3. rész

3. rész

*Dóri szemszög*

- Micsoda paraszt!- dühöngött Minseo a dolgozók részére kijelölt étkezőben.

- Azért elég szépen elintézted…- kuncogtam.

- Komolyan azt gondolja, hogy bármit megtehet? Utálom az ilyen beképzelt farok embereket.

- Egyél, mert letelik a szünet és éhen maradsz!- dorgáltam mosolyogva.

Ezután csendben eszegettünk, mindketten teljesen belemerültünk a gondolatainkba.

- Dóri, Minseo!- nyitott be a főnökünk- Tudom, hogy még van 6 perc a szünetetekből, de nagyon sokan vannak most, és Donghwa egyedül nem bír ezzel a rohammal.

- Rendben, egy pillanat és megyünk!- sóhajtott Minseo.

- Ennyit a negyed órás szünetről…- csomagoltam el a félig megevett szendvicsem.

Mosolyt erőltettünk az arcunkra, és kimentünk Donghwa-hoz.

- Valamelyikőtök felvenné a kettes rendelését?- ment el mellettünk egy jól megrakott tálcával.

- Majd én- vettem elő a noteszom, és műmosollyal az arcomon odamentem az 5 fős társasághoz- Jó napot! Mit hozhatok?

- Két ásványvizet, egy limonádét és kettő jeges teát- mondta az egyikőjük.

Ahogy találkozott a pillantásunk, furcsa borzongás futott végig a gerincemen.

- H-hozhatok még valamit?- kérdezem zavartan.

- Egyelőre nem… Köszönjük!- mosolygott kedvesen az egyik barátja.

Visszamentem Minseo-hoz, miközben éreztem a hátamba fúródó tekinteteket.

- 2 ásványvíz, egy limonádé, és 2 jegestea- mondtam monoton hangon.

- Valami baj van?- kérdezte barátnőm, miközben elővett 5 poharat.

- Nincs, csak… A hideg futkos a hátamon tőlük…- böktem a fejemmel az asztalukhoz.

- Akkor majd én kiviszem a rendelést!- mosolygott rám Minseo.

- Köszönöm!

Amíg Minseo kivitte az italokat, töltöttem magamnak egy pohár jéghideg limonádét. Még mindig elviselhetetlen volt a hőség, pedig már késő délután volt.

- Nem értem mi van veled, szerintem nagyon szimpatikus fiúk- jött vissza mosolyogva Minseo.

- És nagyon szimpatikusan sutyorognak, miközben minket méregetnek…

- Hát mégis csak fiúból vannak, vagy mi a franc… Azért van a szemük, hogy minket nézzenek!- kacsintott rám- Akkor lenne gáz, ha Donghwa-t stírölnék…- vette suttogóra a hangját.

Mindketten halkan felnevettünk.

- Lányok!- lépett mellénk a főnökünk- Nemsokára vége a műszakotoknak, viszont mielőtt elmennétek, szeretnék veletek beszélni.

- Oké!

Ezután nagyon lassan telt az idő, nagyon sok hűsölni vágyó ember betért hozzánk. Az 5 fős társaság zárásig ott volt, és szinte állandóan minket bámultak. Zárás után Donghwa bevállalta a bevétel elszámolását, így takarítás és mosogatás után összeszedtük a cuccainkat és bementünk a főnökhöz.

- Jöhetünk?- dugtam be a fejem az ajtón.

- Persze, gyertek csak!- mosolygott ránk a laptopja felett.

Minseoval bementünk és leültünk vele szembe.

- Azért hívtalak titeket, hogy elmondjam, mennyire hálás vagyok a kemény munkátokért. Szinte minden nap dolgoztok, és tényleg nagyon jól végzitek a munkátokat. Még egyetlen panasz sem érkezett rátok, hogy illetlenül végeznétek a munkátok.

Ránéztem Minseo-ra, és eszembe jutott a mai incidens. Mindketten majdnem elnevettük magunkat.

- Épp ezért arra gondoltam, hogy megérdemeltek egy kis pihenést. Jövő héttől egy hónapig szabadságra küldelek titeket, hogy kipihenhessétek magatok. Minden nap reggeltől estig dolgoztok, nem marad időtök élni. Ebben az egy hónapban menjetek bulizni, ismerkedni… Éljetek!- mosolygott.

- Hű… Köszönjük szépen!- láttam Minseo arcán, hogy ő is teljesen ledöbbent.

- Hasznosan fogjuk eltölteni a szabadságunkat!- mosolyogtam.

- És addig Donghwa egyedül lesz?- kérdezte Minseo.

- Nem arra az egy hónapra a barátnőm és a húgom fog helyettesíteni titeket. Viszont ne haragudjatok, nekem még el kell intéznem egy nagyon fontos telefont…

- Akkor mi most megyünk! Még egyszer nagyon szépen köszönjük!- álltunk fel Minseo-val.

- Holnap reggel találkozunk lányok!- mosolygott ránk a főnök.

Elköszöntünk tőle és Donghwa-tól, majd szép lassan elindultunk haza.

- Olyan jó ez a hűvös szellő…- mosolyogtam barátnőmre.

- Végre nincs az a fullasztó hőség…- karolt belém- Mit tervezünk a szabadságunkra?

- Rengeteg alvást!- vágtam rá azonnal.

- Azon kívül…- nevetett rajtam Minseo.

- Még több alvást…

- Bolond vagy!- kacagott hangosan.

- Nem tudom… Elmehetnénk majd vásárolgatni, meg bulizni… Meg persze sokat aludhatunk…

- Ennyire nem lehetsz álomszuszék…- dorgált Minseo.

- Hát mostanában nem visszük túlzásba az alvást…- nyújtóztam.

Végigbeszélgettük a hazautat, rengeteg dolgot kitaláltunk a szabadságunkra.  Az ajtón belépve azonban elfogott egy furcsa érzés.

- Öhm… Csak nekem van olyan érzésem, hogy valaki figyel minket?- fordultam Minseo felé.

- Megint paranoiás vagy… Nem figyel minket senki…- mosolygott rám.

- Lehetséges…- sóhajtottam- Esküszöm, bele fogok őrülni a sok halálesetbe…  Elmegyek zuhanyozni…

- Oké, addig én csinálok valamit vacsorára!

Bevittem a táskám a szobámba, összeszedtem a pizsim és bevonultam a fürdőbe. Zuhanyzás közben dúdolgattam, próbáltam terelni a figyelmem arról a furcsa érzésről, kisebb-nagyobb sikerrel.

- Hmm, micsoda finom illatok vannak itt!- mentem ki mosolyogva a fürdőből- Mi lesz vacsi?

- Melegszendvics… Hirtelen nem jutott más eszembe- fejezte be a terítést Minseo.

- Tökéletes!- ültem le az asztalhoz.

Megvacsoráztunk, Minseo elment zuhanyozni, majd egy kevés beszélgetés után mindketten eltettük magunkat holnapra.