19. rész
*Dóri szemszög*
- Most pedig-
guggolt le elé Chen, és megragadta a férfi nyakát- Áruld el, hogy ki vagy, és
mit akarsz!
- Nem fogtok kiszedni belőlem semmit!- sziszegte összeszorított fogakkal.
Xiumin megint megfagyasztotta a csuklóját, mire felordított.
- Ki küldött ide?- kérdezte Chen idegesen.
Mivel nem válaszolt, Xiumin újra megfagyasztotta, amire megint csak ordítás volt a válasz.
- Minseo!- kapkodtam sírva a levegőt.
- Jézusom, Dóri!- nézett rám rémültem, könnyes szemekkel.
- Mi a baj?- lépett mellénk Baekhyun.
- Szerintem pánikrohama van- ültetett le Minseo az egyik fotelbe.
- Csodás… Komolyan ő kell a főnököknek…- forgatta a szemeit a behatoló.
- Kuss legyen!- rúgott bele Xiumin.
Még hangosabban felzokogtam, ezért Baekhyun leguggolt elém.
- Dóri, figyelj rám- fogta meg az arcom.
- Neeeeem…- tekertem a fejem zokogva.
- Kérlek!- simított végig az arcomon- Kérlek, nézz rám!
Ki kellett pislognom a könnyeim, hogy lássam Baekhyun arcát.
- Minden rendben lesz- simogatta hüvelykujjával az arcom- Nem fogjuk engedni, hogy bárki is bántson titeket! Hallod? Senki sem fog titeket bántani…
Csendben megöleltem, ő pedig nyugtatóan simogatta a hátam.
- Mindjárt elhányom magam- szólalt meg megint a behatoló.
- Fogd már be a pofádat!- kiabált rá Chen- Rohadtul nem vagy abban a helyzetben, hogy itt jártasd a szád!
- A lányokat ki kellene innen vinni…- nézett ránk Kris.
- Nem megyünk sehova!- mondta Minseo határozottan- Mi van, ha nincs egyedül?
- Egyedül van- mondta Chanyeol- Különben ő is ordított volna attól a hangtól.
- Baekhyun, én nagyon félek!- szipogtam.
- Majd én veletek maradok!- simított végig a hajamon- Gyertek a konyhába!
- Kai, te is menj velük, hogy ha szükséges, el tudd teleportálni a lányokat- Kris.
Baek és Kai kikísért minket a konyhába.
- Tessék!- tett le elém a pultra egy pohár narancslevet Minseo.
- Mit akarhat?- kérdeztem szipogva.
- Valószínűleg titeket- sóhajtott Baekhyun- De rossz helyen kopogtat, egy ujjal se nyúlhat hozzátok!
Ekkor üvöltést hallottunk és Minseoval összerezzentünk.
- Csak kínzással lehet kiszedni belőle bármit is?- kérdezte Minseo könnyes szemekkel.
- Attól tartok, hogy még úgy sem fog túl sokat elárulni…- sóhajtott D.O., aki pont akkor lépett be a konyhába- Nem ennétek valamit?
- Egy falat se menne le a torkomon- nézett maga elé Minseo.
- Különben is, az éjszaka közepén ne fáradj miattunk- fogtam meg a kezét, mire ő bátorítóan rám mosolygott.
Láttam, hogy Minseo remeg, és csendben pityereg. Elengedtem D.O. kezét, odamentem hozzá, és csendben megöleltem.
- Borzasztóan félek…- suttogta magyarul- Nem is igazán magam miatt, hanem téged féltelek meg a fiúkat. Rettegek attól, hogy valami történik veletek…
- Nem fog történni semmi- hajtottam a vállára a fejem- A fiúk vigyáznak ránk.
- Tudom, de… Nem élhetünk életünk végéig a fiúk nyakán… Ezentúl csak felügyelettel mehetünk bárhová?
- Csak addig, amíg ki nem derül, hogy ki akar bántani minket…
Ezután csendben öleltük egymást, egészen addig, amíg a nappaliból nagy kiabálásokat nem hallottunk. D.O. és Baekhyun azonnal felugrott és kifutott a nappaliba. Minseoval rémülten néztünk Kaira, aki rögtön mellénk lépett. Láttam rajta, hogy ő sem értette, mi történhetett, de feszülten figyelte, mikor kell minket elteleportálni. Azonban mielőtt bárki is beléphetett volna a konyhába, az ajtó nagy erővel becsapódott, Kai elterült mögöttünk, Minseo pedig sikítva távolodott tőlem, mintha valaki vonszolná. Nem sokkal később felbukkant mögötte a behatolónk, és egy kés szorított a nyakához.
