43. rész

 

43. rész
*Minseo szemszög*

  A liftben akkorára nőtt a feszültség, hogy szinte fuldokoltam. Dóri idegesen kapaszkodott Baekhyunba, és hol rám, hol pedig Taora nézett, aki épp beszámolt arról, mi történt, bár ő sem tudta, mit is láttam pontosan. A szívem a torkomban dobogott, és a rossz érzésem csak nem akart alábbhagyni.

  Amint megállt a lift, kiszálltunk, és bementünk a Dóri és az én közös szobánkba, majd gondosan bezártuk az ajtót. A srácok még az ablakokat is becsukták, és a függönyöket is elhúzták, majd a nappaliban leültünk a kanapéra.
- Minseo, jobban vagy már? – guggolt le elém Tao, és megtámaszkodott a térdemen. Válasz helyett csak megráztam a fejem.

  Még most is borzalmasan éreztem magam. Teljesen felkavart, amit láttam, vagyis inkább az, ahogyan láttam. A gondolatokat hallani szoktam, néha viszont előfordul, hogy eseményeket, képeket is látok. Ez is ilyen volt, de ez egyszer tisztább, élethűbb és hosszabb. Most olyan volt, mintha én is ott lennék, mintha én is részese lennék a történéseknek, de valahogy… mégis… más volt. Furcsább. Mintha… mintha…

  Megráztam a fejem, és arcomat kezeimbe temettem. Lassan ellepték a könnycseppek a szememet, Tao pedig magához ölelt.
- A többiek mikor érkeznek? – hallottam meg Dóri hangját.
- Percek kérdése. Kai sajnos nem tudja ideteleportálni őket, mert túl feltűnő lenne. De azt mondták, már az utcában vannak – próbált Baekhyun higgadtnak tűnni, de hallani lehetett hangjában az aggodalmat.

   Görcsösen kapaszkodtam Taoba. Rettenetesen féltem, és megint fájni kezdett a fejem. Nem tudtam, mi történik és nem tudtam, mekkora veszélyben vagyunk, egyszerűen csak éreztem, hogy valami nem stimmel.

  Kopogás hallatszódott az ajtón, ezzel egyidejűleg Baekhyun telefonja is megcsörrent, így biztosan voltunk abban, hogy a fiúk azok. Nem sokkal később már mind a tizennégyen ott voltunk a nappaliban.
- Mi történt? Miért kellett visszajönnünk? – kérdezte Kris, és körbenézett – Mi történt Minseoval?
- Valamit látott, és teljesen kikészült tőle. Bent voltak Taoval a szobában, amikor rátört ez a rossz érzés, és felrohantak hozzánk a tetőre, hogy azonnal menjünk be. Ennyit tudunk, mert egyelőre még nem szólalt meg azóta – vázolta fel a többieknek a helyzetet Baekie.
- Ajjaj, ez nem jelent jót – húzta el a száját Chanyeol.
- Minseo… - ült le mellém Dóri, miközben lassan végigsimított a hátamon. Furcsa bizsergés futott végig testemen, és egyből tudtam, hogy a képességét próbálja használni rajtam. Szerettem volna, ha sikerül megnyugodnom, mert rettentő nehéznek éreztem a mellkasomat. – El kell mondanod, hogy mit láttál pontosan. Tudom, hogy nehéz, de meg kell próbálnod.

   Lassan, de biztosan megéreztem, ahogy a belőle áradó nyugalom bekúszik bőröm alá, és egy kissé megkönnyebbülök. Elemeltem kezem az arcomtól, és végignéztem a társaságon, akik engem néztek és arra vártak, hogy megszólaljak. Örültem, hogy mindenki itt van, biztonságban, és a rossz előérzetem is kezdett alábbhagyni.
- Láttalak titeket – mondtam végül – Ahogy ott vagytok Baekhyunnal a tetőn. Láttam, mindent, amit ti. Mintha én is ott lettem volna. És akkor jött az a furcsa érzés. Hogy veszélyben vagytok. Mintha… más is lett volna ott rajtatok kívül. Azt hiszem… egy pillanatra más szeméből láttalak titeket.
- Azt akarod mondani, hogy az ellenségünk itt volt és te az ő szemén keresztül láttál? – kérdezte teljesen ledöbbenve Tao.
- Igen. Csak néhány pillanat volt az egész, és olyan rossz volt.
- És láttad az illető arcát?
- Nem.
- És a gondolatait hallottad?
- Pont ez a baj, hogy nem. Az egész összefolyt, elmosódott, csak érthetetlen susogás volt.
- Úgy néz ki, már itt sem vagyunk biztonságban – mondta Suho.
- Ha Minseo nem látja őket, akkor… mi most lehet halottak lennénk. Mi a fenét akarnak tőlünk? – kérdezte teljesen összetörten Dóri.

