valamit próbált volna neki szavak nélkül mondani. Akkor értünk ki, és láttam, hogy Tao kezei ökölbe szorulnak.
- Tao- mellé léptem és megfogtam a vállát- Gyere velem egy kicsit!
 Arrébb rángattam, hogy a többiek ne halljanak minket.
- Ez mégis mi a fene volt?- vontam kérdőre- Mi a bajod a főnökünkkel?
- Semmi!- mondta dühösen- Elindulhatok végre Minseoval?
- Tao!- szóltam rá mérgesebben- Szerinted képes lennék veled most rögtön elengedni Minseot, mikor látom, hogy remegsz az idegességtől, és így bármikor előjöhet a gonosz éned?! Nyugodj meg!- fogtam meg az arcát. Láttam a szemében, ahogy szép lassan megnyugszik.
- Ne haragudj!- suttogta- Én csak… Én… Ígérem, idővel elmondom mi ez az egész, csak nem most…
- Kérlek, nagyon vigyázz rá!- öleltem meg.
- Igyekszem!- mosolygott rám féloldalasan.
   Ahogy láttam a főnök már rég bement, Channie pedig Minseot nevettette.
- Na, akkor indulhatunk?- lépett Tao barátnőm mellé.
- Persze!- mosolygott rá Min.
- Ha bármi van, csörögjetek!- ölelgettem meg Minseot. Elköszöntünk tőlük, majd visszamentünk a főnök irodájába.
- Uram! Ön ismeri Taot?- kérdezte tőle Chanyeol.
- Nem, csak összetévesztettem valakivel- mosolygott, bár nem volt őszinte mosoly.
- Pedig úgy tűnt, hogy Tao ismeri önt…- mondtam.
- Álljunk neki a gyakorlásnak- terelte a témát. Channieval összenéztünk, mindketten tudtuk, hogy a főnök elhallgat előlünk valamit.

*

   Lassan a műszak végéhez közeledünk. Eunsooval nagyon sokat beszélgettünk, jól elszórakoztattuk egymást, de furcsa volt Minseo nélkül. Chanyeol többször kijött a főnök irodájából, hogy szünetelnek egy kicsit, addig engem boldogít, aminek persze nagyon örültem, hiszen nagyon szerettem Chanyeolt. Zárás előtt negyed órával azonban betoppant Baekhyun és Kris is.
- Sziasztok!- köszöntem nekik mosolyogva.
- Szia!- köszöntött egy csókkal Baekhyun.
- Milyen napod volt?- kérdezte Kris mosolyogva.
- Fárasztó!- sóhajtottam- Ma kicsit többen voltak, mint tegnap, meg a gyakorlás is eléggé lefárasztott.
- Zárás után rögtön hazamehetsz, majd én megcsinálom a kasszazárást, meg kitakarítok- mosolygott rám Eunsoo.
- Jaj, ugyan- legyintettem.- Múltkor is elvállaltad helyettünk, úgyhogy most nem engedem. Te leszel az, aki szépen hazamegy zárás után!- mosolyogtam rá.
- De…- kezdett bele a magyarázkodásba.
- Nincs semmi de! Szépen hazamész, és romantikázol egy kicsit a barátnőddel!
- Hát… Való igaz, hogy mostanában elhanyagoltam szegényt a munka miatt…- húzta el a száját.
- Akkor itt az ideje, hogy átöltözz, és hazamenj- lépett mellénk mosolyogva a főnök- Majd a fiúk segítenek Dórinak a zárásnál.
- Bizony!- bólogatott Baekhyun.

