39. rész
*Dóri
szemszög*
- Mi az?
Minseo, teljesen elsápadtál!- karoltam át aggódva- Olvastál a gondolatukba? Mit
láttál?
- Épp ez az, hogy semmit- nézett rám kétségbeesetten, rémült arccal barátnőm- Nem tudtam belelátni a fejükbe.
- Épp ez az, hogy semmit- nézett rám kétségbeesetten, rémült arccal barátnőm- Nem tudtam belelátni a fejükbe.
Értetlenül néztem Minseora.
- Hogy
érted azt, hogy nem tudtál belelátni a fejükbe?
- Úgy,
hogy tényleg nem láttam semmit… Mintha nem lett volna képességem…
- És ha épp
nem gondoltak semmire? Vagy…
- Biztos,
hogy gondoltak valamire, csak… Én nem láttam… Mert amikor ti próbáljátok
blokkolni a gondolataitokat, akkor is hallok kis szófoszlányokat, vagy látok
egy-egy bevillanó képet, de most semmi… Abszolút semmi…
- Csajok…
Minden oké?- lépett hozzánk Chanyeol.
- Persze,
csak… a fejem…- mondta Minseo- Túl sok ember gondolkodik azon, hogy mit főzzön,
mit írt le az otthon felejtett listájára, mire allergiás a barátnője… Mindent
beszereztetek, ami kell?
- Azt
hiszem, Tao még válogat a sütiknél… Szeretnél hazamenni?- kérdezte aggódva
Channie.
- Igen,
mert ti már tudjátok kontrollálni a gondolataitokat, de itt…
-
Megkeresem a többieket!- indultam el a sütik felé.
Tao tényleg ott ácsorgott, és elmélyülten gondolkodott,
hogy milyen édességet vegyen.
- Ha
ennyire nem tudsz dönteni, vegyél többet, de kapd össze magad egy kicsit!-
mondtam mérgesen.
- Mi a
baj?- kérdezte csodálkozva.
- Semmi!-
mondtam kicsit idegesebben a kelleténél- Aish… Bocsánat! Csak Minseo… Nem bír
ezzel a sok gondolattal, szeretne hazamenni.
- Nagyon
rosszul van?- indult el azonnal abba az irányba, ahonnan jöttem.
- Csak
szenved a fejfájástól… De Tao… a sütik?- kiabáltam utána.
Visszafutott, lekapott kettőt a polcról és sietve elindult
megkeresni Minseot. Kis keresgélés után megtaláltam Baekiet és Krist, elmentünk
fizetni és elindultunk haza.
- Ahh,
sokkal jobb…- mondta Minseo belépve az ajtón.
- Luhan,
nyugodj meg!- hallottuk Suho hangját a nappaliból.
Értetlenül összenéztünk a többiekkel és bementünk a
nappaliba.
- Mi
történt?- kérdezte Kris.
- A képességem- sírta Luhan- Nem tudom használni… Nem megy…
- Mi?- kérdeztük egyszerre.
- De hát Myung Dae azt mondta, hogy visszakaptad a képességed…- mondta döbbenten Minseo.
- Lay?- fordultam felé, miközben megfogtam Luham kezét, hogy megnyugodjon.
- Nincs már nálam Luhan képessége…- mondta- Megpróbáltam, de már nem megy a telekinézis.
- Nem mondott valami olyasmit Myung Dae, hogy egy darabig ne használjátok a képességeteket?- kérdezte Baekhyun.
- Azt, hogy ne használjuk, de nem azt, hogy nem fogjuk tudni használni!- sírta Luhan kétségbeesetten.
- Shh, kérlek, nyugodj meg!- öleltem magamhoz.
- A képességem- sírta Luhan- Nem tudom használni… Nem megy…
- Mi?- kérdeztük egyszerre.
- De hát Myung Dae azt mondta, hogy visszakaptad a képességed…- mondta döbbenten Minseo.
- Lay?- fordultam felé, miközben megfogtam Luham kezét, hogy megnyugodjon.