- Ne, kérlek, őt ne bántsd, kérlek, engedd el!- könyörögtem sírva.
- Csend!- szólt rám mérgesen- Hagyd abba a bömbölést!- rántott egyet Minseon.
- Kérlek, engedd el!- folytattam a könyörgést- Én elmegyek veled, csak őt ne bántsd!
- Kuss legyen!- hangja visszhangot vert a konyhában- Komolyan ennyire ostoba vagy? Mindketten kelletek nekik!
- Kiknek?- kérdezte Minseo.
- Nemsokára megtudjátok!- húzódott gonosz mosolyra az ajka.
- Kérlek!- könyörögtem.
- Fogd már be a szád, vagy kivágom a nyelvedet!- ordított magából kikelve.
- Dóri, Minseo!- rángatta Baekhyun az ajtót.
- Itt vagyunk!- kiabáltuk egyszerre, majd Minseo felsikított, mert a kés felsértette a bőrét.
- Indulás kifelé!- bökött a fejével az egyik ablakra.
- Nem megyek sehová!- mondtam- Addig nem, amíg Minseot el nem engeded!
- Nyissátok már ki azt a kurva ajtót!- ordított Baekhyun magából kikelve.
- Indulj meg az ablakhoz- sziszegte összeszorított fogakkal a férfi.
- Nem!
Ezután nagyon gyorsan történt minden. Minseo hasba könyökölte a férfit, és azonnal hozzám futott. Ugyanabban a pillanatban kirobbant az ajtó, és a fiúk rögtön hozzánk futottak.
- Nem szedtek ki belőlem semmit!- ordította a behatoló, és egy könnyed mozdulattal végighúzta a kést a torkán.
Baekhyun azonnal elém ugrott, hogy eltakarja előlem a férfit, de késő volt, mindent láttam. Láttam, hogy Baekhyun mondd valamit, de hallani nem hallottam semmit. Semmit sem fogtam fel abból, ami körülöttem történt. Láttam még Baekhyun rémült tekintetét, aztán elsötétült minden.
- Nem fogtok kiszedni belőlem semmit!- sziszegte összeszorított fogakkal.
Xiumin megint megfagyasztotta a csuklóját, mire felordított.
- Ki küldött ide?- kérdezte Chen idegesen.
Mivel nem válaszolt, Xiumin újra megfagyasztotta, amire megint csak ordítás volt a válasz.
- Minseo!- kapkodtam sírva a levegőt.
- Jézusom, Dóri!- nézett rám rémültem, könnyes szemekkel.
- Mi a baj?- lépett mellénk Baekhyun.
- Szerintem pánikrohama van- ültetett le Minseo az egyik fotelbe.
- Csodás… Komolyan ő kell a főnököknek…- forgatta a szemeit a behatoló.
- Kuss legyen!- rúgott bele Xiumin.
Még hangosabban felzokogtam, ezért Baekhyun leguggolt elém.
- Dóri, figyelj rám- fogta meg az arcom.
- Neeeeem…- tekertem a fejem zokogva.
- Kérlek!- simított végig az arcomon- Kérlek, nézz rám!
Ki kellett pislognom a könnyeim, hogy lássam Baekhyun arcát.
- Minden rendben lesz- simogatta hüvelykujjával az arcom- Nem fogjuk engedni, hogy bárki is bántson titeket! Hallod? Senki sem fog titeket bántani…
Csendben megöleltem, ő pedig nyugtatóan simogatta a hátam.
- Mindjárt elhányom magam- szólalt meg megint a behatoló.
- Fogd már be a pofádat!- kiabált rá Chen- Rohadtul nem vagy abban a helyzetben, hogy itt jártasd a szád!
- A lányokat ki kellene innen vinni…- nézett ránk Kris.
- Nem megyünk sehova!- mondta Minseo határozottan- Mi van, ha nincs egyedül?
- Egyedül van- mondta Chanyeol- Különben ő is ordított volna attól a hangtól.
- Baekhyun, én nagyon félek!- szipogtam.
- Majd én veletek maradok!- simított végig a hajamon- Gyertek a konyhába!