  De választ senki nem tudott adni. Miután teljesen elmúlt a rossz előérzetem, mindenki visszavonult a saját szobájába, bár Tao és Baekhyun velünk maradtak. Megbeszéltük, hogy holnap kora reggel hazamegyünk és valamit kitalálunk, hogy ennek az egésznek a végére érjünk.
- Dóri… - szólítottam meg barátnőm, aki épp annyira nem tudott aludni, mint én. Tao és Baekhyun még fürödtek, de mi már percek óta az ágyban feküdtünk – Még mindig nyomaszt, amit ma láttam.
- Elhiszem, de nyugodj meg, már nincs mitől tartanod. Itt vannak a fiúk, ők megvédenek minket. – fogta meg a kezem, és rám mosolygott, még akkor is, ha legbelül ő is ugyanannyira ijedt volt, mint én.
- De… nem mondtam el mindent azzal kapcsolatban, amit láttam… - néztem rá teljesen kétségbeesve, és nyeltem egy nagyot. Dóri szemei elkerekedtek, és értetlenül nézett rám.
- Mi volt az?
- Nem vagyok benne biztos teljesen, éppen ezért nem említettem meg a srácok előtt – kezdtem el magyarul beszélni, mert nem akartam, hogy esetleg ha a fiúk időközben visszatérnének, meghallják, miről beszélgetünk – De azt hiszem… egy pillanatra mintha Jiyong arcát láttam volna.

  Dóri arcára döbbenet ült ki, és nem tudott szóhoz jutni. Próbált valamit kitalálni, mit is mondjon, amivel eloszlathatja bennem a kétségeket, a félelmet, de semmi nem jutott az eszébe. Néhány feszült másodperc után mégis megszólalt:
- Nem lehet, hogy azért láttad őt, mert néhány napja olyan bunkó volt? Az elmúlt napokban elég sok minden történt, lehet, szimplán csak véletlenül keveredett ő oda – mondta, de valójában ő sem volt biztos abban, amit mondott.
- Lehetséges – értettem vele egyet - De a fiúknak ezt ne említsd meg, nem akarom, hogy feleslegesen aggódjanak.

*Másnap*

  Szombaton megreggeliztünk, majd mindenki összepakolt, és úgy döntöttünk, hazamegyünk. Bár eredetileg vasárnapig terveztünk maradni, a tegnap este történtek senkit sem hagytak nyugodni, így jobbnak láttuk a pihenést félbeszakítani. Bűntudatom volt amiatt, hogy nem tudjuk jól érezni magunkat, ahogy szerettük volna, de úgy gondoltam, biztonságosabb lesz a lakásunkban maradni.

*Hétfőn*

  Kora reggel keltünk Dórival, mert muszáj volt menni dolgoznunk. Amikor elhagytuk a lakást Baekhyunnal és Krissel, a többiek még javában aludtak.
- Egyszer érném meg azt a pillanatot, hogy Tao hajlandó felkelni hajnalok hajnalán, hogy elkísérjen munkába – puffogtam az orrom alatt, amin a többiek jót nevettek – De most komolyan? Baekhyun miért képes eljönni velünk, Tao meg miért nem?
- Rossz pasit választottál magadnak – jegyezte meg Dóri, és nyelvet öltött.
- Miért nem kelted fel reggel? – kérdezte Kris.
- Te eszednél vagy? Aztán majd leüvölti a fejem meg behisztizik, nem? Nem akarok még meghalni – forgattam meg a szemeim.

  Lassan beértünk a kávézóba, ahol már ott volt a főnökünk. Mindent kipakoltunk, letörölgettünk, előkészítettünk, hogy reggel 8-kor nyithassunk. Közben beszámoltunk a főnökünknek a wellnessen történtekről, aki egyetértett azzal, hogy jó döntés volt azonnal eljönni onnan, bár neki sem volt ötlete, mit tehetnénk.

  Nyolc óra után az élet beindult, és kivételesen örültem neki, hogy a szürke hétköznapok rabjaivá válhatunk. Az emberek jöttek és mentek, kávét, teát rendeltek, némelyikükkel váltottunk pár szót is, és az a rengeteg mosoly, amit kaptunk, boldoggá tett minket. Ezt szerettük igazán a munkánkban, hogy olyan emberek adtak nekünk erőt, akiket csak arra a néhány percre láttunk. Idegenek voltunk, mégis jól éreztük magunkat a társaságukban.

  De ez a pillanat is csak addig tartott, amíg Changmin és Jiyong meg nem jelentek. Kétségbeesetten néztem Dórira, és ő egyből tudta, hogy még mindig nem tettem túl magam a történteken. Jiyong arcát még mindig élesen láttam magam előtt, és sehogy sem tudtam törölni az emlékezetemből. Dórival megbeszéltük, hogy ha találkozunk velük, rákérdezünk, miért is viselkedtek olyan furcsán a boltban és hogy hol voltak a hétvégén, de képzeletben sokkal könnyebb volt ezt eljátszani, mint élőben. Most szabályosan kirázott a hideg, és hevesen vert a szívem és a félelem kezdett eluralkodni rajtam.
- Sziasztok – ültek le a pulthoz mindketten, hatalmas mosollyal az arcukon. Dórival összenéztünk, majd kettőnk közül ő lépett oda hozzájuk.
- Sziasztok. Mit hozhatunk? – kérdezte semleges hangon, ők pedig leadták a szokásos rendelésüket.
- Mi újság veletek mostanában? – kérdezte Jiyong és tekintete rajtam állapodott meg, én pedig zavartan kaptam el a fejemet. Tudtam, hogy nem kéne ennyire gyanúsan viselkednem, de nehezen tudtam uralkodni az érzéseimen.
- Kérdezhetek valamit? – tette le eléjük a kávét Dóri, mire a két fiú csak bólintott – Miért viselkedtetek olyan bunkón a múltkor?
- Bunkón? Mikor, hol? – csodálkozott Changmin.
- Amikor múlt héten összefutottunk a boltban. Meg se akartatok ismerni minket és enyhén szólva elküldtetek minket melegebb éghajlatra – mondta Dóri kissé felháborodottan.

