2014. március 19., szerda

33. rész




33. rész
*Dóri szemszög*

   Épp abbahagytuk a visítást és én kászálódtam ki a szökőkútból, amikor megjelentek a fiúk. Minseoval megint kitört belőlünk a nevetés, és ha Baekhyun nem kap el, visszaesek a szökőkútba.
- Lányok, mi…- kezdett bele zavartan Kris.
- Nem kell magyarázkodni- törölgettem a könnyeim- Férfiból vagytok, nektek is vannak szükségleteitek, csak… az a sikítás!- nevettem.
   A fiúk közül többen zavartan elmosolyodtak.
- Na jó, én azt hiszem bemegyek átöltözni, mert fázok- keltem fel Baekhyun mellől.
   Felmentem a szobánkba, átöltöztem száraz ruhába, megtöröltem a hajam és lementem a többiekhez, akik azóta betelepedtek a nappaliba.
- Pont most mesélte Luhan, hogy neki van egy olyan ismerőse, akinek az a képessége, hogy megtalál másokat- Suho.
- Ő volt az, aki segített nekem kontrollálni a képességem- nézett rám Lulu- Sangsoo volt az, aki rátalált a fiúkra, így miatta vagyok most itt- mosolygott.
- Tudod, hogy hol lakik?- kérdeztem.
- Persze!- bólintott Luhan.
- Akkor elmegyünk hozzá?- kérdezte Minseo.
- Előtte nem eszünk valamit?- nézett a lányra Tao.
- Jézusom, Tao, negyed órája ettél meg egy családi pizzát egyedül!- Minseo.
- Nem egyedül…
- Ettem belőle 2 szeletet…
   Belőlünk kitört a nevetés.
- Délben sütöttem sütit, maradt még belőle, ha nagyon enni akarsz, egyél azt!- mosolyogtam.
   Tao úgy ugrott fel, mint akit seggbe böktek és pár perccel később az összes maradék sütivel jött vissza.
- Azt ne mondd, hogy azt mind meg akarod enni…- hüledezett Minseo.
- Hát pedig azt terveztem…- mondta Tao sütivel a szájába.
- Hát azt nagyon rosszul tervezted- vette ki a kezéből a tálat Kris.
- Héééé, az az enyém!- kezdett el hisztizni Tao.
- Majd mindjárt nyakon váglak, az a tiéd lehet!- Kris.
   Mindenki vett egy szelet sütit, a maradékot pedig visszaadtuk Taonak.
- Óh, basszus…- morogtam teli szájjal.
- Mi az?- fordult felém Baekie. Minseoból kitört a nevetés.
- Mi történt?- kérdezte Sehun kíváncsian.
- Tele van a szája sütivel, és tüsszentenie kell.
   A fiúkból kitört a nevetés, én pedig szenvedtem, hogy ne tüsszentsek senkit nyakon a szám tartalmával.
- Huh…- nyeltem le a sütit- Tudjátok milyen szar volt?
- Szerencsére mindenki szárazon megúszta- Tao.
- Bekaphatod…
- Oké!- mondta és betömött egy újabb szelet sütit.
- De hülye vagy…- nevettem el magam.
- Amúgy… Szerintem nem muszáj mindenkinek mennie- nézett körbe Xiumin- Szerintem menjen el Luhan, Dóri meg max 2 ember és kész!
- Én!- mondta egyszerre Lay és Baekhyun.
- Baek, te nem tudsz menni…- nézett rá Chanyeol- Elfelejtetted, hogy megígérted anyukádnak, hogy meglátogatod őket?!
- Óh, basszus, tényleg!- csapott a homlokára Baekhyun- Pedig úgy terveztem, hogy téged is magammal viszlek- húzott magához közelebb- De akkor majd legközelebb- adott egy puszit a számra.
- Viszont akkor mi el is indulhatnánk- kelt fel Luhan.
   Elköszöntünk a többiektől, és elindultunk Sagnsoohoz. Kb. ¾ órás kocsikázás után lefékeztünk egy kisebb palota előtt.
- Úgy emlékeztem ennél kisebb volt- nézte a házat Lulu.
   Kiszálltunk a taxiból és elindultunk befelé.
- Hány ember lakik ebben a házban?- kérdeztem az ajtó előtt állva.
- Én úgy tudom, hogy csak Sangsoo- mondta Luhan, majd bekopogott.
   Hallottunk valami motoszkálást a házból, ám ajtót senki sem nyitott. Luhan becsengetett, de válasz még mindig nem érkezett.
- Sangsoo, Luhan vagyok!- kiabálta- Valamiről beszélni szeretnék veled. Szükségünk van a segítségedre!
   Megint csak a motoszkálást hallottuk, de válasz még mindig nem érkezett.
- Luhan, nézd, résnyire nyitva van az ajtó!- mondtam.
- Nem tetszik ez az egész…- nézett rám Luhan- Te itt maradsz, mi pedig Layel bemegyünk!
- Nem maradok itt egyedül!- mondtam- Mi van, ha valaki rám támad, amíg ti benn vagytok?!
- És ha benn is veszélyes?- Lay.
- Akkor ne menjünk be! Menjünk inkább haza, és próbáljuk meg máshogy megkeresni…
- Nem tudjuk máshogy megkeresni!- Luhan.
- De…- kezdtem kétségbe esni.
