44. rész
*Dóri szemszög*
*Dóri szemszög*
- Csak azt nem értem, hogy
az ő fejükbe miért nem tudok továbbra sem belelátni?
Csend állt be közöttünk.
- Egyáltalán semmit? -
kérdeztem döbbenten.
- Semmit… Ugyanúgy, mint
amikor a boltban találkoztunk. Mintha nem lenne képességem.
- Hát ez… bizarr… És ha
nekik is van képességük, és mondjuk pont az, hogy „blokkolják” a
gondolatolvasást? Vagy „immunisak” a gondolatolvasásra?
- Nem hiszem, hogy nekik is
lenne képességük… Eunsoon kívül ők az egyetlenek, akik nincsenek benne ebben az
őrületben, és nagyon remélem, hogy ez így is marad - Min.
- Sziasztok! - szólalt meg
hirtelen Baekhyun és Tao, amitől összerezzentem.
- Sziasztok! - ölelte meg
Minseo Taot.
- Mi járatban itt? - bújtam
Baekhyun ölelésébe.
- Srácok elküldtek minket
valami vacsorát szerezni, meg akkor már eljöttünk érzetek is! - mosolygott
Baekhyun.
- Miért, már ennyi az idő? -
néztem faliórára - Óh… Khm… Úgy látom Tao Minseot találta meg vacsorának… -
néztem a smároló párosra.
- Zitao, a lányoknak még
dolgozniuk kell! - lökte meg Baek a fiút.
- Csajok! - lépett mellénk
Eunsoo - Áh, sziasztok! - köszönt a fiúknak.
- Mi történt? - kérdezte
Minseo.
- Hm… Hogy is mondjam…
Szóval, szeretném elvinni a barátnőmet egy kicsit pihenni, romantikázni, viszont…
Van egy négy éves kislányunk, akit sajnos nem tudunk hova tenni… Arra
gondoltam, hogy esetleg… Ha nagyon szépen megkérlek titeket, nem vigyáznátok
rá? Csak két napról lenne szó! Ugye most két napra zárva lesz a kávézó, mert a
főnöknek el kell utaznia valami céges izére, és… Holnap délelőtt vinném át, és
holnapután estefelé mennék érte. Vinnék játékokat, vennék neki kaját meg
ilyesmi. Megtennétek ezt nekem? - nézett ránk kérlelő szemekkel.
Baekhyunra néztem, aki
csak mosolygott.
- Titeket nem zavarna? -
kérdezte Minseo Taotól.
- Egyszer vigyáznunk kellett
Kris unokaöccsére, azt is túlélte mindenki, most meg lesz ott két „anyuka”,
akik legalább jobban tudják, mit kell csinálni, mint 12 pasi, szóval felőlem
jöhet - mosolygott Tao.
- Ez azt jelenti, hogy
vihetem? - kérdezte Eunsoo.
- Igen, hozhatod! - mondtuk Minseoval egyszerre.
- Igen, hozhatod! - mondtuk Minseoval egyszerre.
- Jaj, köszönöm! - ugrott a
nyakunkba boldogan.
- Lányok! - lépett mellénk a
főnök - Áh… Sziasztok! - nézett Taora.
Ránéztem a fekete hajúra,
és láttam a gyűlöletet az arcán, ezért megfogtam a kezét, hogy megnyugodjon, és
ne kezdjen el törni-zúzni a gonosz énje miatt.
- Öhm… Csak annyit
szeretnék, hogy most kellene zárnotok, mert nekem már most el kell indulnom,
mivel Busanba kell mennem konferenciára - mondta.
- Rendben! - bólintottam.
Megeresztett egy apró
mosolyt, szomorúan ránézett Taora és visszament az irodájába.
- Hát ez? - suttogta Baekie,
hogy csak én halljam.
- Idővel megtudod - adtam
egy puszit a szájára.
Eunsooval és Minseoval
hamar megcsináltuk a zárás utáni teendőket, és elindultunk a közeli boltba
vacsoráért.