  A két srác értetlenül összenézett, majd Changmin a fejéhez kapott, és megszólalt.
- Ja, igen, már emlékszem. Ne haragudjatok, csak nem voltunk túl jó passzban, sok volt rajtunk a nyomás, az egyik ismerősünk akkor halt meg, és ki voltunk borulna. Nem akartunk megbántani titeket, tényleg ne haragudjatok – kért elnézést.
- Nem volt szép tőlünk, és ez sem kifogás a viselkedésünkre, de nagyon ingerültek voltunk. – vette át a szót Jiyong – Megbocsátotok nekünk? – nézett nagy szemekkel, egy enyhe mosollyal az arcán.
- Hát... végülis érthető a helyzet – nézett rám a válla fölött Dóri, majd újra a két fiúra – Jól van, megbocsátunk, de több ilyen ne legyen. És részvétem a barátotok miatt.
- Köszönjünk.
- Minseo, te nem jössz ide? – pillantott rám Jiyong, rajtam pedig végigfutott a hideg. Erőt vettem magamon, és odaléptem hozzájuk. Nehezemre esett, de nem akartam még jobban kimutatni nem tetszésemet. – Minden rendben veled? Nagyon sápadt vagy.
- Persze, jól vagyok. – feleltem remegő hangon, majd megköszörültem a torkomat, és kicsit magabiztosabban folytattam – Csak nem aludtam túl sokat az éjjel, és fáradt vagyok.
- Áh, értem. Legközelebb pihend ki magad – mosolygott rám.
- Lehetne nekem is egy kérdésem?
- Persze.
- Nem voltatok hétvégén a Szöuli wellnessben? Csak mert láttam egy srácot, akire azt hittem, hogy te vagy – néztem Jiyongra. Mindenképp tudni akartam, hogy merre voltak, sehogy sem hagyott nyugodni az eset, és ha nem kapok magyarázatot tőlük, a rossz érzésem sosem fog velük kapcsolatban elmúlni.
- Hétvégén? Nem, nem voltunk. Changmin Japánba utazott meglátogatni egy régi osztálytársát, én meg vidékre mentem a családomhoz. Biztos, hogy összekevertél valakivel. Bár szívesen összefutottam volna veled, akkor legalább láthattalak volna bikiniben – jegyezte meg mosolyogva Jiyong, én meg egyből elpirultam.
- Még mindig barátom van, és semmi esélyed nálam – feleltem határozottan.

  Ezután még váltottunk néhány szót, majd miután megitták a kávéjukat, távoztak. Valamelyest sikerült megnyugodnom így, hogy az ő szájukból hallottam mindent. A közelünkben sem voltak, ergo bárkit is láttam, az nem Jiyong volt. Nem ő volt ott azon az estén, vagy ha tényleg az ő arcát láttam, akkor az azért volt, mert a képességem „becsapott”. Lehet, tényleg Dórinak van igaza, és csak azért jelent meg az ő arca, mert nagy hatással volt rám, hogy bunkón viselkedtek velünk.

  De mégis, egy dolog akkor sem tetszett.
- Na? Most már elhiszed, hogy nincs miért gyanakodni? – karolt át Dóri, és úgy tűnt, ő nem aggódik miattuk.
- Igen. Megértem őket, és leszámítva a múltkori beszólásukat, nagyon jó barátaink – eresztettem meg egy mosolyt, majd felsóhajtottam – Csak azt nem értem, hogy az ő fejükbe miért nem tudok továbbra sem belelátni?

42. rész

 

42. rész
*Minseo szemszög*

- Hát ez? – nézett csodálkozva.
- Meglepetés! – tárta szét karját hatalmas mosollyal az arcán Baekhyun.

