2015. február 14., szombat

44. rész


https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzWKGQvr47RsP7N9Cac4m0vEVomuFUVlfH4Uy0Sd7J4CnHqC-fO03Tn2eK6X17wYIP-_zEi1Rleoipj6wtP8rLSgqR176Q5JEfW1G2YFCPridJDGPJACx9xp-W8FHZNh4bLtFcZbLj90Y6/s1600/capture-20140212-162846.png

44. rész
*Dóri szemszög*

- Csak azt nem értem, hogy az ő fejükbe miért nem tudok továbbra sem belelátni?
Csend állt be közöttünk.
- Egyáltalán semmit? - kérdeztem döbbenten.
- Semmit… Ugyanúgy, mint amikor a boltban találkoztunk. Mintha nem lenne képességem.
- Hát ez… bizarr… És ha nekik is van képességük, és mondjuk pont az, hogy „blokkolják” a gondolatolvasást? Vagy „immunisak” a gondolatolvasásra?
- Nem hiszem, hogy nekik is lenne képességük… Eunsoon kívül ők az egyetlenek, akik nincsenek benne ebben az őrületben, és nagyon remélem, hogy ez így is marad - Min.
- Sziasztok! - szólalt meg hirtelen Baekhyun és Tao, amitől összerezzentem.
- Sziasztok! - ölelte meg Minseo Taot.
- Mi járatban itt? - bújtam Baekhyun ölelésébe.
- Srácok elküldtek minket valami vacsorát szerezni, meg akkor már eljöttünk érzetek is! - mosolygott Baekhyun.
- Miért, már ennyi az idő? - néztem faliórára - Óh… Khm… Úgy látom Tao Minseot találta meg vacsorának… - néztem a smároló párosra.
- Zitao, a lányoknak még dolgozniuk kell! - lökte meg Baek a fiút.
- Csajok! - lépett mellénk Eunsoo - Áh, sziasztok! - köszönt a fiúknak.
- Mi történt? - kérdezte Minseo.
- Hm… Hogy is mondjam… Szóval, szeretném elvinni a barátnőmet egy kicsit pihenni, romantikázni, viszont… Van egy négy éves kislányunk, akit sajnos nem tudunk hova tenni… Arra gondoltam, hogy esetleg… Ha nagyon szépen megkérlek titeket, nem vigyáznátok rá? Csak két napról lenne szó! Ugye most két napra zárva lesz a kávézó, mert a főnöknek el kell utaznia valami céges izére, és… Holnap délelőtt vinném át, és holnapután estefelé mennék érte. Vinnék játékokat, vennék neki kaját meg ilyesmi. Megtennétek ezt nekem? - nézett ránk kérlelő szemekkel.
Baekhyunra néztem, aki csak mosolygott.
- Titeket nem zavarna? - kérdezte Minseo Taotól.
- Egyszer vigyáznunk kellett Kris unokaöccsére, azt is túlélte mindenki, most meg lesz ott két „anyuka”, akik legalább jobban tudják, mit kell csinálni, mint 12 pasi, szóval felőlem jöhet - mosolygott Tao.
- Ez azt jelenti, hogy vihetem? - kérdezte Eunsoo.
- Igen, hozhatod! - mondtuk Minseoval egyszerre.
- Jaj, köszönöm! - ugrott a nyakunkba boldogan.
- Lányok! - lépett mellénk a főnök - Áh… Sziasztok! - nézett Taora.
Ránéztem a fekete hajúra, és láttam a gyűlöletet az arcán, ezért megfogtam a kezét, hogy megnyugodjon, és ne kezdjen el törni-zúzni a gonosz énje miatt.
- Öhm… Csak annyit szeretnék, hogy most kellene zárnotok, mert nekem már most el kell indulnom, mivel Busanba kell mennem konferenciára - mondta.
- Rendben! - bólintottam.