- Kris unokaöccse hány éves
volt, amikor vigyáznotok kellett rá? - kérdeztem Baekhyuntól.
- Azt hiszem, nyolc éves -
mondta, miközben belerakott valami kaját a kosárba.
- Azt hittem, fiatalabb
volt. Egy nyolc évesre teljesen más vigyázni, mint egy négy évesre.
- Tudom! - mosolygott rám,
miközben megfogta a kezem - De most ott lesztek ti is, meg fogunk birkózni a
dologgal - szorította meg bátorítóan a kezem.
- Bevallom őszintén, egy
kicsit félek… - sóhajtottam - Vigyáztam már picire, csak nem két napig.
- Minden rendben lesz! -
húzott magához, és egy puszit nyomott a homlokomra.
Összeszedtünk még néhány
dolgot, megkerestük Minseot és Taot, fizettünk és elindultunk haza.
- Megjöttünk! - kiabálta
Tao, miközben kilépett a cipőjéből.
- KAJA! - kiabálta Sehun.
- Én is örülök, hogy látlak -
duzzogott a fekete hajú.
- Szia! Ide vele! - kapta ki
a táskát Tao és Baekhyun kezéből Sehun
- Úgy csinálsz, mintha évek
óta nem ettél volna semmit - mosolygott Baek.
- Tudod, én fejlődő
szervezet vagyok, sok kajára van szükségem - indult meg a nappaliba a maknae.
Nevetve mentünk utána a nappaliba, ahol mindenki a táskákba turkált.
- Nem tudtok várni, amíg
megcsináljuk Minseoval a kimchit és a kimbapot? - kérdeztem csípőre tett
kézzel.
- Nem! - mondták egyszerre.
- Ha végre befejezitek a
hozzávalók tönkretételét, kaptok valamit! - lengette meg Minseo a nasis
zacskót.
A fiúk egy emberként
fordultak felé, majd Kai elételeportált és kikapta a kezéből a táskát. Minseot
annyira váratlanul érte Kai hirtelen felbukkanása, hogy felsikított és majdnem
fellökte a mögötte ácsorgó Taot.
- Annyira hülye vagy! -
csapkodta meg a sötét bőrű fiút Min.
- Bocsánat! - mondta,
miközben betömött a szájába valami édességet.
- De ha most teleeszitek
magatokat édességgel, nem fog kelleni a kimchi meg a kimbap! - mondtam.
- Akkor ne csináljátok meg! -
morogta teli szájjal Kris.
- Ezért kellett elzavarni
minket boltba? - kérdezte tettetett felháborodással Baekhyun.
- Legalább hoztatok nasit! -
mondta Chanyeol hatalmas mosollyal az arcán.
- De egy szót még
egyikőtöktől sem hallottam - fontam keresztbe magam előtt a kezem
- Köszönjük! - mondta a 10
fiú kórusban.
- Szerencsétek! - vettem el
előlük a kajás táskákat, és kimentem a konyhába, hogy elpakoljak.
- Várj, segítek! - jött ki
utánam D.O.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá.
- Te nem vagy éhes? - kérdezte.
- Hát… Igazság szerint éhes
vagyok, de… Nincs kedvem nekiállni kimbapot csinálni magamnak.
- Csináljak neked valami
vacsorát? - lépett a hűtőhöz mosolyogva.
- Jaj, miattam nem kell
fáradnod! - fogtam meg a kezét - Kedves tőled, de majd összedobok egy
szendvicset, vagy valami.
- Biztos? - kérdezte
Kyungsoo.
- Teljesen biztos! -
bólintottam mosolyogva.
- Van kedvetek filmezni? -
kukkantott be a konyhába Kai.
- Igen! - vágta rá D.O.
- Végülis filmezhetünk,
maximum bealszok rajta - kuncogtam.
- Mit nézünk? - kérdezte a
nagy szemű fiú.
- Hát… A Csontvárosra
gondoltunk - mondta Kai.
- Juuuuj, az nagyon jó! -
tapsikoltam - Akkor nem alszok!