Dóri döbbenetében meg sem tudott szólalni, de a szemében csillogó könnycseppek mindent elárultak. Az ajtótól apró mécsesek vezettek egy kétszemélyes asztalhoz, mely piros asztalterítővel volt lefedve. Rajta egy üveg vázában néhány szál vörös rózsa virított, és mellette egy-egy fehér gyertya égett. Dóri már messziről megérezte az étel ínycsiklandó illatát…
- De… úristen… ez… gyönyörű… - nem tudta megfogalmazni, amit éppen gondolt, vagy érzett. Baekhyun megfogta a kezét, majd lassan az asztalhoz vezette barátnőjét, és udvariasan kihúzta neki a széket.
- Látom, megleptelek vele – mosolygott továbbra is a fiú.
- Hát erre egyáltalán nem számítottam – törölte meg szemeit Dóri, és zavarában elpirult.
- Akkor jó. Nagyon izgultam, még most is tökre ideges vagyok. Soha életemben nem csináltam ilyet – nevetett fel egy aprót zavarában Baekie, amin Dóri is jót mosolygott – Egész nap ezen szervezkedtem.
- Akkor most már értem, miért láttalak alig ma.
- Hát… a jó munkához idő kell – húzta ki magát büszkén.
- És ki mondta, hogy ez jó? – kérdezett vissza Dóri halálosan komoly arccal, Baekhyun pedig egy pillanatra megmerevedett és arcáról eltűnt a mosoly, aztán amikor Dóri elvigyorodott, a fiú is megenyhült.
- Ha az étel rossz, akkor nem kell megenned. Azt is én főztem, és mondjuk úgy, hogy nem vagyok egy konyhatündér.
- Komolyan te? Hű! – Dóri, ha lehet, még jobban meglepődött, majd megkóstolta a húst – Hmm, ez nagyon finom lett.
- Tényleg? Akkor ennek örülök. De ha lehet, többet nem próbálkoznék ezzel, nem merek kockáztatni. D.O. így is ott volt mellettem, amikor főztem, és hadd ne mondjam meg, mennyire sajnáltam szegényt – ismét felkuncogott.
- Baekhyun. Kérdezhetek valamit? – nézett Dóri barátjára, és teljesen elvörösödött, ahogy találkozott pillantásuk. Bár már jól ismerte azt a barna szempárt, de akármikor belenézett, még mindig ugyanúgy kábulatba esett és teljesen összezavarodott.
- Persze – mosolygott kedvesen az említett, és habár rajta nem látszódott, de az ő szíve is eszeveszetten vert, ahogy barátnője ragyogó arcába nézett.
- Lehet hülye kérdés, de… miért leptél meg ezzel?

Baekhyun mosolya még szélesebb lett, majd letette a poharat, felállt az asztalhoz és Dóri mellé lépett. Dóri értetlenül nézett rá, amikor kinyújtotta a kezét, de aztán megfogta és megengedte, hogy felsegítse.

Baekie lassan átkarolta Dóri derekát, és közelebb húzta magához, majd megcsókolta.
- Boldog 4. hónapfordulót, Hercegnőm! – mosolygott, majd újabb csókot adott barátnője szájára.
- Oh… én teljesen elfelejtettem – sütötte le szemeit Dóri – Ne haragudj.
- Jézusom, nehogy emiatt rosszul érezd magad – nyúlt az álla alá, hogy egymás szemeibe nézhessenek – Annyi mindenen mentetek, mentünk keresztül, szóval érthető. Nem haragszom emiatt. Amúgy is én akartam meglepetést okozni neked.
- Hát, sikerült – karolta át a fiút – Szeretlek.
- Én is szeretlek.

*Nálunk*

Taoval csendben haladtunk végig a folyóson. Ahogy rápillantottam, nem tudtam semmit sem leolvasni az arcáról, de valahogy éreztem, hogy nem stimmel vele valami, mert kezemet néha-néha meg-megszorította. Próbáltam beleolvasni a gondolataiba, de sziklaszilárdan körbefalazta magát. Minél több időt töltöttünk együtt, annál kevésbé tudtam belelátni fejébe, ő pedig egyre inkább el tudta magát zárni.

Tao lenyomta a kilincset, majd előre engedett, én pedig beljebb léptem, de abban a pillanatban meg is torpantam. Nagyokat pislogva néztem körbe a szobában, ahol vörös rózsaszirmok borították be csaknem az egész padlót, és az egész helységet csak a gyertyák fénye világította be. A nappali közepén pedig egy asztal volt, két személyre megterítve.

Értetlenül pillantottam a mellettem álló fiúra, aki mindeközben becsukta mögöttünk az ajtót, és teljesen nyugodtan állt egy helyben.
- Tao… szerintem mi rossz szobába jöttünk be – mondtam, és megfordultam, hogy kimehessek, de ő gyengéden megfogta a csuklóm.
- Nagyon is jó helyen vagyunk – eresztett meg egy mosolyt, én pedig felvont szemöldökkel néztem rá.
- Te most szórakozol velem? – kerekedtek ki a szemeim.
- Miért? Nehéz elhinni, hogy a barátnőmnek kedveskedni akarok? – ha lehet, még szélesebben rám mosolygott, de én továbbra is csak egy helyben toporogtam.