Megeresztett egy apró mosolyt, szomorúan ránézett Taora és visszament az irodájába.
- Hát ez? - suttogta Baekie, hogy csak én halljam.
- Idővel megtudod - adtam egy puszit a szájára.
Eunsooval és Minseoval hamar megcsináltuk a zárás utáni teendőket, és elindultunk a közeli boltba vacsoráért.
- Kris unokaöccse hány éves volt, amikor vigyáznotok kellett rá? - kérdeztem Baekhyuntól.
- Azt hiszem, nyolc éves - mondta, miközben belerakott valami kaját a kosárba.
- Azt hittem, fiatalabb volt. Egy nyolc évesre teljesen más vigyázni, mint egy négy évesre.
- Tudom! - mosolygott rám, miközben megfogta a kezem - De most ott lesztek ti is, meg fogunk birkózni a dologgal - szorította meg bátorítóan a kezem.
- Bevallom őszintén, egy kicsit félek… - sóhajtottam - Vigyáztam már picire, csak nem két napig.
- Minden rendben lesz! - húzott magához, és egy puszit nyomott a homlokomra.
Összeszedtünk még néhány dolgot, megkerestük Minseot és Taot, fizettünk és elindultunk haza.
- Megjöttünk! - kiabálta Tao, miközben kilépett a cipőjéből.
- KAJA! - kiabálta Sehun.
- Én is örülök, hogy látlak - duzzogott a fekete hajú.
- Szia! Ide vele! - kapta ki a táskát Tao és Baekhyun kezéből Sehun
- Úgy csinálsz, mintha évek óta nem ettél volna semmit - mosolygott Baek.
- Tudod, én fejlődő szervezet vagyok, sok kajára van szükségem - indult meg a nappaliba a maknae. Nevetve mentünk utána a nappaliba, ahol mindenki a táskákba turkált.
- Nem tudtok várni, amíg megcsináljuk Minseoval a kimchit és a kimbapot? - kérdeztem csípőre tett kézzel.
- Nem! - mondták egyszerre.
- Ha végre befejezitek a hozzávalók tönkretételét, kaptok valamit! - lengette meg Minseo a nasis zacskót.
A fiúk egy emberként fordultak felé, majd Kai elételeportált és kikapta a kezéből a táskát. Minseot annyira váratlanul érte Kai hirtelen felbukkanása, hogy felsikított és majdnem fellökte a mögötte ácsorgó Taot.
- Annyira hülye vagy! - csapkodta meg a sötét bőrű fiút Min.
- Bocsánat! - mondta, miközben betömött a szájába valami édességet.
- De ha most teleeszitek magatokat édességgel, nem fog kelleni a kimchi meg a kimbap! - mondtam.
- Akkor ne csináljátok meg! - morogta teli szájjal Kris.
- Ezért kellett elzavarni minket boltba? - kérdezte tettetett felháborodással Baekhyun.
- Legalább hoztatok nasit! - mondta Chanyeol hatalmas mosollyal az arcán.
- De egy szót még egyikőtöktől sem hallottam - fontam keresztbe magam előtt a kezem
- Köszönjük! - mondta a 10 fiú kórusban.
- Szerencsétek! - vettem el előlük a kajás táskákat, és kimentem a konyhába, hogy elpakoljak.
- Várj, segítek! - jött ki utánam D.O.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá.
- Te nem vagy éhes? - kérdezte.
- Hát… Igazság szerint éhes vagyok, de… Nincs kedvem nekiállni kimbapot csinálni magamnak.
- Csináljak neked valami vacsorát? - lépett a hűtőhöz mosolyogva.