- Nincs már nálam Luhan képessége…- mondta- Megpróbáltam, de már nem megy a telekinézis.
- Nem mondott valami olyasmit Myung Dae, hogy egy darabig ne használjátok a képességeteket?- kérdezte Baekhyun.
- Azt, hogy ne használjuk, de nem azt, hogy nem fogjuk tudni használni!- sírta Luhan kétségbeesetten.
- Shh, kérlek, nyugodj meg!- öleltem magamhoz.
Láttam, hogy Minseo elővette a telefonját, valamit pötyögött
rajta, majd kiment a nappaliból. Tao utána ment, én pedig igyekeztem
megnyugtatni Luhant.
- Lay, te tudsz gyógyítani?- kérdezte Kris.
- Fogalmam sincs, még nem próbáltam- rántotta meg a vállát- Valakin valami sérülés?
- Öhm… Tegnap főzésnél elvágtam az ujjam- engedtem el Luhant.
- Gyere!- nyújtotta a kezét Lay.
- Lay, te tudsz gyógyítani?- kérdezte Kris.
- Fogalmam sincs, még nem próbáltam- rántotta meg a vállát- Valakin valami sérülés?
- Öhm… Tegnap főzésnél elvágtam az ujjam- engedtem el Luhant.
- Gyere!- nyújtotta a kezét Lay.
Odamentem hozzá, megfogta a kezem és leszedte a kötést.
- Jézusom, ez nagyon csúnya!- mondta- Miét nem szóltál?- dorgált meg.
- Nem rohanhatok minden apró karcolás miatt hozzád…- mosolyogtam.
- De hát ez nem csak egy karcolás!
- Mindegy!- legyintettem- Amíg nem ismertünk titeket, addig is magától gyógyult minden sebem.
- Jaj, te nőszemély…- sóhajtott Lay és óvatosan megfogta az ujjam.
- Jézusom, ez nagyon csúnya!- mondta- Miét nem szóltál?- dorgált meg.
- Nem rohanhatok minden apró karcolás miatt hozzád…- mosolyogtam.
- De hát ez nem csak egy karcolás!
- Mindegy!- legyintettem- Amíg nem ismertünk titeket, addig is magától gyógyult minden sebem.
- Jaj, te nőszemély…- sóhajtott Lay és óvatosan megfogta az ujjam.
Felizzott a tenyere, azonban miután elhúzta a kezét, a seb még
mindig ott volt, csak gyógyultabbnak tűnt.
- Hát ez…? Ezt nem értem… Én…- Lay.
- Azt mondta a főnök, hogy mindkettőtök képessége megvan, csak kicsit több idő meg gyakorlás kell, hogy újra olyan legyen, mint régen- jött vissza a nappaliba Minseo és Tao.
- Nekünk is el kell járnunk hozzá?- kérdezte szipogva Luhan.
- Azt mondta, ha szeretnétek, menjetek- Minseo.
- Hát ez…? Ezt nem értem… Én…- Lay.
- Azt mondta a főnök, hogy mindkettőtök képessége megvan, csak kicsit több idő meg gyakorlás kell, hogy újra olyan legyen, mint régen- jött vissza a nappaliba Minseo és Tao.
- Nekünk is el kell járnunk hozzá?- kérdezte szipogva Luhan.
- Azt mondta, ha szeretnétek, menjetek- Minseo.
Mindenki elhallgatott, amikor valamelyik fiúnak egy
hatalmasat kordult a hasa.
- Hupsz… Bocsi!- pirult el Chanyeol.
- Tudtam, hogy mindenki borzasztóan éhes, még mi is, úgyhogy amikor elindultunk haza a boltból, rendeltem kaját mindenkinek!- mosolygott Kris- Nemsokára itt lesz, szerintem.
- Köszönjük!- mondták a fiúk boldogan.
- Gyere Min, pakoljuk ki a táskákat- mosolyogtam barátnőmre.
- Hupsz… Bocsi!- pirult el Chanyeol.