Tao lassan elkezdett az asztal felé húzni, majd mindketten helyet foglaltunk. Döbbenten meredtem hol rá, hol pedig az egész szobára, és nem tudtam megszólalni. Ez annyira hihetetlen volt.
- Na, mi az, ennyire sokkoltalak? – felnevetett csodálkozó arckifejezésem láttán.
- Hát… én ezt nem néztem volna ki belőled – mondtam ki nyíltan, amire éppen gondoltam, majd mentegetőzve hozzátettem: – Mármint ne értsd félre, ezzel nem azt akarom mondani, hogy…
- Tudom, tudom – nevetett fel ismét – Van okod kételkedni bennem, elvégre is elég sok olyat tettem, amit nem kellett volna, de… most meg akarom mutatni a romantikus felemet is. Mert ha hiszed, ha nem, olyan felem is van.
- Hű, nem is tudom, mit mondjak hirtelen. Még a lélegzetem is elállt – újból körbepillantottam, majd tekintetem Taon állapodott meg. Mélyen a szemeibe

néztem, és éreztem, ahogy lassan elpirulok, ezért elfordítottam a fejem. – Nem kellett volna ezt csinálnod. Nem kell bizonyítanod semmit sem nekem, ezt te is tudod. És különben is, bocsánatot kértél már, nem is egyszer. Ami pedig történt, azt régen elfelejtettem.

Újból ránéztem, és most ő volt az, aki elkapta a pillantását. Lassan átnyúlt az asztal fölött, és megfogta a kezem, és újból találkozott a tekintetünk.
- Tudom, hogy már bocsánatot kértem, és nem egyszer beszéltünk erről, de akkor is úgy éreztem, hogy egy bocsánatkérés nem elég. Remélem, ezzel valamelyest kárpótolni tudlak azért, amiket tettem veled.
- Hm… egy kicsit igen, tudtál vele.
- Egy kicsit? – hökkent meg – Mi az, hogy csak egy kicsit? A lelkemet is kiköptem ma, hogy ezt összehozzam – játszotta a sértődöttet. – Mit szeretnél, mit tegyek? Táncoljak az asztalon? Sztriptízeljek is mellé? Vaaaagy… - nézett az ágy irányába, én pedig egy jól irányzott mozdulattal lábon rúgtam.
- Sosem fogsz megváltozni – csóváltam meg a fejem, miközben felnevettem. – De ha sokszor lepsz meg ilyenekkel, akkor megbocsátok mindenért.
- Nők… - sóhajtott fel szemforgatva.
- Hogy mondtad?
- Úgy, hogy még sokszor lesz ilyenben részed.
- Nagyon helyes!

Miután megvacsoráztunk, letelepedtünk az ágyra, és egymást ölelve beszélgettünk és nevetgéltünk. Jól éreztem magam, és Taonak tényleg sikerült meglepnie. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyet fog tenni értem, ráadásul saját akaratából. Most már szinte biztos voltam, hogy a gonosz énjét maga mögött hagyta, sikerült kellőképpen megszabadulnia tőle, és hogy megérte kitartani mellette. Megváltozott, pontosabban ismét a régi önmaga lett, és ennek rettenetesen örültem, még akkor is, ha előtte nem ismertem.

Boldog voltam, és most csak ez számított.

Ismét megcsókoltuk egymást, amikor hirtelen éles fájdalom hasított a fejembe.
- Jól vagy? – kérdezte Tao, és aggódva pillantott rám.

Nem tudtam válaszolni. Ennyire rosszul még sosem éreztem magam; olyan volt, mintha egy kalapáccsal vágtak volna fejbe. Hirtelen eltompult minden zaj, a látásom is elhomályosult, majd megszűnt egy pillanatra és Dóriék jelentek meg szemeim előtt. Láttam őket a háztetőn, ahol Baekhyun hátulról átölelte és vállát a fejére hajtotta. Láttam, ahogy épp a város megannyi színes fényében elmerülnek, majd tekintetük az égre emelik. Láttam azt a sok ezer csillagot, a holdfényt, éreztem a boldogságukat, láttam, amit ők láttak, mintha… én is ott lettem volna. Külső szemlélő voltam, és hátulról közeledtem feléjük. Közben folyamatosan érhetetlen motyogást hallottam, susogásokat, mintha csak a szellő fújna, és egyszerre olyan rossz előérzet tört rám, hogy felpattantak a szemeim, és ismét a szobában találtam magam. Értetlenül néztem Taora, akinek a karjaiban feküdtem, és aki egy percre sem vette le rólam aggódó tekintetét.
- Minden rendben? – kérdezte, és hangjában is éreztem a feszültséget.
- Dóri! - csak ennyit mondtam, és már szinte ugrottam is fel.

Tao nem kérdezett semmit, csak egyből utánam rohant. Tudta, hogy láttam valamit, hogy beleláttam valamilyen módon Dóri gondolataiba. Elég régóta barátnők voltunk Dórival, és noha még sosem fordult elő, hogy ilyen messziről láttam volna mást, tudtam, hogy ez nem volt véletlen. Veszélyben voltak, és én ezt megéreztem.