- Láttad már? - nézett rám
D.O.
- Nem, de olvastam a könyvet
és az fantasztikus!
- Akkor gyertek, ha
végeztetek - mondta Jongin, majd visszament a többiekhez.
Kyungsooval csináltunk
néhány szendvicset nekem és Minseonak és kimentünk a nappaliba, ahol a többiek már
elhelyezkedtek filmezéshez.
- Tessék! - nyújtottam oda
néhány szendvicset Minseonak.
- Ezt nekem? - nézett rám
csodálkozva - De cuki vagy!
- Kyungsoo segített - mondtam.
- Én is kapok? - hajolt hozzám Baekhyun.
- Kyungsoo segített - mondtam.
- Én is kapok? - hajolt hozzám Baekhyun.
- Tudtam, hogy többet kell
csinálnom - mosolyogtam.
- Elindíthatom? - kérdezte
Lay.
- Igen! - mondtuk egyszerre.
Örültem neki, hogy a fiúk
ezt a filmet akarják nézni, hiszen imádtam a könyv változatát, és már egy ideje
szerettem volna megnézni. Nagyon remélem, hogy nem rontották annyira el, és ezt
is annyira fogom szeretni, mint a könyvet.
Elmélyülten néztem a
filmet, amikor az a rész jött, hogy Clary anyukájánál kopogtak. Éreztem, hogy
valami történni fog, hiszen túl nagy volt a csend, így inkább Baekhyun kezébe
nyomtam a szendvicses tálat, mielőtt ijedtembe eldobom. Aztán amikor óriási
robajjal kirobbant az ajtó, hatalmasat ugrottam, mert hiába számítottam arra,
hogy valami történni fog, mégis váratlanul ért.
- Basszus... - hallottam
Minseo hangját - Majdnem lenyeltem egybe a szendvicset.
Belőlünk kitört a
nevetés.
- Most már tudom, miért
adtad oda a szendvicseket - mondta Baekie.
- Tudtam, hogy valami
történni fog, mert túl nagy volt a csend - vettem vissza tőle a tálat.
- Hát én nem számítottam
rá... - mondta Minseo.
Néztük tovább a filmet,
amikor Clary szembetalálta magát a rotveilerrel.
- Úristen, valami történni
fog a kutyával! - takartam el a szemem.
Amikor szétnyílt a kutya
feje és átalakult valami izévé, elkapott a hányinger.
- Ez nagyon gusztustalan! -
mondta Kai szörnyülködve.
- Mindjárt elhányom magam -
nyomta Min Tao kezébe a maradék szendvicset, aki jóízűen nekiállt falatozni -
Jézusom, hogy tudsz te most is enni?
- Most miért? - kérdezte teli
szájjal - Szerintem tök cuki!
- Hát te beteg vagy! -
mondtuk Minseoval egyszerre.
- Ezentúl kerülni fogom a
rotveilereket... – sóhajtottam - Ki tudja, lehet, az összes átalakul valami
démoni béllé…
Mindenkiből kitört a
nevetés. Ezután csendben néztük végig a filmet, pontosabban a fiúk csendben
voltak, mi pedig Minseoval néha közbeszóltunk valami hülyeséget. Miután vége
lett a filmnek, megbeszéltük, hogy kinek mi a véleménye és elvonultunk aludni.
*Másnap*
- Tao, végeztél a nappali
kitakarításával? - kukkantott be hozzá Minseo - Nemsokára itt lesz Eunsoo!
- Még nem végeztem, de ha
nagyon késésbe lennék, játszhatok egy kicsit az idővel - kacsintott a fekete
hajú.
Reggel mindenki korán
kelt, hogy egy kicsit ki tudjuk takarítani a házat. Nagyjából már mindenki
végzett, csak Tao volt elmaradva a nappali takarításával.
- Majd én segítek! - vettem
el tőle a porszívót.
Együtt nagyon hamar
végeztünk a takarítással, és hamarosan csöngetett is Eunsoo.
- Szia! - nyitott Min
mosolyogva ajtót.