- Dóri… Ha nem szeretnél bejönni, és nem szeretnél itt kinn maradni, hívd fel Kait, eljön érted és hazateleportál.
- Nem hagylak itt titeket!
- Gyere!- fogta meg a kezem Luhan
   Óvatosan benyitott, és amint beléptünk, irdatlan bűz csapta meg az orrunkat.
- Mi ez?- kérdeztem rémülten.
- Fogalmam sincs… Sangsoo!- kiabált Luhan, azonban válasz most sem érkezett.
   Elindultunk a nappaliba, ami nagyon rossz döntés volt. Az egyik fotelben Sangsoo ült, a nyakán egy hatalmas vágás, a ruhája tiszta vér volt, és az arca elszürkült és felpuffadt. Belőle áradt az az iszonyú bűz.
- Úristen!- kaptam a szám elé a kezem, miközben könnyek gyűltek a szemembe.
- Tűnés innen ki! Azonnal!- ragadta meg a kezem Lay és elkezdett kifelé húzni. Már majdnem kiértünk az ajtón, amikor hatalmas rántást éreztem a kezeimen, és eltűnt mellőlem Lay és Luhan.
- Dóri, fuss!- nyöszörögte Luhan a fal tövébe rogyva. Rémülten futni kezdtem, ám a semmiből feltűnt egy nő, és a hajamnál fogva a földre lökött.
- Azt hiszed, hogy csak így megléphetsz?- sziszegte az arcomba- Van még egy tartozásom.
- Nem ő ölte meg Shinwoot!- mondta a társa- Élve kell a főnököknek, ha megölöd, téged halálra kínoznak!
- Engedj el!- sikítottam, miközben próbáltam szabadulni.
- Kuss legyen!- ütötte a fejem a földbe.
- Hagyd őt békén!- esett neki Luhan Shinwoo barátnőjének. Lay a társával küzdött, akit egyszer olyan erővel vágott a falnak, hogy ájultan esett össze. Épp segíteni akart Luhannak, amikor Shinwoo barátnője a lépcsőkorlát egyik letört darabjával hasba szúrta a vele harcoló fiút.
- NEEEEEEM!- sikítottam fel. A nő és a társa pillanatok alatt eltűntek, mi pedig fejvesztve rohantunk Luhanhoz.
- Luhan…- zokogtam- Miért csináltad ezt?
- Inkább ez, mint, hogy te halj meg…- suttogta erőtlenül.
- Te sem fogsz meghalni… Nem halhatsz meg!
- Ki kell venni a fát a hasából… Így nem tudom meggyógyítani…- Lay szeméből is patakokban folytak a könnyek.
- Dóri… húzd ki…- halkult egyre jobban Luhan hangja.
- Nem… én nem… nem tudom… nem megy…- zokogtam. Lay megfogta a korlátdarabot, és egy hirtelen mozdulattal kirántotta Luhan hasából. Lu felüvöltött a fájdalomtól, Lay pedig rögtön a fiú hasán tátongó sebre tette a kezét.
- Ne haragudjatok…- motyogta Luhan, majd vért kezdett köhögni.
- Ne, Luhan, ne tedd ezt!- sírta Lay- Hallod? Ne merészelj itt hagyni!
   Luhan vett néhány mély levegőt, majd üveges tekintettel meredt a semmibe.
- LUHAN!- sikítottam zokogva.
- Nem, ez nem lehet- Lay megállíthatatlanul sírt
- Nem hagyhatsz itt! Nem teheted!
   Én teljesen kikészülve zokogtam Luhan kezét szorongatva, miközben Lay minden erejét összeszedve próbált segíteni barátján. Lay keze egyre erősebben izzott, majd 2 perccel később Luhan fuldokolva kapkodta a levegőt.
-Istenem!- tört ki Layből a zokogás, miközben Luhan nyakába vetette magát.
- Én élek?- kérdezte Luhan teljesen sokkos állapotba- Úristen, én tényleg élek! Köszönöm!
- El kell tűnnünk innen!- mondta Lay kicsit később.
- Szólok Kainak, hogy jöjjön értünk- mondta Luhan fáradtan.
   Pár perccel később Kai bukkant fel a semmiből.
- Jézusom, veletek meg mi történt?- nézett ránk rémülten.
- Vigyél el innen minket!- sírtam- Haza akarok menni!
   Egymás kezébe kapaszkodtunk, és a következő pillanatban a nappalinkba találtuk magunkat. Luhan a vérveszteség miatti fáradtságtól csuklott össze, Lay a kimerültségtől, én pedig sokkos állapotba kerültem, de megkönnyebbülten ölelgettem a két fiút, miközben megállíthatatlanul folytak a könnyeim.

- Uramisten, veletek meg mi történt?

3 megjegyzés:

  1. OMO istenem szegény luhan.milyen hösies volt és Lay itartása eszméletlen
    gyorsan kövi részt!!

    VálaszTörlés
  2. Luhan egy cukiságos kis tündérke, milyen bátor volt! Egyre jobban érdekel a sztori. ha nem akarjátok a halálomat, ami a kíváncsiság miatt következik be, akkor gyorsan folytatjátok. Ugye?!

    VálaszTörlés
  3. Igen, Luhan bátor volt, és szegény majdnem meghalt. Még jó, hogy ott volt Lay és megmentette. A folytatás pedig hamarosan érkezik =)
    Köszönjük a véleményt :)

    VálaszTörlés