Kettesével szedtük a lépcsőfokokat. Tao megelőzött, közben pedig gyorsan átpasszolta a telefonját, hogy értesítsem a többieket, hogy mielőbb jöjjenek haza.
- Baekhyun, Dóri! – hallottam meg fentről Tao hangját, és amikor felértem, akkor már mindketten Tao mellett álltak az ajtóban.
- Mi a baj? – kérdezte Dóri, és riadtan nézett ránk.
- Valaki van itt! Menjünk innen, most! - adtam ki a parancsot, és mindannyian beszálltunk a liftbe.

41. rész

41. rész
*Dóri szemszög*

- Nem hiszem el, hogy a 10 fiúból senki sem veszi észre, hogy nem vagyunk ott- sóhajtott Minseo.

- Mert arra számítottál, hogy Tao egy terülj-terülj asztalkám mellett észreveszi, hogy nem vagyunk ott?- kérdezte D.O.- Tudod nagyon jól, hogy mennyire beles, ha kaját lát csak a hasára gondol, az sem érdekli, ha ég a ház, vagy zombiapokalipszis van vagy bármi…

- Basszus, nekem nagyon kell pisilnem…- nyögte be hirtelen Chanyeol.

- Ezt ugye nem mondod komolyan?- D.O.

- De… Megittam egy nagy pohár teát, és most nagyon kell…- Channie.

- Jó, hogy nem már neki akar állni zuhanyozni…- mondtam.

- Oké, melyikőtök vállalkozik rá?- kérdezte a 2 fiú egyszerre.

- Ne is álmodjatok róla!- dobtam nekik az egyik törölközőt.

- Ha annyira pisilned kell, fuss át a szobátokba…- Minseo.

- De meg fog támadni a lepke!- nézett rémülten Channie.

- Ha gyorsan futsz, akkor nem fog!- D.O.

- Na jó…- sóhajtott fel.

Óvatosan kinyitotta az ajtót és elindult, majd nem sokkal később a sikítását hallottuk.

- Te mit csinálsz itt?- hallottam meg Baekhyun hangját- Merre vannak a csajok és Kyungsoo?

- Megijesztettél… A fürdőbe vannak- nézelődött körbe a szobába rémülten Chanyeol.

- Mit csináltok ti a fürdőbe?- kérdezte Kris- Mindenki rátok vár lenn a vacsinál!

- Bemenekültünk, mert itt van a szobába egy… LEPKEEE!- sikított fel Channie, és visszafutott hozzánk.

- Mi a… Hú, bazdmeg, mekkora!- hallottam Kris hangját.

Nagy csattanásokat meg puffanásokat hallottunk, miközben a fiúk szitkozódtak, majd Baek benyitott.

- Nincs már lepkeveszély!- mosolygott rám.

- Hál’ Istennek!- öleltem meg.

- Vigyázat!- lökött félre mindenkit Chanyeol és kiviharzott a szobából.

- Hát ez?- nézett csodálkozva Baekie.

- Pisilnie kellett…- D.O.

- Sok tea?- Baek.

- Aha.

- Ezzel mit csináljak?- lóbálta Kris a lepkét a szárnyánál fogva.

- Áhhh!- sikítottam fel- Vidd innen, vidd innen, vidd innen!- toporzékoltam.

- Nyugi, már nem él!- nevetett Kris, miközben megindult felém.

- NEEEE! Vidd el innen azt a dögöt!- sikítottam.

- De nem bánt!- követett a lepketetemmel.

- KRIIIIIIIIIIIS!- ugrottam fel az ágyra és a takarót magam elé tarottam- Vidd el innen, KÉRLEEEEEEK!

- Hyung!- szólt neki Baekhyun- Húzd le a vécén azt a szerencsétlen lepkét, ne molesztáld a csajokat.

- Minseo még csak most jön!- villantott rá egy cuki mosolyt.

- Mi? Ne merészeld! KRIS!- sikított, amikor a fiú megindult felé- Ha most azonnal nem viszed el innen azt az izét, Isten bizony, feldugom a seggedbe a wc pumpát!

- Huh… Azt hiszem, ezt nem kellett volna hallanom…- nevetett Sehun, aki időközben betoppant.

Mi csak nevettünk tovább, így nem vettem észre, hogy Kris mellettem áll, és az arcom előtt lóbálja a tetemet.

- Áhhh!- sikítottam fel, és megindultam le az ágyról, csak szerencsétlenségemre belegabalyodott a lábam a takaróba és egy hatalmasat zúgtam.

- Jól vagy?- futott hozzám azonnal Baekhyun.

- Igeheheheeeen!- tört ki belőlem a nevetés.

Baekie felsegített a földről, addig Kris eltüntette a lepkét, összeszedtük Channiet és elindultunk vacsorázni.

- Na, végre!- kiáltott fel Tao, és a szájába tömött 3 kimbapot.

- Mi tartott eddig?- kérdezte Luhan.

- Lepketámadás!- mondtuk Minseoval egyszerre.

- És a csajok pont Chanyeolt és D.O.-t hívták át…- mondta Baekhyun.

Minden fiúból kitört a nevetés.

- Tudhattuk mi előre, hogy ők ilyen hőscincérek?- kérdezte Minseo váll rándítva.

- De azt sem közölték a telefonba, hogy emiatt kell átmenni…- Channie.