- Kai, te is menj velük, hogy ha szükséges, el tudd teleportálni a lányokat- Kris.
Baek és Kai kikísért minket a konyhába.
- Tessék!- tett le elém a pultra egy pohár narancslevet Minseo.
- Mit akarhat?- kérdeztem szipogva.
- Valószínűleg titeket- sóhajtott Baekhyun- De rossz helyen kopogtat, egy ujjal se nyúlhat hozzátok!
Ekkor üvöltést hallottunk és Minseoval összerezzentünk.
- Csak kínzással lehet kiszedni belőle bármit is?- kérdezte Minseo könnyes szemekkel.
- Attól tartok, hogy még úgy sem fog túl sokat elárulni…- sóhajtott D.O., aki pont akkor lépett be a konyhába- Nem ennétek valamit?
- Egy falat se menne le a torkomon- nézett maga elé Minseo.
- Különben is, az éjszaka közepén ne fáradj miattunk- fogtam meg a kezét, mire ő bátorítóan rám mosolygott.
Láttam, hogy Minseo remeg, és csendben pityereg. Elengedtem D.O. kezét, odamentem hozzá, és csendben megöleltem.
- Borzasztóan félek…- suttogta magyarul- Nem is igazán magam miatt, hanem téged féltelek meg a fiúkat. Rettegek attól, hogy valami történik veletek…
- Nem fog történni semmi- hajtottam a vállára a fejem- A fiúk vigyáznak ránk.
- Tudom, de… Nem élhetünk életünk végéig a fiúk nyakán… Ezentúl csak felügyelettel mehetünk bárhová?
- Csak addig, amíg ki nem derül, hogy ki akar bántani minket…
Ezután csendben öleltük egymást, egészen addig, amíg a nappaliból nagy kiabálásokat nem hallottunk. D.O. és Baekhyun azonnal felugrott és kifutott a nappaliba. Minseoval rémülten néztünk Kaira, aki rögtön mellénk lépett. Láttam rajta, hogy ő sem értette, mi történhetett, de feszülten figyelte, mikor kell minket elteleportálni. Azonban mielőtt bárki is beléphetett volna a konyhába, az ajtó nagy erővel becsapódott, Kai elterült mögöttünk, Minseo pedig sikítva távolodott tőlem, mintha valaki vonszolná. Nem sokkal később felbukkant mögötte a behatolónk, és egy kés szorított a nyakához.
- Ne, kérlek, őt ne bántsd, kérlek, engedd el!- könyörögtem sírva.
- Csend!- szólt rám mérgesen- Hagyd abba a bömbölést!- rántott egyet Minseon.
- Kérlek, engedd el!- folytattam a könyörgést- Én elmegyek veled, csak őt ne bántsd!
- Kuss legyen!- hangja visszhangot vert a konyhában- Komolyan ennyire ostoba vagy? Mindketten kelletek nekik!
- Kiknek?- kérdezte Minseo.
- Nemsokára megtudjátok!- húzódott gonosz mosolyra az ajka.
- Kérlek!- könyörögtem.
- Fogd már be a szád, vagy kivágom a nyelvedet!- ordított magából kikelve.
- Dóri, Minseo!- rángatta Baekhyun az ajtót.
- Itt vagyunk!- kiabáltuk egyszerre, majd Minseo felsikított, mert a kés felsértette a bőrét.
- Indulás kifelé!- bökött a fejével az egyik ablakra.
- Nem megyek sehová!- mondtam- Addig nem, amíg Minseot el nem engeded!
- Nyissátok már ki azt a kurva ajtót!- ordított Baekhyun magából kikelve.
- Indulj meg az ablakhoz- sziszegte összeszorított fogakkal a férfi.
- Nem!
Ezután nagyon gyorsan történt minden. Minseo hasba könyökölte a férfit, és azonnal hozzám futott. Ugyanabban a pillanatban kirobbant az ajtó, és a fiúk rögtön hozzánk futottak.
- Nem szedtek ki belőlem semmit!- ordította a behatoló, és egy könnyed mozdulattal végighúzta a kést a torkán.
Baekhyun azonnal elém ugrott, hogy eltakarja előlem a férfit, de késő volt, mindent láttam. Láttam, hogy Baekhyun mondd valamit, de hallani nem hallottam semmit. Semmit sem fogtam fel abból, ami körülöttem történt. Láttam még Baekhyun rémült tekintetét, aztán elsötétült minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése