33. rész

33. rész

*Dóri szemszög*

   Épp abbahagytuk a visítást és én kászálódtam ki a szökőkútból, amikor megjelentek a fiúk. Minseoval megint kitört belőlünk a nevetés, és ha Baekhyun nem kap el, visszaesek a szökőkútba.

- Lányok, mi…- kezdett bele zavartan Kris.

- Nem kell magyarázkodni- törölgettem a könnyeim- Férfiból vagytok, nektek is vannak szükségleteitek, csak… az a sikítás!- nevettem.

   A fiúk közül többen zavartan elmosolyodtak.

- Na jó, én azt hiszem bemegyek átöltözni, mert fázok- keltem fel Baekhyun mellől.

   Felmentem a szobánkba, átöltöztem száraz ruhába, megtöröltem a hajam és lementem a többiekhez, akik azóta betelepedtek a nappaliba.

- Pont most mesélte Luhan, hogy neki van egy olyan ismerőse, akinek az a képessége, hogy megtalál másokat- Suho.

- Ő volt az, aki segített nekem kontrollálni a képességem- nézett rám Lulu- Sangsoo volt az, aki rátalált a fiúkra, így miatta vagyok most itt- mosolygott.

- Tudod, hogy hol lakik?- kérdeztem.

- Persze!- bólintott Luhan.

- Akkor elmegyünk hozzá?- kérdezte Minseo.

- Előtte nem eszünk valamit?- nézett a lányra Tao.

- Jézusom, Tao, negyed órája ettél meg egy családi pizzát egyedül!- Minseo.

- Nem egyedül…

- Ettem belőle 2 szeletet…

   Belőlünk kitört a nevetés.

- Délben sütöttem sütit, maradt még belőle, ha nagyon enni akarsz, egyél azt!- mosolyogtam.

   Tao úgy ugrott fel, mint akit seggbe böktek és pár perccel később az összes maradék sütivel jött vissza.

- Azt ne mondd, hogy azt mind meg akarod enni…- hüledezett Minseo.

- Hát pedig azt terveztem…- mondta Tao sütivel a szájába.

- Hát azt nagyon rosszul tervezted- vette ki a kezéből a tálat Kris.

- Héééé, az az enyém!- kezdett el hisztizni Tao.

- Majd mindjárt nyakon váglak, az a tiéd lehet!- Kris.

   Mindenki vett egy szelet sütit, a maradékot pedig visszaadtuk Taonak.

- Óh, basszus…- morogtam teli szájjal.

- Mi az?- fordult felém Baekie. Minseoból kitört a nevetés.

- Mi történt?- kérdezte Sehun kíváncsian.

- Tele van a szája sütivel, és tüsszentenie kell.

   A fiúkból kitört a nevetés, én pedig szenvedtem, hogy ne tüsszentsek senkit nyakon a szám tartalmával.

- Huh…- nyeltem le a sütit- Tudjátok milyen szar volt?

- Szerencsére mindenki szárazon megúszta- Tao.

- Bekaphatod…

- Oké!- mondta és betömött egy újabb szelet sütit.

- De hülye vagy…- nevettem el magam.

- Amúgy… Szerintem nem muszáj mindenkinek mennie- nézett körbe Xiumin- Szerintem menjen el Luhan, Dóri meg max 2 ember és kész!

- Én!- mondta egyszerre Lay és Baekhyun.

- Baek, te nem tudsz menni…- nézett rá Chanyeol- Elfelejtetted, hogy megígérted anyukádnak, hogy meglátogatod őket?!

- Óh, basszus, tényleg!- csapott a homlokára Baekhyun- Pedig úgy terveztem, hogy téged is magammal viszlek- húzott magához közelebb- De akkor majd legközelebb- adott egy puszit a számra.

- Viszont akkor mi el is indulhatnánk- kelt fel Luhan.

   Elköszöntünk a többiektől, és elindultunk Sagnsoohoz. Kb. ¾ órás kocsikázás után lefékeztünk egy kisebb palota előtt.

- Úgy emlékeztem ennél kisebb volt- nézte a házat Lulu.

   Kiszálltunk a taxiból és elindultunk befelé.

- Hány ember lakik ebben a házban?- kérdeztem az ajtó előtt állva.

- Én úgy tudom, hogy csak Sangsoo- mondta Luhan, majd bekopogott.

   Hallottunk valami motoszkálást a házból, ám ajtót senki sem nyitott. Luhan becsengetett, de válasz még mindig nem érkezett.

- Sangsoo, Luhan vagyok!- kiabálta- Valamiről beszélni szeretnék veled. Szükségünk van a segítségedre!

   Megint csak a motoszkálást hallottuk, de válasz még mindig nem érkezett.

- Luhan, nézd, résnyire nyitva van az ajtó!- mondtam.

- Nem tetszik ez az egész…- nézett rám Luhan- Te itt maradsz, mi pedig Layel bemegyünk!

- Nem maradok itt egyedül!- mondtam- Mi van, ha valaki rám támad, amíg ti benn vagytok?!

