39. rész

39. rész

*Dóri szemszög*

- Mi az? Minseo, teljesen elsápadtál!- karoltam át aggódva- Olvastál a gondolatukba? Mit láttál?
- Épp ez az, hogy semmit- nézett rám kétségbeesetten, rémült arccal barátnőm- Nem tudtam belelátni a fejükbe.

Értetlenül néztem Minseora.

- Hogy érted azt, hogy nem tudtál belelátni a fejükbe?

- Úgy, hogy tényleg nem láttam semmit… Mintha nem lett volna képességem…

- És ha épp nem gondoltak semmire? Vagy…

- Biztos, hogy gondoltak valamire, csak… Én nem láttam… Mert amikor ti próbáljátok blokkolni a gondolataitokat, akkor is hallok kis szófoszlányokat, vagy látok egy-egy bevillanó képet, de most semmi… Abszolút semmi…

- Csajok… Minden oké?- lépett hozzánk Chanyeol.

- Persze, csak… a fejem…- mondta Minseo- Túl sok ember gondolkodik azon, hogy mit főzzön, mit írt le az otthon felejtett listájára, mire allergiás a barátnője… Mindent beszereztetek, ami kell?

- Azt hiszem, Tao még válogat a sütiknél… Szeretnél hazamenni?- kérdezte aggódva Channie.

- Igen, mert ti már tudjátok kontrollálni a gondolataitokat, de itt…

- Megkeresem a többieket!- indultam el a sütik felé.

Tao tényleg ott ácsorgott, és elmélyülten gondolkodott, hogy milyen édességet vegyen.

- Ha ennyire nem tudsz dönteni, vegyél többet, de kapd össze magad egy kicsit!- mondtam mérgesen.

- Mi a baj?- kérdezte csodálkozva.

- Semmi!- mondtam kicsit idegesebben a kelleténél- Aish… Bocsánat! Csak Minseo… Nem bír ezzel a sok gondolattal, szeretne hazamenni.

- Nagyon rosszul van?- indult el azonnal abba az irányba, ahonnan jöttem.

- Csak szenved a fejfájástól… De Tao… a sütik?- kiabáltam utána.

Visszafutott, lekapott kettőt a polcról és sietve elindult megkeresni Minseot. Kis keresgélés után megtaláltam Baekiet és Krist, elmentünk fizetni és elindultunk haza.

- Ahh, sokkal jobb…- mondta Minseo belépve az ajtón.

- Luhan, nyugodj meg!- hallottuk Suho hangját a nappaliból.

Értetlenül összenéztünk a többiekkel és bementünk a nappaliba.

- Mi történt?- kérdezte Kris.
- A képességem- sírta Luhan- Nem tudom használni… Nem megy…
- Mi?- kérdeztük egyszerre.
- De hát Myung Dae azt mondta, hogy visszakaptad a képességed…- mondta döbbenten Minseo.
- Lay?- fordultam felé, miközben megfogtam Luham kezét, hogy megnyugodjon.
- Nincs már nálam Luhan képessége…- mondta- Megpróbáltam, de már nem megy a telekinézis.
- Nem mondott valami olyasmit Myung Dae, hogy egy darabig ne használjátok a képességeteket?- kérdezte Baekhyun.
- Azt, hogy ne használjuk, de nem azt, hogy nem fogjuk tudni használni!- sírta Luhan kétségbeesetten.
- Shh, kérlek, nyugodj meg!- öleltem magamhoz.

Láttam, hogy Minseo elővette a telefonját, valamit pötyögött rajta, majd kiment a nappaliból. Tao utána ment, én pedig igyekeztem megnyugtatni Luhant.
- Lay, te tudsz gyógyítani?- kérdezte Kris.
- Fogalmam sincs, még nem próbáltam- rántotta meg a vállát- Valakin valami sérülés?
- Öhm… Tegnap főzésnél elvágtam az ujjam- engedtem el Luhant.
- Gyere!- nyújtotta a kezét Lay.