- Köszönöm szépen!- mosolygott boldogan Eunsoo, majd elment átöltözni.
- Ugye nem kell megvárni azt a negyed órát?- néztem a főnökre, mivel már egyetlen vendégünk sem volt.
- Nem- mosolygott, mire odaszaladtam az ajtóhoz, és kiraktam a „zárva” táblát. Eunsoo elköszönt tőlünk, mi pedig a fiúkkal nagy nevetések közepette nekiálltunk mosogatni és takarítani.
- Ne merészeld azt a habot az orromra kenni- néztem szúrósan Baekhyunra, aki egy adag mosogatóhabbal közelített felém.
- Pedig olyan édes lennél- jött még mindig felém.
- BAEKHYUN!- sikítottam nevetve, majd a törölgető rongyot hozzávágva elfutottam előle.
- Tönkretetted a habomat- biggyesztette le a száját.
- Majd ha hazaértünk habfürdőztök, ott lesz hab bőven- mondta Kris a poharak elpakolásából fel sem nézve. Így azt sem vette észre, hogy Baekhyunnal egyszerre dobtuk felé a kezünk ügyébe eső dolgot, ami nálam a mosogatószivacs volt, Baekhyunnál pedig a törölgető rongy, amit még én vágtam hozzá.
- Na!- fordult hátra felháborodva Kris- Ezt most miért kaptam?
- Nem foglalhatjuk be a fürdőt, különben nem tudsz romantikázni a wc keféddel…- mondta Baekhyun. Mindenkiből kitört a nevetés.
- Ha annyira romantikázni akarok vele, akkor szobára viszem- kacsintott perverzen Kris.
- Fiúk!- szóltam rájuk nevetve.

   Gyorsan befejeztük a mosogatást és a takarítást, majd bementem az öltözőbe, hogy összeszedjem a cuccaim, addig a fiúk bementek a főnökhöz. Épp indultam volna én is a főnökhöz, amikor hirtelen lekapcsolódott a villany, és valami mozgást hallottam az ajtóból.
- Baekhyun? Te vagy az?- kérdeztem rémülten. Válasz nem érkezett, viszont egyre közelebbről hallottam a mozgást. - Baek? Ez nem vicces… Kapcsold fel a villanyt!- hangom remegett a félelemtől.

   Mivel most sem érkezett válasz, tudtam, hogy nem Baekhyun az. Próbáltam valahogy kibotorkálni az öltözőből, de megfeledkeztem a padról, így sikeresen keresztülestem rajta. Éreztem, hogy az idegen közvetlenül mellettem guggol, éreztem az arcomon a lehelletét.
- BAEKHYUN!- sikítottam kétségbeesetten. Az idegen azonnal felugrott mellőlem, majd a következő pillanatba kivágódott az ajtó, felkapcsolódott a villany, és a srácok rémülten kapkodták a fejüket.

- Mi történt?- futott hozzám azonnal Baekhyun.
- Volt itt valaki- sírtam- Volt itt benn valaki! Először azt hittem, te kapcsoltad le a villanyt, de nem válaszoltál, és elestem és itt volt mellettem, éreztem a lehelletét- bújtam zokogva Baekhyun karjaiba. Kris, Chanyeol és a főnök azonnal kifutott az öltözőből, de a kávézóba nem találtak már senkit.
- Nyugodj meg, most már minden rendben- simogatta nyugtatóan a hátam Baek- Gyere, menjünk haza!
- Nem tudok felkelni- sírtam- Nagyon fáj a térdem!
- Ennyire beütötted?- nézett rémülten Baekhyun. Én csak sírva bólogattam.
- KRIS!- kiabált Baekie.
- Igen?- futott be azonnal.
- Dórit azonnal kórházba kellene vinni…
- Nem kell kórházba vinni!- tiltakoztam- Haza akarok menni!
- De nem bírsz lábra állni, úgy beütötted- nézett rám értetlenül Baek.
- Akkor sem akarok kórházba menni! Majd otthon lejegelem, meg ilyesmi, de nem akarok kórházba menni…
- Miért?- guggolt le mellém Kris- Nagyon csúnyán be van dagadva a térded.
- Ha bevisztek, tuti benn fognak éjszakára, ahol ti nem lehettek velem, és mi van, ha akkor is valaki rám akar támadni? Menjünk haza, ha reggelre sem lesz jobb, bemehetünk a kórházba.
- Hazaviszlek kocsival!- lépett be az öltözőbe a főnök.
- Köszönöm!

   Kris óvatosan felvett, és elindult velem kifelé. Azonban ahogy a kávézóba körbe néztem, összeszorult a szívem.
- Nem…- suttogtam- Miért kellett ezt csinálniuk?

   A kávézóban ugyanis hasonló káosz uralkodott, mint a régi lakásunkban.