- Szerintem te inkább maradj csendben… Minket akart kiküldeni, hogy levadásszuk azt a dögöt!- mondtam.

- Pedig a csajok még döglött állapotba is úgy paráznak a lepkétől- Kris.

- Majd reggel úgy foglak ébreszteni, hogy egy egeret dobok a fejedre!- néztem rá szúrósan.

- Vagy majd Minseo feldugja a seggedbe a wc pumpát…- nevetett Sehun.

Megint mindenkiből kitört a nevetés, és a vacsora hátralevő részét végig hülyéskedtük.

*Másnap*

- Ne, ne, ne, ne, Baekhyun, kérlek, ne…- hátráltam előle, mivel megint be akart dobni a medencébe- Ne, BAEKHYUN!- sikítottam, amikor a vállára kapott és megindult velem a medencéhez- Nem szeretnék még úszni, és az a víz nagyon hideg, meg mély, és nem fog leérni a lábam, és meg fogok fulladni!- kapálóztam.

-  Akkor legalább tud majd szájon át lélegeztetni!- kiabált nekünk oda Kai.

- Azt megteszem fulladás nélkül is!- tett le Baekhyun, és megcsókolt.

- Ti se itt párosodjatok!- kiabált nekünk Suho.

- Te meg ne féltékenykedj!- mondta Baek, miután elhúzódott tőlem.

Mielőtt Baekhyun észrevette volna, elsompolyogtam tőle, és visszaültem Minseo mellé.

- Dóri?- nézett körbe Baekie, majd észrevett- Te mikor mentél vissza?

- Most!- nyújtottam rá a nyelvem.

- Na, megállj!- indult meg felém.

- NE!- ugrottam fel sikítva, és menekülőre fogtam.

- Komolyan, hogy ti mennyit tudtok drámázni…- ragadta meg a derekam Lay, és beledobott a vízbe.

- Ezt még nagyon meg fogjátok bánni!- prüszköltem a vizet- Most pedig nem segítene valaki? Kezdek pánikolni, hogy nem ér le a lábam, és kapaszkodni sem tudok…

Kris odaúszott hozzám, előttem megállt, belekapaszkodtam a vállába és kiszállított a medence széléhez.

- Köszönöm!- ültem ki a szélére, miközben a lábam a vízbe lógattam.

- Mi az a nagy lila folt az oldaladon?- kérdezte Kris- Baekhyun túl durva volt?

- Hülye!- fröcsköltem le egy nagy adag vízzel- Elárulom neked, hogy az a lila folt azért van, mert valami idióta kergetett egy döglött lepkével, és sikeresen elzúgtam…

- Ez azért van?- kerekedett ki Kris szeme.

- Igen… De nem fáj!- mosolyogtam rá.

- Nekem is csak most tűnt fel az oldalad…- ült le mellém Baekhuyn és adott egy puszit a vállamra.

- Nem kell vele foglalkozni, majd elmúlik- bújtam hozzá.

- Helló!- hallottam a hátam mögött Sehun hangját, majd valami meleget éreztem végigfolyni a hátamon.

- Fújfújfúj, te nyakon pisiltél?- vergődtem.

- Dehogyis!- nevetett fel, majd meglóbálta előttem a vízipisztolyt

- Kinézed Sehunból, hogy lepisil?- ült le mellém Minseo.

- Láttam már részegen… Amiket ott művelt, azok után bármit kinézek belőle- nevettem.

- De most nem is vagyok részeg!- Sehun.

- Miért, miket csinált?- úszott hozzánk D.O.

- Smárolt Luhannal, Tao törött wc pumpájából soju-t ivott…- Min.

- Durván nyomod…- nevetett Xiumin.

- Te el akartad böfögni az abc-t, szóval kuss!- fröcsköltem rá egy kevés vizet.

- Az kemény!- Kai.

- Oké, szerintem inkább senki se szólaljon meg, mert mindenki alkotott már érdekes dolgokat részegen…- Minseo.

- Le kell itatni titeket, mert te mindig józanok maradtatok!- karolta át Minseo derekát Tao, miközben előtte taposta a vizet, hogy ne süllyedjen el.

- De ha mi is részegek leszünk, akkor ki fog vigyázni rátok?- kérdezte Min, miközben odahajolt Taohoz egy csókért.

- Nézzétek már, Chen csajozik!- futott oda hozzánk Luhan.

Elnéztünk a jakuzzik felé, és Chen tényleg egy szőke hajú csajjal beszélgetett.

- Jól néz ki a csaj?- kérdezte Kris.

- Annyira nem láttam…- Luhan.

Amikor megint odanéztünk, Chen közelített felénk.

- Mentsetek meg!- mászott be mellém és Minseo mellé.

- Miért?- kérdeztem- Innen nézve a csaj… Úristen!- észrevettem, ahogy elindult felénk.

- Már most az esküvőnket tervezi, még a nászútra is megvan a pénze, és… Az előbb még a mosdóba is követni akart, egyszerűen nem tudom lerázni magamról… Jaj, ne! Ez jön!