Odamentem hozzá, megfogta a kezem és leszedte a kötést.
- Jézusom, ez nagyon csúnya!- mondta- Miét nem szóltál?- dorgált meg.
- Nem rohanhatok minden apró karcolás miatt hozzád…- mosolyogtam.
- De hát ez nem csak egy karcolás!
- Mindegy!- legyintettem- Amíg nem ismertünk titeket, addig is magától gyógyult minden sebem.
- Jaj, te nőszemély…- sóhajtott Lay és óvatosan megfogta az ujjam.

Felizzott a tenyere, azonban miután elhúzta a kezét, a seb még mindig ott volt, csak gyógyultabbnak tűnt.
- Hát ez…? Ezt nem értem… Én…- Lay.
- Azt mondta a főnök, hogy mindkettőtök képessége megvan, csak kicsit több idő meg gyakorlás kell, hogy újra olyan legyen, mint régen- jött vissza a nappaliba Minseo és Tao.
- Nekünk is el kell járnunk hozzá?- kérdezte szipogva Luhan.
- Azt mondta, ha szeretnétek, menjetek- Minseo.

Mindenki elhallgatott, amikor valamelyik fiúnak egy hatalmasat kordult a hasa.
- Hupsz… Bocsi!- pirult el Chanyeol.
- Tudtam, hogy mindenki borzasztóan éhes, még mi is, úgyhogy amikor elindultunk haza a boltból, rendeltem kaját mindenkinek!- mosolygott Kris- Nemsokára itt lesz, szerintem.
- Köszönjük!- mondták a fiúk boldogan.
- Gyere Min, pakoljuk ki a táskákat- mosolyogtam barátnőmre.

Becipekedtünk a konyhába, és nekiálltunk kipakolni. Épp végeztünk, amikor csöngettek.
- Majd én megyek!- kiabáltam, miközben felkaptam a pénztárcám.
- Köszönjük, Noona!- kiabálta Kai és Sehun.

Mosolyogva nyitottam ajtót, azonban amikor megláttam az ajtóban álló személyt, lesokkolódtam. A pénztárcám kiesett a kezemből, az apróim csörögve gurultak minden felé.
- Öhm… Jól vagy?- kérdezte aggódva a futár.
- Mi történt?- futott ki a nappaliból Baekhyun és Chen.

Amikor meglátták a futárt, mindketten megtorpantak.
- Gyere!- fogta meg a kezem Baekhyun és berángatott a konyhába, ahol kitört belőlem a sírás.
- Donghwa…- zokogtam- Ugyanúgy néz ki, mint Donghwa…
- Shh…- simogatta a hátam Baekhyun, miközben szorosan ölelt.
- Dóri…- jött be a konyhába Chanyeol- Ha egy kicsit megnyugodtál, gyertek ki a nappaliba.
- Oké!- mondta Baek.

Nem sokkal később sikerült lenyugodnom, és visszamentünk a nappaliba a többiekhez, ahol ott volt Donghwa hasonmása. Láttam Minseon, hogy ezt a találkozást ő sem bírta ki könnyek nélkül.
- Jól vagy?- kérdezte tőlem Kris.
- Igen, csak…- nem tudtam levenni a szemem a futárról.
- Ne haragudjatok!- mondta- Nem gondoltam volna, hogy valaha találkozni fogok a bátyám munkatársaival…
- Donghwa a bátyád?- kérdeztem.
- Igen… Néhány perccel korábban született, mint én… Ikertestvérek voltunk, de gondolom erre rájöttetek…
- Soha nem beszélt arról, hogy van egy ikre…- mondta Minseo- Habár néha emlegetett valakit… Azt hiszem Dongwoot…
- Személyesen!- mosolygott- Én rengeteget hallottam rólatok… Akárhányszor találkoztam, vagy beszélgettem Donghwával, mindig a gyönyörű, kedves kolléganőiről áradozott, és mindig nógatott, hogy látogassalak meg titeket… Igazán sajnálom, hogy csak így ismerhettelek meg titeket…- ekkor megcsörrent Dongwoo telefonja- Ne haragudjatok, vissza kell mennem dolgozni. Öhm… Valamikor visszajöhetek?

- Amikor csak szeretnél!- mondta Suho.

- Köszönöm!- mosolygott szomorkásan- Jó étvágyat!

- Köszönjük szépen!

   Dongwoo elköszönt tőlünk és elment.