- Sziasztok! - köszöntött
vidáman Eunsoo egy tündéri kislánnyal a kezében.
- Hát szia, te gyönyörűség! -
léptem a kislányhoz, aki boldogan rámkacagott.
- Továbbra sem okoz gondot,
hogy vigyázzatok Lululura, ugye? - kérdezte Eunsoo.
- Egyáltalán nem -
mosolygott Minseo.
- Lululu? - kérdeztem
csodálkozva.
- Áh... igen, ez amolyan
becenévféle, de igazából már szinte mindenki így hívja.
- Szia Lululu! - vettem át
Eunsootól a kislányt.
- Hoztam neki játékokat,
mesekönyveket, rajzfilmeket, meg vettem neki olyan kajákat meg gyümölcsöket,
amiket nagyon szeret - adta oda Minseonak a táskát a férfi.
- Ugye ő nem az a fajta, aki
órákig sír, ha a szülei elmennek? - kérdeztem.
- Neem, Lu nagyon nyugodt
baba, nagyon ritkán sír - simított végig kislánya arcán Eunsoo.
- Miért az ajtóba ácsorogtok?
- kérdezte Suho mosolyogva.
- Hát ez egy nagyon jó
kérdés - lépett félre az ajtóból Minseo és mindannyiam bementünk a nappaliba.
Lululu nagy, kíváncsi
szemekkel nézelődött körbe, gondolom furcsa volt neki hirtelen ennyi emberhez
kerülni. Ahogy végignézett a fiúkon, megakadt a szeme Baekhyunon, és
nyöszörögve kapálózott és nyújtogatta a kezét a fiú felé.
- Úgy tűnik te máris
szimpatikus vagy neki - mosolygott Eunsoo.
Baekhyun mellém lépett és
átvette tőlem Lululut.
- Lehet ránk nincs is szükség - kuncogott Min.
- Na még annyi, hogy ha
bármi van, itt van a számom meg barátnőm száma is, még éjszaka közepén is
hívhattok! - nyomta a kezembe a cetlit - A ti számotok meg úgyis megvan nekem.
- Nyugi Eunsoo, minden rendben
lesz! - mosolygott rá Baekie.
- Oké... Akkor én el is
indulok... - nézett rá a lányára - Szia Gyönyörűm! - puszilgatta meg az arcát.
Lululu aranyosan
rámosolygott az apukájára, majd visszabújt Baekhyun ölelésébe.
- Kezdek féltékeny lenni -
súgtam oda Minseonak, aki felnevetett.
Eunsoo mobilja elkezdett
csörögni, úgyhogy gyorsan elköszönt tőlünk és elindult. Kicsit tartottam attól,
hogy Lu esetleg mégis elsírja magát, de teljesen el volt foglalva Baekhyunnal.
- Kipakolom a kajákat! -
vette el Kris Minseotól a táskát.
- Kell segíteni? -
kérdeztem.
- Nem, megoldom egyedül -
kacsintott.
Mindenki ámultan nézte,
ahogy az a csöppség érdeklődve figyelte őket és elkezdett mászni a szőnyegen,
miután Baekhyun letette, mi pedig körbeültünk.
- Milyen játékokat hozott
neked apukád, hm? - kérdezte Minseo, amikor Lululu hozzá mászott és a táskát
csapkodta.
Minseo csak pár dolgot
vett elő, plüssöket, babákat, de Lu az egészet kiborította.
- Komolyan Lululunak hívják?
- kérdezte Kai.
- Az csak a beceneve, de már
mindenki így szólítja.
- Mindig azt fogom hinni,
hogy nekem szóltok... - nyújtózkodott Luhan.
- Te csak Lulu vagy... - mondta
Sehun - Ő egy "lu"-val több!
- Tudom, de akkor is rossz
egy így! - duzzogott.
- Nem ülsz ide? - kérdeztem
Krist, aki közben visszaért a konyhából és az egyik fotelba terpeszkedett.