- Jaj, miattam nem kell fáradnod! - fogtam meg a kezét - Kedves tőled, de majd összedobok egy szendvicset, vagy valami.
- Biztos? - kérdezte Kyungsoo.
- Teljesen biztos! - bólintottam mosolyogva.
- Van kedvetek filmezni? - kukkantott be a konyhába Kai.
- Igen! - vágta rá D.O.
- Végülis filmezhetünk, maximum bealszok rajta - kuncogtam.
- Mit nézünk? - kérdezte a nagy szemű fiú.
- Hát… A Csontvárosra gondoltunk - mondta Kai.
- Juuuuj, az nagyon jó! - tapsikoltam - Akkor nem alszok!
- Láttad már? - nézett rám D.O.
- Nem, de olvastam a könyvet és az fantasztikus!
- Akkor gyertek, ha végeztetek - mondta Jongin, majd visszament a többiekhez.
Kyungsooval csináltunk néhány szendvicset nekem és Minseonak és kimentünk a nappaliba, ahol a többiek már elhelyezkedtek filmezéshez.
- Tessék! - nyújtottam oda néhány szendvicset Minseonak.
- Ezt nekem? - nézett rám csodálkozva - De cuki vagy!
-  Kyungsoo segített - mondtam.
- Én is kapok? - hajolt hozzám Baekhyun.
- Tudtam, hogy többet kell csinálnom - mosolyogtam.
- Elindíthatom? - kérdezte Lay.
- Igen! - mondtuk egyszerre.
Örültem neki, hogy a fiúk ezt a filmet akarják nézni, hiszen imádtam a könyv változatát, és már egy ideje szerettem volna megnézni. Nagyon remélem, hogy nem rontották annyira el, és ezt is annyira fogom szeretni, mint a könyvet.
Elmélyülten néztem a filmet, amikor az a rész jött, hogy Clary anyukájánál kopogtak. Éreztem, hogy valami történni fog, hiszen túl nagy volt a csend, így inkább Baekhyun kezébe nyomtam a szendvicses tálat, mielőtt ijedtembe eldobom. Aztán amikor óriási robajjal kirobbant az ajtó, hatalmasat ugrottam, mert hiába számítottam arra, hogy valami történni fog, mégis váratlanul ért.
- Basszus... - hallottam Minseo hangját - Majdnem lenyeltem egybe a szendvicset.
Belőlünk kitört a nevetés.
- Most már tudom, miért adtad oda a szendvicseket - mondta Baekie.
- Tudtam, hogy valami történni fog, mert túl nagy volt a csend - vettem vissza tőle a tálat.
- Hát én nem számítottam rá... - mondta Minseo.
Néztük tovább a filmet, amikor Clary szembetalálta magát a rotveilerrel.
- Úristen, valami történni fog a kutyával! - takartam el a szemem.
Amikor szétnyílt a kutya feje és átalakult valami izévé, elkapott a hányinger.
- Ez nagyon gusztustalan! - mondta Kai szörnyülködve.
- Mindjárt elhányom magam - nyomta Min Tao kezébe a maradék szendvicset, aki jóízűen nekiállt falatozni - Jézusom, hogy tudsz te most is enni?
- Most miért? - kérdezte teli szájjal - Szerintem tök cuki!
- Hát te beteg vagy! - mondtuk Minseoval egyszerre.
- Ezentúl kerülni fogom a rotveilereket... – sóhajtottam - Ki tudja, lehet, az összes átalakul valami démoni béllé…
Mindenkiből kitört a nevetés. Ezután csendben néztük végig a filmet, pontosabban a fiúk csendben voltak, mi pedig Minseoval néha közbeszóltunk valami hülyeséget. Miután vége lett a filmnek, megbeszéltük, hogy kinek mi a véleménye és elvonultunk aludni.