- Chennie maci!- sipította a csaj, miközben tipegett felénk.

- Nem bírom lerázni, segítsetek!- nézett rémültem.

- Chennie maci, miért hagytál ott?- kérdezte nyávogva.

- Jézusom!- temettem az kezeimbe az arcom.

- Tudod, azért jöttem ide, hogy a barátaimmal lehessek…- mondta Chen zavartan.

- De Chennie maci, még ki kell választanunk az esküvő helyszínét- toporzékolt hisztérikusan.

- Esküvő?- kérdezte Minseo- Hát nem mondtad el neki, hogy te…

- Mit?- kérdezte mindenki egyszerre, miközben Min odahajolt Chenhez és súgott neki valamit.

- Mit nem mondtál el, Chennie?- kérdezte a csaj- Mindegy, erre nem érünk most rá, gyere velem, még a ruhámat is meg kell tervezni.

- Meleg vagyok, oké!?- kiabálta Chen- Nem tervezek veled esküvőt, sem nászutat, nem érdekel milyen lesz az esküvői ruhád! Leszarom!

- Chennie… Nem lehetsz meleg…- nézett rémülten a csaj- Te flörtöltél velem, meg rám kacsintottál…

- Csak valami belement a szemembe! És egyáltalán nem flörtöltem veled, valamit félreértettél!- tépte a haját idegesen Chen.

- Na, nyuszikám, mit akar tőled ez a csaj?- úszott Xiumin elé, miközben buzis hangon beszélt.

- Te komolyan meleg vagy…- nézett nagy szemekkel, majd elfutott.

Egymásra néztünk a többiekkel és kitört belőlünk a nevetés.

- Naaaa, Chennie maci, te nem lehetsz meleg!- nyávogta Minseo.

- Úristen, soha többet ne hívjon így senki!- nevetett.

- Most miért, Chennie maci?- csipkedtem meg az arcát- Olyan cuki név, tök illik hozzád!

- Elég!- ugrott bele a vízbe Chen- Komolyan, ennél rosszabb becenév nem létezik!

- Na, nyuszi, ne legyél már olyan morcos!- kezdett el Xiumin Chen felé úszni, buzis hangon beszélve.

- Oké, ez így Xiumin szájából rosszabbnak hangzik!- nevetett.

Még egy darabig elhülyéskedtünk, majd úgy döntöttünk, ideje felmenni a szobáinkba, és készülődni vacsorára.

- Csajok!- kopogott Chen a szobánk ajtaján.

- Gyere!- kiabáltunk ki Minseoval egyszerre.

- Úgy döntöttünk, hogy ma nem a szállodába eszünk, hanem étterembe, szóval csinin öltözzetek fel!- mosolygott.

- Csinin? De hát ne, hoztunk semmi olyat- mondta Minseo.

- Ti mindenbe csinosak vagytok!- kacsintott, majd elindult kifelé.

- Óh, köszönjük Chennie maci!- szóltam utána.

- Áhh!- fogta a fejét- Nem lehetne elfelejteni ezt a becenevet?

- A-a!- mondtuk Minseoval egyszerre.

- Nekem is ki kellene találnom valami becenevet, ami nektek nem tetszik- Chen.

- Felejtsd el, olyat úgysem találsz!- mosolygott rá Minseo.

- Én tudnék neked egyet…- mondtam.

- Mi az?- kérdezte azonnal Chen.

- Ne merészeld!- tapasztotta a számra a kezét- Fúj, megnyaltál!

- Zsuzsimazsi!- kiabáltam, amikor sikerült „kiszabadulnom”.

- Micsoda?- kérdezte Chen- Suhsimasi?

- Dehogyis!- nevettünk fel.

- Chen, ne most szórakoztasd a csajokat, gyere készülődni!- lépett az ajtóhoz Kris.

- Sushimasi…- mondta Chen miközben elindult kifelé- Liftnél találkozunk!

- Suhsi lettél- nevettem.

- Hát látod…- nevetett Minseo is- Aish, fogalmam sincs, mit vegyek fel…

- Én se tudom- sóhajtottam.

Gyors válogatás után megtaláltuk, mit vegyünk fel, mindketten elkészültünk és kimentünk a lifthez, ahol Tao és Baekhyun várt ránk.

- Többiek?- kérdezte Min.

- Ők már elindultak- fogta meg a kezét Tao.

- Nagyon csinosak vagytok!- adott egy puszit a homlokomra Baekie.

- Köszönjük szépen!

- Basszus, a szobába hagytam a pénztárcám meg a telefonom….- mondta Tao- Visszajössz velem?- nézett Minseora.

- Persze!

- Addig mi lemegyünk!- mosolygott Baekhyun.

- Oké!- Tao.

Baekievel beszálltunk a liftbe, ami felfelé indult el.

- De… Rossz fele megy!- néztem Baekhyunra értetlenül.

- Nem megy rossz fele- mosolygott rám sejtelmesen.

Ahogy a tetőre értünk és kinyílt a liftajtó, alig hittem a szememnek.

- Hát ez?- néztem csodálkozva.

- Meglepetés!