- Tudtam, hogy mindenki borzasztóan éhes, még mi is, úgyhogy amikor elindultunk haza a boltból, rendeltem kaját mindenkinek!- mosolygott Kris- Nemsokára itt lesz, szerintem.
- Köszönjük!- mondták a fiúk boldogan.
- Gyere Min, pakoljuk ki a táskákat- mosolyogtam barátnőmre.
Becipekedtünk a konyhába, és nekiálltunk kipakolni. Épp
végeztünk, amikor csöngettek.
- Majd én megyek!- kiabáltam, miközben felkaptam a pénztárcám.
- Köszönjük, Noona!- kiabálta Kai és Sehun.
- Majd én megyek!- kiabáltam, miközben felkaptam a pénztárcám.
- Köszönjük, Noona!- kiabálta Kai és Sehun.
Mosolyogva nyitottam ajtót, azonban amikor megláttam az
ajtóban álló személyt, lesokkolódtam. A pénztárcám kiesett a kezemből, az
apróim csörögve gurultak minden felé.
- Öhm… Jól vagy?- kérdezte aggódva a futár.
- Mi történt?- futott ki a nappaliból Baekhyun és Chen.
- Öhm… Jól vagy?- kérdezte aggódva a futár.
- Mi történt?- futott ki a nappaliból Baekhyun és Chen.
Amikor meglátták a futárt, mindketten megtorpantak.
- Gyere!- fogta meg a kezem Baekhyun és berángatott a konyhába, ahol kitört belőlem a sírás.
- Donghwa…- zokogtam- Ugyanúgy néz ki, mint Donghwa…
- Shh…- simogatta a hátam Baekhyun, miközben szorosan ölelt.
- Dóri…- jött be a konyhába Chanyeol- Ha egy kicsit megnyugodtál, gyertek ki a nappaliba.
- Oké!- mondta Baek.
- Gyere!- fogta meg a kezem Baekhyun és berángatott a konyhába, ahol kitört belőlem a sírás.
- Donghwa…- zokogtam- Ugyanúgy néz ki, mint Donghwa…
- Shh…- simogatta a hátam Baekhyun, miközben szorosan ölelt.
- Dóri…- jött be a konyhába Chanyeol- Ha egy kicsit megnyugodtál, gyertek ki a nappaliba.
- Oké!- mondta Baek.
Nem sokkal később sikerült lenyugodnom, és visszamentünk a
nappaliba a többiekhez, ahol ott volt Donghwa hasonmása. Láttam Minseon, hogy
ezt a találkozást ő sem bírta ki könnyek nélkül.
- Jól vagy?- kérdezte tőlem Kris.
- Igen, csak…- nem tudtam levenni a szemem a futárról.
- Ne haragudjatok!- mondta- Nem gondoltam volna, hogy valaha találkozni fogok a bátyám munkatársaival…
- Donghwa a bátyád?- kérdeztem.
- Igen… Néhány perccel korábban született, mint én… Ikertestvérek voltunk, de gondolom erre rájöttetek…
- Soha nem beszélt arról, hogy van egy ikre…- mondta Minseo- Habár néha emlegetett valakit… Azt hiszem Dongwoot…
- Személyesen!- mosolygott- Én rengeteget hallottam rólatok… Akárhányszor találkoztam, vagy beszélgettem Donghwával, mindig a gyönyörű, kedves kolléganőiről áradozott, és mindig nógatott, hogy látogassalak meg titeket… Igazán sajnálom, hogy csak így ismerhettelek meg titeket…- ekkor megcsörrent Dongwoo telefonja- Ne haragudjatok, vissza kell mennem dolgozni. Öhm… Valamikor visszajöhetek?
- Jól vagy?- kérdezte tőlem Kris.
- Igen, csak…- nem tudtam levenni a szemem a futárról.
- Ne haragudjatok!- mondta- Nem gondoltam volna, hogy valaha találkozni fogok a bátyám munkatársaival…
- Donghwa a bátyád?- kérdeztem.