*Másnap*
- Tao, végeztél a nappali kitakarításával? - kukkantott be hozzá Minseo - Nemsokára itt lesz Eunsoo!
- Még nem végeztem, de ha nagyon késésbe lennék, játszhatok egy kicsit az idővel - kacsintott a fekete hajú.
Reggel mindenki korán kelt, hogy egy kicsit ki tudjuk takarítani a házat. Nagyjából már mindenki végzett, csak Tao volt elmaradva a nappali takarításával.
- Majd én segítek! - vettem el tőle a porszívót.
Együtt nagyon hamar végeztünk a takarítással, és hamarosan csöngetett is Eunsoo.
- Szia! - nyitott Min mosolyogva ajtót.
- Sziasztok! - köszöntött vidáman Eunsoo egy tündéri kislánnyal a kezében.
- Hát szia, te gyönyörűség! - léptem a kislányhoz, aki boldogan rámkacagott.
- Továbbra sem okoz gondot, hogy vigyázzatok Lululura, ugye? - kérdezte Eunsoo.
- Egyáltalán nem - mosolygott Minseo.
- Lululu? - kérdeztem csodálkozva.
- Áh... igen, ez amolyan becenévféle, de igazából már szinte mindenki így hívja.
- Szia Lululu! - vettem át Eunsootól a kislányt.
- Hoztam neki játékokat, mesekönyveket, rajzfilmeket, meg vettem neki olyan kajákat meg gyümölcsöket, amiket nagyon szeret - adta oda Minseonak a táskát a férfi.
- Ugye ő nem az a fajta, aki órákig sír, ha a szülei elmennek? - kérdeztem.
- Neem, Lu nagyon nyugodt baba, nagyon ritkán sír - simított végig kislánya arcán Eunsoo.
- Miért az ajtóba ácsorogtok? - kérdezte Suho mosolyogva.
- Hát ez egy nagyon jó kérdés - lépett félre az ajtóból Minseo és mindannyiam bementünk a nappaliba.
Lululu nagy, kíváncsi szemekkel nézelődött körbe, gondolom furcsa volt neki hirtelen ennyi emberhez kerülni. Ahogy végignézett a fiúkon, megakadt a szeme Baekhyunon, és nyöszörögve kapálózott és nyújtogatta a kezét a fiú felé.
- Úgy tűnik te máris szimpatikus vagy neki - mosolygott Eunsoo.
Baekhyun mellém lépett és átvette tőlem Lululut.
 - Lehet ránk nincs is szükség - kuncogott Min.
- Na még annyi, hogy ha bármi van, itt van a számom meg barátnőm száma is, még éjszaka közepén is hívhattok! - nyomta a kezembe a cetlit - A ti számotok meg úgyis megvan nekem.
- Nyugi Eunsoo, minden rendben lesz! - mosolygott rá Baekie.
- Oké... Akkor én el is indulok... - nézett rá a lányára - Szia Gyönyörűm! - puszilgatta meg az arcát.
Lululu aranyosan rámosolygott az apukájára, majd visszabújt Baekhyun ölelésébe.
- Kezdek féltékeny lenni - súgtam oda Minseonak, aki felnevetett.
Eunsoo mobilja elkezdett csörögni, úgyhogy gyorsan elköszönt tőlünk és elindult. Kicsit tartottam attól, hogy Lu esetleg mégis elsírja magát, de teljesen el volt foglalva Baekhyunnal.
- Kipakolom a kajákat! - vette el Kris Minseotól a táskát.
- Kell segíteni? - kérdeztem.
- Nem, megoldom egyedül - kacsintott.
Mindenki ámultan nézte, ahogy az a csöppség érdeklődve figyelte őket és elkezdett mászni a szőnyegen, miután Baekhyun letette, mi pedig körbeültünk.
- Milyen játékokat hozott neked apukád, hm? - kérdezte Minseo, amikor Lululu hozzá mászott és a táskát csapkodta.
Minseo csak pár dolgot vett elő, plüssöket, babákat, de Lu az egészet kiborította.
- Komolyan Lululunak hívják? - kérdezte Kai.
- Az csak a beceneve, de már mindenki így szólítja.
- Mindig azt fogom hinni, hogy nekem szóltok... - nyújtózkodott Luhan.
- Te csak Lulu vagy... - mondta Sehun - Ő egy "lu"-val több!
- Tudom, de akkor is rossz egy így! - duzzogott.
- Nem ülsz ide? - kérdeztem Krist, aki közben visszaért a konyhából és az egyik fotelba terpeszkedett.
- Nekem nagyon jó itt! – nyújtózkodott - Kid is not my style! - mondta angolul, mire mindenkiből kitört a nevetés.
Lululu érdeklődve nézett ránk, hogy vajon min nevetünk, majd odatotyogott hozzám és az ölembe mászott.
- Nem vagy éhes, gyönyörűm? - kérdeztem, miközben kisimítottam az arcából a haját.
- Inni - gügyögte.
- Szomjas vagy? - tápászkodtam fel a földről - Gyere, megyünk inni!
Kimentem vele a konyhába és elkezdtem keresgélni, hogy mit adjak neki.
- Eunsoo hozott neki pici dobozos üdítőt - mondta Kris, aki az ajtófélfának támaszkodva figyelt.
- Hova tetted őket? - kérdeztem Eunsoo táskájában kutatva.
- Itt vannak! - nyomott egyet a kezembe. Lululut leültettem a pultra és odaadtam neki a narancslevet.
- Arra gondoltunk, hogy megnézhetnénk Lu egyik meséjét, addig is le van foglalva ő is meg a fiúk is - jött be Minseo a konyhába.
- Oké, ez egy jó ötlet - mosolyogtam rá.
- Tényleg nagyon nyugodt baba - jött oda hozzám Baekhyun és átkarolta a derekam.
Ahogy Lululu meglátta Baekhyunt, izgatottan elkezdett csapkodni és véletlenül beterítette Baekiet egy kis agad narancslével. Először ijedten nézett a fiúra, majd hangos kacagásba kezdett.
- Gyors átöltözök, mert ettől ragadni fogok – mosolygott - Huncut vagy!- csikizte meg a kislány hasát, aki még hangosabban kacagott.
- Mennyire cuki! - mosolygott Minseo.
- Na gyere te rosszcsont, megyünk mesét nézni - vettem le a pultról és kivittem a nappaliba.
- Mit választottatok? - kérdezte Kris.
- Hát még nem sikerült dönteni a Mackótestvér és a Cápamese között... - Lay.
- Mackótestvér! Egyértelmű - huppant le Kris az egyik fotelba - This is my style...
Megint mindenkiből kitört a nevetés és Lululu ismét érdeklődve nézett ránk.
- Sikerült választani? - adott egy puszit az arcomra Baekhyun, aki időközben vizes hajjal, tiszta ruhában jött vissza.
- Igen, Mackótestvért nézünk! - mondta Channie.
- Az jó! - ült le mellém, és az ölébe húzta Lululut. Lay elindította a mesét, mi pedig csendben néztük, és néha halkan felkuncogtunk Minseoval, hogy a fiúk tátott szájjal, gyermeki mosollyal az arcukon figyelik a tévét.

