21. rész

21. rész
*Dóri szemszög*

Épp bemásztam az ablakon, amikor kinyílt az ajtó, és Baekie illetve Kris rémült tekintetével találtam szembe magam.
- Ti mégis merre jártatok?- sietett azonnal hozzám Baekhyun és megölelt.
- Szükségünk volt egy kis egyedüllétre…- motyogtam.
- Tudjátok mennyire aggódtunk?- ölelte meg Kris Minseot.
- Igazán szólhattatok volna…- mondta Baekhyun.
- De akkor biztos, hogy nem engedtetek volna el…- mondtam.
- Hát nem… Hatalmas ostobaság és felelőtlenség volt tőletek- szólalt meg Tao, aki eddig az ajtófélfának támaszkodva figyelte az eseményeket.
- Nem történt velünk semmi- mondta Minseo.
- De történhetett volna!- kiabált Tao magából kikelve- Boltba is csak az utca végére mentetek, mégis majdnem elraboltak titeket! A Han folyó meg nem az utca végén van, honnan tudjátok, hogy nem akart titeket bárki is bántani?
- Honnan veszed, hogy a Han folyónál jártunk?- kérdeztem.
- Árad belőletek a part illata!- kiabált mérgesen.
- Nem tudom, mit fújod fel annyira… Pont te- nézett rá összehúzott szemekkel Minseo.
- A srácok mindent megtesznek, hogy ti biztonságban legyetek, ti meg szartok az egészre, inkább a saját életeteket kockáztatva kiszöktök, csak azért, hogy vízparton sajnáltassátok magatok!- ordított Tao.
- Fejezd be!- szólt rá Kris.
- Nem fejezem be! Nem is értem miért laktok itt!? Ha ennyire nem érdekel titeket az, hogy megvédjünk titeket, akkor költözzetek haza!
- Most te miért vagy ennyire kiakadva?- kiabált vissza Minseo- Úgy csinálsz, mintha aggódnál értünk, közben te magad mondtad, hogy az első adandó alkalommal kicsinálsz miket! Nem értem mégis miért cirkuszolsz itt! Attól félsz a legjobban, hogy még a végén valaki más kárt tesz bennünk előtted?
Láttam Taon, hogy remeg az idegességtől, de inkább lenyelte a mondandóját, és kiviharzott a szobánkból, ezzel majdnem fellökve Suhot. A fiúk ugyanis a nagy kiabálásra a szobánkhoz gyűltek.
- Ne haragudjatok, hogy kiszöktünk…- hajtottam le szomorúan a fejem.
- Legközelebb ne csináljatok ekkora hülyeséget, rendben?- kérdezte Baekhyun, és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Azért jobban vagytok?- kérdezte Kai.
- Eléggé megijesztettetek minket…- húzta el a száját Chanyeol.
- Egy kicsit jobb…- mosolygott rájuk Minseo.
- Ne haragudjatok, hogy ennyi kellemetlenséget okozunk nektek- hajtottam le szomorúan a fejem.
- Ne beszélj butaságokat!- nyúlt az állam alá Baekhyun, hogy a szemébe nézzek- Nekünk kellene elnézést kérnünk, amiért állandóan ilyen helyzetekbe kerültök…
- De… Eddig is akárhányszor ránk támadtak, mindig kiderült, hogy mi ketten kellünk nekik…- mondta Minseo magára és rám mutatva- Vagyis ha nem ismerünk meg titeket, akkor lehet, hogy már rég elkaptak volna!
- És mi van, ha csak miattunk kelletek nekik?- kérdezte Suho.
- Nem lehetne ezt később megbeszélni?- vágott közbe Chen- Szerintem a lányoknak elég volt az a sok szörnyűség, amit most éjszaka átéltek… Aludjunk egyet, aztán mindent megbeszélhetünk.
- Rendben!- mondták a többiek.
Mindenki szép lassan elköszöngetett, csak Baekhyun, Kris és Chanyeol maradt a szobánkba. Velük még beszélgettünk egy keveset, majd elaludtunk.

*

Pár órával később arra ébredtem, hogy valami mocorog alattam. Ahogy kinyitottam a szemem, szembetaláltam magam Baekhyun mellkasával, ugyanis összebújva feküdtünk. Valószínűleg elzsibbadhatott valamije azért mocorgott, így óvatosan kimásztam a karjaiból, hogy fel ne ébresszem, és leosontam a konyhába. Épp indultam volna vissza a szobába egy pohár narancslé társaságában, amikor észrevettem, hogy Tao a konyhaajtóban áll és engem néz.
- Igen?- kérdeztem szemforgatva.
- Meddig akarjátok még teljesen kihasználni a fiúkat?- kérdezte az ajtófélfának támaszkodva.
- Hogy mi? Mi egyáltalán nem használjuk ki őket…
- De igenis azt csináljátok- lépkedett közelebb- Itt élősködtök a nyakunkon, elvileg azért hogy meg tudjanak titeket védeni, ti megy magasról leszarjátok az egészet, inkább elmászkáltak, ha úgy tartjátok jónak… Tudod te Baekhyun milyen kétségbeesetten rohant le hozzánk, hogy ti nem vagytok a szobátokba? Tisztába vagy azzal, hogy mindenki a keresésetekre akart indulni? Komolyan, ha már ennyire nem vagytok tekintettel a fiúkra, akkor húzzatok el innen a francba, és nem kell minden nap a pofátok bámulnom!
- Komolyan nem tudom megérteni, hogy te mégis miért vagy felháborodva- vágtam le idegesen a pultra a poharam- Úgy viselkedsz, mintha nem próbálkoztál volna kismilliószor az életünkre törni… Minseonak igaza van, tuti attól félsz, hogy valaki más ölhet meg minket, és nem te. Vagy talán csak féltékeny vagy…
- Mégis mire lennék féltékeny te ostoba csitri?- üvöltött Tao.
- Arra, hogy a fiúk most nem téged ugrálnak körbe, és nem tudod sajnáltatni magad a véletlenül szerzett gonoszságod miatt!
- Mit zagyválsz te itt össze?
- Tudom, hogy te alapból nem vagy gonosz, csak megöltél valakit, akinek nem a képességét, hanem a gonoszságát kaptad.
- Honnan veszed ezt a hülyeséget?- indult meg felém.
- Chanyeollal ugyan ez van… Kris pedig azt mondta a főnöknek, hogy már volt ilyen dologban részük, vagyis csak rólad lehetett szó.
- És te abban reménykedsz, hogy én is elfogok járni a főnöködhöz csoportterápiára, hogy kezes bárányka legyek… Na persze…- most már előttem állt.
- Miért, te élvezed, hogy így bánsz velünk, amiért a többiek utálnak?
- Ha tudnád mennyire- suttogta a fülembe.
- Menj el a főnökhöz…
- Nem!
- Te sem akarhatod azt, hogy életed végéig gyűlöljenek a többiek, amiért így viselkedsz.
- Na idefigyelj!- lökött neki a falnak- Ha nem fogod be azonnal a szádat, és hagysz végre békén, én esküszöm, letépem a fejedet!
- Tao, te mégis mi a fenét művelsz?