- Ez annyira… furcsa- mondta Minseo könnyes szemekkel.

- Olyan, mintha Donghwa lett volna… Az arca, a haja… A mozdulatai…- bújtam Baekhyun vigasztaló ölelésbe.

Valakinek megint megkordult a hasa.

- Együnk!- töröltem le a könnyeim.

D.O-val elmentünk evőeszközökért, mindenkinek adtunk és csendben nekiálltunk enni.

- Mit csináljunk?- kérdezte Chanyeol a földön hasalva, miután mindenki végzett az evéssel.
- Nézzünk megint valami izgi horrort!- mondta Xiumin.
- Esélytelen!- mondtuk Taoval és Minseoval egyszerre.
- Nem hiányzik még egy éjszaka, amikor nem tudok aludni, mert Minseo fél- Tao.
- Csak ezt ne mondtad volna!- nézett rá mérgesen Min- Rettegtem a sötétben a takaró alatt, miközben te békésen horkoltál mellettem.

Mindenkiből kitört a nevetés.
- Van egy nagyon jó film, azt szeretném veletek megnézni!- tapsikolt lelkesen Luhan.
- Ugye nem horror?- kérdeztem.
- Nem- mosolygott- Az a címe, hogy a Föld után.
- Azt a filmet nagyon dicsérték!- Sehun.
- Akkor nézzük meg azt!
- Pillanat!- ugrott fel Kai és felfutott a lépcsőn.

Luhan megkereste a filmet, bekészítette és mindenki kényelmesen elhelyezkedett, amíg vártuk Kait. Nemsokára mindenkinek jött SMS-e, amiben ez állt: „Nem találom a telefonom. Meg tudnál csörgetni? Kai” Sokunkból kitört a nevetés, Suho viszont vad pötyögésbe kezdett és a füléhez emelte a telefont.
- Megtaláltad már?- kérdezte- Még nem? Hova a francba tudtad így elrakni?

Mi megállás nélkül nevettünk.
- Suho…- jött le nevetve Kai a lépcsőn- Felfogtad, hogy mit csináltál?
- Persze, megcsörgettelek, hogy megtaláld a telefonod, mert küldtél… Óh, bazd meg!

Alig bírtuk abbahagyni a nevetést.
- Istenem, de hülyék vagytok mindketten…- törölgettem a könnyeim.
- Én most miért?- kérdezte Kai.
- Csak neked juthat eszedbe ilyen SMS-t írni…- Chanyeol.
- Nem hagyhattam ki!- húzta ki magát büszkén.
- Na ülj le a seggedre, és álljunk neki filmezni!- Luhan.

Kai leült D.O elé a földre, Luhan pedig elindította a filmet. Az elején még érdeklődve néztem a filmet, a közepétől viszont végigaludtam.
- Öhm… Ezek szerint a csajokat nagyon érdekelte a film…- jegyezte meg Lay.
- Dóri…- simogatta az arcom Baekhyun.
- Hm?- pislogtam rá álmosan.
- Vége a filmnek- mosolygott rám.
- Komolyan?- néztem a tv-re- Óh…
- Szerintem jól tették a csajok, hogy elaludtak… Rohadt unalmas volt ez a film!- Chen.
- Mégis horrort kellett volna nézni- Xiumin.
- Azon nem tudtam volna aludni…- motyogta álmosan, csukott szemmel Minseo.
- Szerintem nem a film unalmassága miatt aludtatok el…- Baekhyun- Totál kimerültek vagytok a folytonos, egész napos munkától.
- Most van 3 szabadnapunk- ásítottam.
- Mi lenne, ha elmennénk valahova pihenni?- vetette fel az ötletet Kris.
- Mire gondolsz?- D.O.
- Wellnes! Masszázs, szauna, úszkálás… Na?
- Tökéletes!- mondtuk Minseoval egyszerre.
- Többiek?- nézett a fiúkra Kris.
- Egyértelmű, hogy benne vagyunk!- mondták.

Kris lehozta a laptopját, és nekiálltunk szállásokat nézni. Annyira megörültünk a kényeztető pihenésnek, hogy éjszakába nyúlóan szervezkedtünk.