45. rész

45. rész
*Minseo szemszög*

Aznap délután rengeteget szórakoztunk és játszottunk Lululuval, ami a nap végére teljesen kifárasztott mindenkit. Amilyen nyugodt baba volt, olyan élénk és hiperaktív is egyszerre, így mind a 14-en már kora este kidőltünk. Lululu Sehunnal aludt el a kanapén, így nem ébresztettük fel őket.
- Utálom Lululut – mondta durcásan Luhan, miközben Kris-szel mentünk fel a lépcsőn az emeletre.
- Miért? – kérdeztem meghökkenve, hisz nem értettem, elvégre is rettenetesen jól elszórakozott a kislánnyal.
- Mert Sehunnal alszik, és én akartam Sehunnal aludni.

Meg kellett kapaszkodnom a korlátba, különben a nevetéstől biztosan lezúgtam volna.
- Annyira hülye vagy – csaptam meg a karját, majd ő is elvigyorodott.
- Lululu is not your style – mondta komoly hangon Kris, amin még inkább elkezdtünk nevetni – Sebaj, Luluka, majd mi szeretünk Sehun helyett is – csipkedte meg Kris a szőke hajú arcát.
- Anyád seggét csipkedd, te. Takarodj a wc-kefédhez, jó? – lökte meg Kris vállát, de azért a végén ő is velünk nevetett.

- Akkor ezekszerint a HunHan páros valós volt… - mondtam széles vigyorral a részegedős estére célozva, amikor is Sehun és Luhan smároltak. Kris is elvigyorodott, Luhan pedig csak gyilkos szemekkel nézett rám – De azt hiszem, ennek vége és most virágzásnak indult a KrisHan kapcsolat.

Kris arcáról egyből eltűnt a mosoly, és most ő is csúnyán nézett rám. Mielőtt bármit is csinálhattak volna, csak vállat rántottam, és gyorsan felrohantam az emeletre. Megvártam, míg a fiúk bemennek a szobájukba, lekapcsoltam a folyosón a villanyt, majd én is beszambáztam a saját szobánkba, és végre álomra hajtottam a fejem.

*Másnap*

Lululunak hála mindannyian kora reggel keltünk. A délelőtti program mesenézés volt és a jól megszokott ökörködés, legalábbis a fiúk részéről. Dórival sokszor csak álltunk a nappali ajtajában, és néztük, ahogy a fiúk a kislánnyal játszanak, és mindenféle hülyeséget tanítanak neki. Aranyos volt nézni őket, és megállapítottuk, hogy mindegyikükből jó apa lesz – kivéve Luhanból, aki mindig féltékeny lesz, hogy a saját gyereke cukibb, mint ő, na és persze Kris, akinek soha semmi sem az ő stílusa.

Eunsoo a barátnőjével még sötétedés előtt megérkeztek és elvitték Lululut. Nagyon örültek, hogy vigyáztunk rá és ők emiatt ki tudtak kapcsolódni, bár azért figyelmeztettük, ha Lululunak agykárosodása lesz, az a srácok hibája.

*November 27.*

Újabb két hét telt el, és az életünkben ezalatt semmiféle változás nem történt. Néha az egész olyan volt, mintha csak álmodnék. Boldog voltam, hisz volt munkám, barátom és barátaim, volt hol laknom és mikor semmi sem történt, kezdtem elfelejteni, hogy se képességem nincsen, és senki sem akar megölni minket. Néha nem értettem, miért történik ez. Ha valóban el akarnak kapni, akkor lépten-nyomon az életünkre akarnának törni, nem? Akkor miért van az, hogy időnként teljesen eltűnnek és nem is keresnek minket? Vagy pont erre megy ki az egész? Hogy ránk ijesztenek, hogy aztán a következő hetekben megnyugodjunk, ismét úgy érezhessük, biztonságban vagyunk, majd újra támadnak? De mégis meddig szándékoznak ezt csinálni? És mégis mit akarnak tőlünk? És miért pont mi vagyunk a célpont? És hogyan vethetnénk mindennek véget?

Ahogy telt az idő, egyre inkább úgy éreztem, hogy ez az egész meg sem történik, mégis, az emlékképek sehogy sem akartak eltűnni a fejemből. Igyekeztem minél kevesebbet gondolni a velünk történt dolgokra, és a pillanatnak élni, de valahol legbelül mindig éreztem egy kis ijedséget, amit nem tudtam eltüntetni magamból.
- Minseo! – rontott be Dóri a szobába – Akkor elmész Chanyeollal a főnökünkhöz? A srácok lassan elindulnak, hogy vegyenek a szülinapjára ajándékot, én meg addig megpróbálok valamit kezdeni a lakással.
- Persze, megyek már – álltam fel az ágyról – Mennyi időre van szükségetek?
- Nem tudom. Szerintem pár órára biztosan. El tudod intézni, hogy…?
- Ne aggódj, már beavattam a főnökünket is a meglepetés buliba, szóval sokáig el tudjuk húzni az időt – vigyorogtam rá barátnőmre, majd gyorsan megöleltem és már el is indultam.