- Nem tudom…- nézett rám Kris- De nem fogjuk annyiban hagyni ezt az egészet!
- Ugyan, fiúk, mégis mit tehetnétek? Azt sem tudjátok, kik állnak a dolgok mögött- sóhajtott a főnök.
- Valahogy nem állapot, ki kell derítenünk, nem élhetnek a lányok folytonos félelemben- lépett mellénk Channie.
- És hogy derítenétek ki?- kérdeztem- Tudjátok nagyon jól, hogy a múltkorinak is elég rossz vége lett- céloztam a múltkori támadónkra, aki inkább öngyilkos lett, minthogy elárulta volna, hogy ki küldte.
- Igazad van…- sóhajtott Kris- De valamit akkor is tennünk kell!
- Minseo!- néztem rémülten a fiúkra- Fel kell hívni Taot, hogy mindent rendesen zárjon be, hátha most Minért akarnak elmenni…

*Eközben Minseoéknál*

- Nagyon szép ez a ház- nézett körbe ámultan Minseo.
- És a lényeget még nem is láttad!- húzta el mosolyogva Tao a sötétítő függönyt. Az ablakból látták a tengert, amit a lemenő Nap rózsaszínes-narancsos árnyalatúra festett. Mivel sokat kellett utazniuk, ezért csak estefelé értek oda.
- Gyönyörű!- állt ámultan az ablak előtt Min.
- Nem annyira, mint te- lépett mellé Tao. Minseo csodálkozva nézett a fiúra, aki óvatosan közelített a lány arcához. Mivel Minseo nem húzódott el, gyorsan megszüntette a távolságot kettejük között, és finoman a lány szájára tapasztotta párnáit. A lány annyira meglepődött ezen, hogy először nem viszonozta a fekete hajú csókját, de később átfonta karjait a fiú nyakán, és közelebb húzta magához. Csókjuk kezdett egyre szenvedélyesebb lenni, amikor egy ismeretlen hang megzavarta őket.
- Ennek is most kell csörögni!- dühöngött Tao. Minseo zavartan hátrébb lépett Taotól, és újra a tenger látványában gyönyörködött, miközben próbálta lecsillapítani torkában dobogó szívét. - Igen?- szólt bele a telefonba Tao- Persze, nemrég értünk ide. Igen, minden rendben. Hogy mi? Ugye jól van Dóri?
- Mi?- nézett rémülten Min a telefonját szorongató fiúra.
- Persze! Igen, mindenképp! Adjam Minseot? Rendben!- nyújtotta barátnőm felé a telefonját Tao.
- Mi történt?- szólt bele Min remegő hangon.
- Valakik szétverték a kávézót, és Dórit is bántani akarták, csak Baekhyun idejében beért az öltözőbe. Jól van, csak nagyon összeverte a térdét, egyenlőre nem tud ráállni, de kórházba sem hajlandó bemenni- hadarta Kris- Mondtam Taonak, hogy esténként ne menjetek sehova, és egyetlen ajtót és ablakot se hagyjatok nyitva. Ha valaki van rajtatok kívül a házban, azt te úgyis meghallod, mivel remélhetőleg nem tudnak a képességeitekről, de azért legyetek óvatosak, rendben?
- Igen- szipogott Minseo- Beszélhetek Dórival?
- Igen, egy pillanat! Kris odaadta a telefont.
- Min…
- Jaj Dóri!- tört ki barátnőmből a sírás- Jól vagy?
- Igen, csak nagyon fáj a térdem… Sikeresen keresztülestem a padon. Nálatok minden rendben?
- Igen, minden rendben van, Tao épp most ellenőrzi, hogy minden be van-e zárva.
- Az jó! Nagyon vigyázzatok magatokra!
- Ne menjek haza?- szipogott Minseo.
- Eszedbe se jusson!- mondtam- Ha szerencsénk van, azt sem tudják, hogy te hol vagy, úgyhogy te ott most biztonságban vagy. Ne aggódj miattam, rendbe fogok jönni!

   Váltottunk még néhány szót Minseoval, majd letettük a telefont, ő pedig azonnal Tao védelmező karjaiba vetette magát.