- És ha benn is veszélyes?- Lay.

- Akkor ne menjünk be! Menjünk inkább haza, és próbáljuk meg máshogy megkeresni…

- Nem tudjuk máshogy megkeresni!- Luhan.

- De…- kezdtem kétségbe esni.

- Dóri… Ha nem szeretnél bejönni, és nem szeretnél itt kinn maradni, hívd fel Kait, eljön érted és hazateleportál.

- Nem hagylak itt titeket!

- Gyere!- fogta meg a kezem Luhan

   Óvatosan benyitott, és amint beléptünk, irdatlan bűz csapta meg az orrunkat.

- Mi ez?- kérdeztem rémülten.

- Fogalmam sincs… Sangsoo!- kiabált Luhan, azonban válasz most sem érkezett.

   Elindultunk a nappaliba, ami nagyon rossz döntés volt. Az egyik fotelben Sangsoo ült, a nyakán egy hatalmas vágás, a ruhája tiszta vér volt, és az arca elszürkült és felpuffadt. Belőle áradt az az iszonyú bűz.

- Úristen!- kaptam a szám elé a kezem, miközben könnyek gyűltek a szemembe.

- Tűnés innen ki! Azonnal!- ragadta meg a kezem Lay és elkezdett kifelé húzni. Már majdnem kiértünk az ajtón, amikor hatalmas rántást éreztem a kezeimen, és eltűnt mellőlem Lay és Luhan.

- Dóri, fuss!- nyöszörögte Luhan a fal tövébe rogyva. Rémülten futni kezdtem, ám a semmiből feltűnt egy nő, és a hajamnál fogva a földre lökött.

- Azt hiszed, hogy csak így megléphetsz?- sziszegte az arcomba- Van még egy tartozásom.
- Nem ő ölte meg Shinwoot!- mondta a társa- Élve kell a főnököknek, ha megölöd, téged halálra kínoznak!

- Engedj el!- sikítottam, miközben próbáltam szabadulni.

- Kuss legyen!- ütötte a fejem a földbe.

- Hagyd őt békén!- esett neki Luhan Shinwoo barátnőjének. Lay a társával küzdött, akit egyszer olyan erővel vágott a falnak, hogy ájultan esett össze. Épp segíteni akart Luhannak, amikor Shinwoo barátnője a lépcsőkorlát egyik letört darabjával hasba szúrta a vele harcoló fiút.

- NEEEEEEM!- sikítottam fel. A nő és a társa pillanatok alatt eltűntek, mi pedig fejvesztve rohantunk Luhanhoz.

- Luhan…- zokogtam- Miért csináltad ezt?

- Inkább ez, mint, hogy te halj meg…- suttogta erőtlenül.

- Te sem fogsz meghalni… Nem halhatsz meg!

- Ki kell venni a fát a hasából… Így nem tudom meggyógyítani…- Lay szeméből is patakokban folytak a könnyek.

- Dóri… húzd ki…- halkult egyre jobban Luhan hangja.

- Nem… én nem… nem tudom… nem megy…- zokogtam. Lay megfogta a korlátdarabot, és egy hirtelen mozdulattal kirántotta Luhan hasából. Lu felüvöltött a fájdalomtól, Lay pedig rögtön a fiú hasán tátongó sebre tette a kezét.

- Ne haragudjatok…- motyogta Luhan, majd vért kezdett köhögni.

- Ne, Luhan, ne tedd ezt!- sírta Lay- Hallod? Ne merészelj itt hagyni!

   Luhan vett néhány mély levegőt, majd üveges tekintettel meredt a semmibe.

- LUHAN!- sikítottam zokogva.

- Nem, ez nem lehet- Lay megállíthatatlanul sírt

- Nem hagyhatsz itt! Nem teheted!

   Én teljesen kikészülve zokogtam Luhan kezét szorongatva, miközben Lay minden erejét összeszedve próbált segíteni barátján. Lay keze egyre erősebben izzott, majd 2 perccel később Luhan fuldokolva kapkodta a levegőt.

-Istenem!- tört ki Layből a zokogás, miközben Luhan nyakába vetette magát.

- Én élek?- kérdezte Luhan teljesen sokkos állapotba- Úristen, én tényleg élek! Köszönöm!
- El kell tűnnünk innen!- mondta Lay kicsit később.
- Szólok Kainak, hogy jöjjön értünk- mondta Luhan fáradtan.
   Pár perccel később Kai bukkant fel a semmiből.

- Jézusom, veletek meg mi történt?- nézett ránk rémülten.

- Vigyél el innen minket!- sírtam- Haza akarok menni!

   Egymás kezébe kapaszkodtunk, és a következő pillanatban a nappalinkba találtuk magunkat. Luhan a vérveszteség miatti fáradtságtól csuklott össze, Lay a kimerültségtől, én pedig sokkos állapotba kerültem, de megkönnyebbülten ölelgettem a két fiút, miközben megállíthatatlanul folytak a könnyeim.

- Uramisten, veletek meg mi történt?