2 megjegyzés:

  1. Sziasztok!
    Nagyon örülök az új résznek. ^^ Mindig pont annyi időt kell várni a következő fejezetre, hogy épp abban az időben kezdem el hiányolni. Huh, belekavarodtam ebbe a mondatba :-P
    Csontváros...jesus, asszem pár hete néztem meg én is. Olvastam a könyvsorozatot, de a film csak most került napirendre. Fura volt enyhén szólva. :-/ De nem ez a lényeg.
    Hát most ájuldozom Lululu miatt. Olyan kis cuki...
    Baekhyunt szépen kinézte magának *-* Èdeske :-)
    Ebben a részben nem volt semmi akció, ami nem is baj, nem kell mindig. Kis nyugis, cuki fejezet volt.
    Köszönöm, hogy olvashattam ^^
    Várom a folytatást. Pusz <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Na, ennek örülök^^ Igyekszünk feltenni a folytatást, csak sokszor megfeledkezünk róla xD

      Én még sajnos nem olvastam a könyvet, de mindenképp el szeretném, viszont a filmet imádom - Dórival együtt =D
      Lululut mi is nagyon szeretjük, olyan aranyos^^
      Igen, ez most egy lightos rész volt, de majd lesznek még izgalmak;)
      Én köszönöm, hogy írtál^^

      Törlés