- Igen… Néhány perccel korábban született, mint én… Ikertestvérek voltunk, de gondolom erre rájöttetek…
- Soha nem beszélt arról, hogy van egy ikre…- mondta Minseo- Habár néha emlegetett valakit… Azt hiszem Dongwoot…
- Személyesen!- mosolygott- Én rengeteget hallottam rólatok… Akárhányszor találkoztam, vagy beszélgettem Donghwával, mindig a gyönyörű, kedves kolléganőiről áradozott, és mindig nógatott, hogy látogassalak meg titeket… Igazán sajnálom, hogy csak így ismerhettelek meg titeket…- ekkor megcsörrent Dongwoo telefonja- Ne haragudjatok, vissza kell mennem dolgozni. Öhm… Valamikor visszajöhetek?
- Amikor
csak szeretnél!- mondta Suho.
-
Köszönöm!- mosolygott szomorkásan- Jó étvágyat!
-
Köszönjük szépen!
Dongwoo elköszönt tőlünk és elment.
- Ez
annyira… furcsa- mondta Minseo könnyes szemekkel.
- Olyan,
mintha Donghwa lett volna… Az arca, a haja… A mozdulatai…- bújtam Baekhyun
vigasztaló ölelésbe.
Valakinek megint megkordult a hasa.
- Együnk!-
töröltem le a könnyeim.
D.O-val elmentünk evőeszközökért, mindenkinek adtunk és
csendben nekiálltunk enni.
- Mit
csináljunk?- kérdezte Chanyeol a földön hasalva, miután mindenki végzett az
evéssel.
- Nézzünk megint valami izgi horrort!- mondta Xiumin.
- Esélytelen!- mondtuk Taoval és Minseoval egyszerre.
- Nem hiányzik még egy éjszaka, amikor nem tudok aludni, mert Minseo fél- Tao.
- Csak ezt ne mondtad volna!- nézett rá mérgesen Min- Rettegtem a sötétben a takaró alatt, miközben te békésen horkoltál mellettem.
- Nézzünk megint valami izgi horrort!- mondta Xiumin.
- Esélytelen!- mondtuk Taoval és Minseoval egyszerre.
- Nem hiányzik még egy éjszaka, amikor nem tudok aludni, mert Minseo fél- Tao.
- Csak ezt ne mondtad volna!- nézett rá mérgesen Min- Rettegtem a sötétben a takaró alatt, miközben te békésen horkoltál mellettem.
Mindenkiből kitört a nevetés.
- Van egy nagyon jó film, azt szeretném veletek megnézni!- tapsikolt lelkesen Luhan.
- Ugye nem horror?- kérdeztem.
- Nem- mosolygott- Az a címe, hogy a Föld után.
- Azt a filmet nagyon dicsérték!- Sehun.
- Akkor nézzük meg azt!
- Pillanat!- ugrott fel Kai és felfutott a lépcsőn.
- Van egy nagyon jó film, azt szeretném veletek megnézni!- tapsikolt lelkesen Luhan.
- Ugye nem horror?- kérdeztem.
- Nem- mosolygott- Az a címe, hogy a Föld után.
- Azt a filmet nagyon dicsérték!- Sehun.
- Akkor nézzük meg azt!
- Pillanat!- ugrott fel Kai és felfutott a lépcsőn.
Luhan megkereste a filmet, bekészítette és mindenki
kényelmesen elhelyezkedett, amíg vártuk Kait. Nemsokára mindenkinek jött SMS-e,
amiben ez állt: „Nem találom a telefonom. Meg tudnál csörgetni? Kai” Sokunkból
kitört a nevetés, Suho viszont vad pötyögésbe kezdett és a füléhez emelte a
telefont.
- Megtaláltad már?- kérdezte- Még nem? Hova a francba tudtad így elrakni?
- Megtaláltad már?- kérdezte- Még nem? Hova a francba tudtad így elrakni?
Mi megállás nélkül nevettünk.