A mai napon volt Chanyeol születésnapja, amit meg akartunk ünnepelni, de mivel mindenki szinte teljesen elfelejtette, ezért aznap igyekeztünk mindent leszervezni. A terv annyi volt, hogy a fiúk ajándékot vásárolnak, Dóri a nappalit díszíti fel, én pedig Chanyeollal elmegyek a főnökünkhöz a képességünket gyakorolni. Azt mondjuk nem értettem, hogy a srácok miért akarnak ennyi ajándékot venni, de biztos valami hagyomány volt ez náluk.

*Néhány órával később*

Délután három óra volt, amikor Dóri küldött egy sms-t, hogy minden készen áll, mehetünk haza.
- Jobban vagy már? – kérdezte aggódva Chanyeol, amikor elindultunk.
- Persze – eresztettem meg egy mosolyt. Az időhúzás végett el kellett játszanom, hogy hihetetlen erős fejfájás tört rám és gyakorlás közben elájultam. Chanyeol természetesen nagyon aggódott, elvégre is, ő nem tudta, hogy mindez előre meg volt beszélve.

Mivel gyalog voltunk, így az út legalább fél óra volt. Félúton járhattunk, amikor megcsörrent a telefonom. Sms-em jött, megint Dóritól, ami csak ennyit tartalmazott: „Kris és Tao még nincsenek itt, úgyhogy még egy kicsit húzd az időt!”

Csak megforgattam a szemem, majd visszacsúsztattam a telefonomat a zsebembe.
- Ki volt az? – kérdezte Chanyeol.
- Dóri. Azt mondta, ugorjunk be a boltba és hozzunk wc papírt, mert valamelyik barom elszarta az összeset – mondtam, amin Channie rettenetesen elkezdett nevetni. Mosolyogtam rajta egy sort, és megindultunk a bolt felé. Mivel tudtam, hogy ezzel a kis kitérővel maximum 5 percet szerezhetünk magunkat, megint a színjátszáshoz kellett fordulnom. Hirtelen felkiáltottam, kezemet a halántékomra tapasztottam, és térdre rogytam.
- Úristen, Minseo, minden rendben? – kérdezte Chanyeol és azonnal segített felállni, majd a hozzánk legközelebbi padra leültetett. – Mondj már valamit!
- Jól vagyok, csak… a fejem… hirtelen belenyilallt a fájdalom – feleltem összeszorított fogakkal, és ahogy aggódó szemeibe néztem, nem sokon múlt, hogy ne nevessem el magam. Tudtam, hogy nem szép dolog ilyenekkel ijesztgetnem, de mindez a szülinapja érdekében volt.
- Felhívom Kait, hogy jöjjön értünk – vette volna elő a telefonját, hogy tárcsázzon, de megragadtam a karját.
- Jaj, ne, hagyd csak! Nem kell feleslegesen aggódniuk. Különben is, nem teleportálhat ide Kai, mert emberek között vagyunk – mondtam, miközben körbemutattam az emberek sokaságán.
- Jó, de akkor mit csináljak? Pocsékul festesz! – tette vissza a telefonját, és ő is leült mellém a padra.
- Csak maradjunk itt néhány percet, mindjárt jobban leszek.

A padon ücsörögtünk percek óta, amikor végre megkaptam a várva várt smst: „Most már itt vannak, jöhettek”.
- Menjünk, a fiúk már hiányolják a wc papírt – álltam fel a padról.

Beugrottunk a boltba megvenni, amit akartunk, majd újabb tíz perc gyaloglás után meg is érkeztünk a házunkhoz. Én gyorsan befutottam előre, és beálltam a többiek mellé, akik már a nappaliban álltak és ránk vártak. Amint csukódott a bejárati ajtó és Chanyeol megfordult, mindannyian teli torokból üvölteni kezdtük:
- BOLDOG SZÜLINAPOT!