- Nekem nagyon jó itt! –
nyújtózkodott - Kid is not my style! - mondta angolul, mire mindenkiből kitört
a nevetés.
Lululu érdeklődve nézett
ránk, hogy vajon min nevetünk, majd odatotyogott hozzám és az ölembe mászott.
- Nem vagy éhes, gyönyörűm? -
kérdeztem, miközben kisimítottam az arcából a haját.
- Inni - gügyögte.
- Szomjas vagy? -
tápászkodtam fel a földről - Gyere, megyünk inni!
Kimentem vele a konyhába
és elkezdtem keresgélni, hogy mit adjak neki.
- Eunsoo hozott neki pici
dobozos üdítőt - mondta Kris, aki az ajtófélfának támaszkodva figyelt.
- Hova tetted őket? - kérdeztem
Eunsoo táskájában kutatva.
- Itt vannak! - nyomott
egyet a kezembe. Lululut leültettem a pultra és odaadtam neki a narancslevet.
- Arra gondoltunk, hogy
megnézhetnénk Lu egyik meséjét, addig is le van foglalva ő is meg a fiúk is -
jött be Minseo a konyhába.
- Oké, ez egy jó ötlet -
mosolyogtam rá.
- Tényleg nagyon nyugodt
baba - jött oda hozzám Baekhyun és átkarolta a derekam.
Ahogy Lululu meglátta
Baekhyunt, izgatottan elkezdett csapkodni és véletlenül beterítette Baekiet egy
kis agad narancslével. Először ijedten nézett a fiúra, majd hangos kacagásba
kezdett.
- Gyors átöltözök, mert
ettől ragadni fogok – mosolygott - Huncut vagy!- csikizte meg a kislány hasát,
aki még hangosabban kacagott.
- Mennyire cuki! -
mosolygott Minseo.
- Na gyere te rosszcsont,
megyünk mesét nézni - vettem le a pultról és kivittem a nappaliba.
- Mit választottatok? -
kérdezte Kris.
- Hát még nem sikerült
dönteni a Mackótestvér és a Cápamese között... - Lay.
- Mackótestvér! Egyértelmű -
huppant le Kris az egyik fotelba - This is my style...
Megint mindenkiből kitört
a nevetés és Lululu ismét érdeklődve nézett ránk.
- Sikerült választani? -
adott egy puszit az arcomra Baekhyun, aki időközben vizes hajjal, tiszta
ruhában jött vissza.
- Igen, Mackótestvért
nézünk! - mondta Channie.
- Az jó! - ült le mellém, és
az ölébe húzta Lululut. Lay elindította a mesét, mi pedig csendben néztük, és
néha halkan felkuncogtunk Minseoval, hogy a fiúk tátott szájjal, gyermeki
mosollyal az arcukon figyelik a tévét.
Sziasztok!
VálaszTörlésNagyon örülök az új résznek. ^^ Mindig pont annyi időt kell várni a következő fejezetre, hogy épp abban az időben kezdem el hiányolni. Huh, belekavarodtam ebbe a mondatba :-P
Csontváros...jesus, asszem pár hete néztem meg én is. Olvastam a könyvsorozatot, de a film csak most került napirendre. Fura volt enyhén szólva. :-/ De nem ez a lényeg.
Hát most ájuldozom Lululu miatt. Olyan kis cuki...
Baekhyunt szépen kinézte magának *-* Èdeske :-)
Ebben a részben nem volt semmi akció, ami nem is baj, nem kell mindig. Kis nyugis, cuki fejezet volt.
Köszönöm, hogy olvashattam ^^
Várom a folytatást. Pusz <3
Szia!
TörlésNa, ennek örülök^^ Igyekszünk feltenni a folytatást, csak sokszor megfeledkezünk róla xD
Én még sajnos nem olvastam a könyvet, de mindenképp el szeretném, viszont a filmet imádom - Dórival együtt =D
Lululut mi is nagyon szeretjük, olyan aranyos^^
Igen, ez most egy lightos rész volt, de majd lesznek még izgalmak;)
Én köszönöm, hogy írtál^^