- Suho…- jött le nevetve Kai a lépcsőn- Felfogtad, hogy mit csináltál?
- Persze, megcsörgettelek, hogy megtaláld a telefonod, mert küldtél… Óh, bazd meg!
- Suho…- jött le nevetve Kai a lépcsőn- Felfogtad, hogy mit csináltál?
- Persze, megcsörgettelek, hogy megtaláld a telefonod, mert küldtél… Óh, bazd meg!
Alig bírtuk abbahagyni a nevetést.
- Istenem, de hülyék vagytok mindketten…- törölgettem a könnyeim.
- Én most miért?- kérdezte Kai.
- Csak neked juthat eszedbe ilyen SMS-t írni…- Chanyeol.
- Nem hagyhattam ki!- húzta ki magát büszkén.
- Na ülj le a seggedre, és álljunk neki filmezni!- Luhan.
- Istenem, de hülyék vagytok mindketten…- törölgettem a könnyeim.
- Én most miért?- kérdezte Kai.
- Csak neked juthat eszedbe ilyen SMS-t írni…- Chanyeol.
- Nem hagyhattam ki!- húzta ki magát büszkén.
- Na ülj le a seggedre, és álljunk neki filmezni!- Luhan.
Kai leült D.O elé a földre, Luhan pedig elindította a
filmet. Az elején még érdeklődve néztem a filmet, a közepétől viszont
végigaludtam.
- Öhm… Ezek szerint a csajokat nagyon érdekelte a film…- jegyezte meg Lay.
- Dóri…- simogatta az arcom Baekhyun.
- Hm?- pislogtam rá álmosan.
- Vége a filmnek- mosolygott rám.
- Komolyan?- néztem a tv-re- Óh…
- Szerintem jól tették a csajok, hogy elaludtak… Rohadt unalmas volt ez a film!- Chen.
- Mégis horrort kellett volna nézni- Xiumin.
- Azon nem tudtam volna aludni…- motyogta álmosan, csukott szemmel Minseo.
- Szerintem nem a film unalmassága miatt aludtatok el…- Baekhyun- Totál kimerültek vagytok a folytonos, egész napos munkától.
- Most van 3 szabadnapunk- ásítottam.
- Mi lenne, ha elmennénk valahova pihenni?- vetette fel az ötletet Kris.
- Mire gondolsz?- D.O.
- Wellnes! Masszázs, szauna, úszkálás… Na?
- Tökéletes!- mondtuk Minseoval egyszerre.
- Többiek?- nézett a fiúkra Kris.
- Egyértelmű, hogy benne vagyunk!- mondták.
- Öhm… Ezek szerint a csajokat nagyon érdekelte a film…- jegyezte meg Lay.
- Dóri…- simogatta az arcom Baekhyun.
- Hm?- pislogtam rá álmosan.
- Vége a filmnek- mosolygott rám.
- Komolyan?- néztem a tv-re- Óh…
- Szerintem jól tették a csajok, hogy elaludtak… Rohadt unalmas volt ez a film!- Chen.
- Mégis horrort kellett volna nézni- Xiumin.
- Azon nem tudtam volna aludni…- motyogta álmosan, csukott szemmel Minseo.
- Szerintem nem a film unalmassága miatt aludtatok el…- Baekhyun- Totál kimerültek vagytok a folytonos, egész napos munkától.
- Most van 3 szabadnapunk- ásítottam.
- Mi lenne, ha elmennénk valahova pihenni?- vetette fel az ötletet Kris.
- Mire gondolsz?- D.O.
- Wellnes! Masszázs, szauna, úszkálás… Na?
- Tökéletes!- mondtuk Minseoval egyszerre.
- Többiek?- nézett a fiúkra Kris.
- Egyértelmű, hogy benne vagyunk!- mondták.
Kris lehozta a laptopját, és nekiálltunk szállásokat nézni.
Annyira megörültünk a kényeztető pihenésnek, hogy éjszakába nyúlóan
szervezkedtünk.