Chanyeolt annyira váratlanul érte ez az egész, hogy egy hatalmasat ugrott hátra, aminek következtében nekiment az ajtónak, miközben egy kissé nőies hangon felsikított.
- Hát... ez? – kérdezte teljesen ledöbbenve, miután kissé összeszedte magát és eljutott a tudatáig, hogy mi történt az előbb.
- Te bolond, ma van a születésnapod. Elfelejtetted? – kérdezte Dóri.
- Nekem van szülinapom? – gondolkozott el egy percre – Jééé, ma november 27-e van. Dejó! – terült el arcán egy hatalmas vigyor.
- Gyere, te óriás baby, hadd adják át a fiúk az ajándékokat – mutattam a kanapéra, hogy üljön le, majd Kris és Tao felé fordultam – Ti pedig legközelebb ne késsetek! Már nem tudtam, mit találjak ki, hogy húzzam az időt!
- Jó, na, bocsi, csak amikor vásároltunk, a rádióban adtak egy tökjó dalt, amire muszáj volt táncolnunk. Hú, tényleg, mutassuk meg, Tao, milyen koreográfiát találtunk ki!

A két fiú egymás mellé állt, majd énekelni és táncolni kezdtek egymás mellett ősembereket megszégyenítő mozgással:
- Na eureureong eureureong eureureong dae!
- Jól van, srácok, köszönjük az egyéni produkciót, ezt tartogassátok meg magatoknak, jó? – lökte félre a két fiút Baekhyun.
- Most miért, szerintem jó volt. Melyik dal volt ez? – kérdezte Suho, miközben ő is dúdolni kezdte az említett dalt.
- Valami EXO nevű fiúbandának a Growl című dala – felelte Kris bölcsen.
- Várjunk csak! – szólt közbe Chanyeol, miután a két fiú előadta a műsorát – Hogy értetted azt, Minseo, hogy már nem tudtál mit kitalálni? Azt akarod mondani, hogy nem is voltál rosszul, csak megjátszottad magad?
- Gyorsan vág az eszed – vigyorogtam rá.
- Fhúú, ezt még nagyon megbánod! Tudod, hogy megijedtem? – nézett rám szúrós szemekkel. – Most már megkaphatom az ajándékaimat? – arca hirtelen felragyogott, és mint egy öt éves óvódás pislogott ránk.

Elsőként Chen lépett elő, aki egy leopárdmintás pizsama felsőt adott. Másodszor Baekhyun adta át az ajándékát, ami pedig egy leopárdmintás pizsamanadrág volt.
- Juhééé, van egy pizsama-szettem – tapsikolt Chanyeol, és gyorsan lekapta magáról a ruhát, és felvette az újdonsült pizsijét – Köszönöm srácok – megölelte őket, majd visszaült a kanapéra – Ki a következő?

Harmadikként D.O. jött, aki egy plüsszsiráfot vett, majd őt követte Suho egy szemüveggel. Channie természetesen a szemüveget egyből felvette, a zsiráfot pedig a hóna alá csapta és büszkén feszített a kanapén ülve, miközben arcán egy levakarhatatlan vigyor ült.

Ezen a napon Chanyeol vagy négy új sapkát is bezsebelt magának. Lay vett egy farkasos sapkát, amit már annyira akart, Xiumintól két sapkát kapott… volna, de az egyiket Xiumin megtartotta magának. Luhan egy egyszerű fekete sapkát adott neki, míg Tao egy kockás baseballsapkát.
- Najó, srácok én ennyi sapkát nem húzok most a fejemre, ne haragudjatok – mondta nevetve Chanyeol, és természetesen a legmelegebb, farkasos sapkát máris felvette.
- Gyönyörűen nézel ki – mondtam ironikusan.
- Ugye? – villantott mindenki felé egy ezer wattos mosolyt.
- Most már hadd jöjjek én! – lépett elő Kris is egy tasakkal a kezében – Chanyeol, THIS is your style – nyomta a kezébe az ajándékot, ami egy pólót és egy boxert tartalmazott.
- Ha még egyszer itt style-ozol nekem, akkora taslit kapsz, hogy a takony menetet vág a nyakadon! – emelte ütésre a kezét Dóri, akinek szintén feltűnt, hogy Kris manapság szereti csillogtatni angol tudását.
- Hát… - utolsókként Kai és Sehun jelent meg a szülinapos előtt – Mi eleinte kontaktlencse vizet akartunk venni neked, de túl drága volt, és mivel mi igen csórók vagyunk, ezért nem sok minden értékeset vettünk, de azért reméljük, hasznodra válik.

Chanyeol átvette a kis dobozt, és miután levette a fedelét, csak fejét fogva nevetett:
- Képeslap? Sebtapasz? Vattakorong? Szájvíz? Munkáskesztyű? Ez most komoly? Ecsém, de beteget vagytok – felsóhajtott, majd felállt a kanapéról és végignézett rajtunk – Nagyon köszönöm, srácok, hogy gondoltatok rám és nem felejtettétek el a szülinapomat. Gyertek, hadd öleljek meg mindenkit! - azzal az egész csapat a nappali közepén egy hatalmas teletabi ölelésben részesült.