34. rész
*Minseo szemszög*
- Uramisten, veletek meg mi történt? – kérdezte Sehun, mikor
a nappaliba ért ő is, ahol már lassacskán összegyűlt a társaság. Kris és Xiumin
Luhant vették kezelésbe, míg D.O és Chen Layt fektették a kanapéra, Chanyeol és
Kai pedig Dórit segítették fel a földről.
- Tudja valaki, hogy pontosan mi a fene történt? – kérdezte Suho idegesen, de senki nem tudott felelni.
- Fogalmam sincs. Amikor odaértem, mind a hárman ilyen állapotban voltak, de senki más nem volt ott – mondta Kai.
- Dóri! – futottam oda azonnal barátnőmhöz, amikor a nagy zajongásra lerohantam az emeletről. A látvány felért egy enyhe sokkal, és pár pillanatig csak döbbenten álltam az ajtóban. Nem gondoltam, hogy ennek a látogatásnak ez lesz a vége. De mégis mi történt? Nem kellett feltennem a kérdést, anélkül is tudtam, mi a válasz.
- Tudja valaki, hogy pontosan mi a fene történt? – kérdezte Suho idegesen, de senki nem tudott felelni.
- Fogalmam sincs. Amikor odaértem, mind a hárman ilyen állapotban voltak, de senki más nem volt ott – mondta Kai.
- Dóri! – futottam oda azonnal barátnőmhöz, amikor a nagy zajongásra lerohantam az emeletről. A látvány felért egy enyhe sokkal, és pár pillanatig csak döbbenten álltam az ajtóban. Nem gondoltam, hogy ennek a látogatásnak ez lesz a vége. De mégis mi történt? Nem kellett feltennem a kérdést, anélkül is tudtam, mi a válasz.
Leültem Dóri mellé, és szorosan öleltem magamhoz.
Dóri csendben bújt hozzám, és két kézzel kapaszkodott belém, miközben könnyei
ismét útra keltek. Simogattam a hátát, remélve, ettől valamelyest megnyugszik.
- Hogy vannak a fiúk? – néztem a két másik „áldozatra” aggódva.
- Kimerültek és Luhan rettentő nagy sérülést szenvedett, de rendben lesznek – nyugtatott meg Tao.
- Hogy vannak a fiúk? – néztem a két másik „áldozatra” aggódva.
- Kimerültek és Luhan rettentő nagy sérülést szenvedett, de rendben lesznek – nyugtatott meg Tao.
Percekig nem szóltunk egymáshoz. Mindenki feszülten
ült vagy éppen állt és egymás között cikázott a tekintetünk. Mivel senki nem
tudta, mi történhetett pontosan, tétlenek voltunk.
- Úristen… - kaptam hirtelen szám elé a kezem, és lassan én is sírni kezdtem. –
Ne, csak ezt ne! – zokogtam egyre erőteljesebben, ahogy szemeim előtt
megjelentek a Sangsoo lakásán történtek. Akarva akaratlanul, de beleláttam Dóri
gondolataiba, és nem tudtam megálljt parancsolni. Sajnos még nem voltam elég
erős, hogy kontrollálni tudjam, és csak azt lássam, amit akarok.
Láttam Dóriékat, ahogy toporognak az ajtó előtt,
majd bemennek, és megpillantják Sangsoo holttestét. De nem csak láttam, hanem
szinte éreztem is azt a bűzt, amit ők éreztek. Mintha én is ott lettem volna,
mintha én lettem volna a negyedik személy, aki velük ment.
- Mi a baj, Minseo? – ült le mellém Tao, és fél karjával magához ölelt – Mit
látsz? – kérdezte.
Nem bírtam válaszolni a kérdésére. Testem csak
rázkódott a sírástól, ahogy egyre élesebben és erőteljesebben kirajzolódott
előttem a bonyodalom. Ahogy Dórit a földre lökik, ahogy Luhant hasba szúrják,
ahogy Lay minden erejét összeszedve küzd Luhan életéért. A kétségbeesés, a
halál közeli állapot, a félelem és végül a remény, amikor Luhan ismét
fellélegzik.
Szörnyű volt. Mintha a saját bőrömön tapasztaltam
volna meg azokat, amiket ők ott hárman.
Ki a fene volt erre képes? És legfőképp: miért?
- Minseo, mit látsz? –
szorította meg a kezem Tao bátorításképpen, hogy kifejezze, mindannyian
mellettem állnak – Tudom, hogy nehéz és borzalmas, de tudnunk kell és te vagy
az egyetlen, aki beszélni tud erről.
- Sangsoo… Luhan… Lay… Dóri…
- csak a nevüket tudtam ismételgetni, de tudtam ez nem elég. Vettem egy nagy
levegőt, összeszedtem minden erőmet, hogy legalább egy értelmes mondatot ki
tudjak nyögni. – Sangsoo meghalt… megölték… halott volt, mire odaértek. És ott
voltak… még ott voltak… tudtak arról, hogy odamennek. Tudtak arról, hogy
meglátogatják Sangsoot, ezért ölték meg.
- Kicsodák? Kik voltak ott?
– tették fel többen is egyszerre a kérdést.
- Shinwoonak a barátnője és az egyik társa – reszkettem még mindig a félelemtől – Aztán megtámadták őket… Luhant hasba szúrták… túl sok a vér… - hangom elcsuklott és ismét felzokogtam. Tao magához ölelt, én pedig mellkasába fúrtam fejemet és úgy sírtam tovább.
- Ennyi elég lesz szerintem… - mondta Tao, a többiek pedig csak helyeslően bólogattak.
- Hol van Baekhyun? – mászott ki az ölemből Dóri, és rémült tekintettel nézett körbe. - Hol van Baekhyun? Miért nem jött még haza? Itthon kéne már lennie! Mi van, ha baja esett? – kezdett pánikba esni, mire Chanyeol mellé ült és most ő ölelte magához.
- Már úton van, percek kérdése és itthon lesz – válaszolta Kris, és amint ezt kimondta, Baekhyun toppant be.
- Mindenki jól van? – nézett körbe a társaságon, miközben helyet foglalt Dóri mellett és vigasztalóan ölelte magához. Xiumin már értesítette a történtekről, így olyan gyorsan jött haza, amilyen gyorsan csak tudott.
- Shinwoonak a barátnője és az egyik társa – reszkettem még mindig a félelemtől – Aztán megtámadták őket… Luhant hasba szúrták… túl sok a vér… - hangom elcsuklott és ismét felzokogtam. Tao magához ölelt, én pedig mellkasába fúrtam fejemet és úgy sírtam tovább.
- Ennyi elég lesz szerintem… - mondta Tao, a többiek pedig csak helyeslően bólogattak.
- Hol van Baekhyun? – mászott ki az ölemből Dóri, és rémült tekintettel nézett körbe. - Hol van Baekhyun? Miért nem jött még haza? Itthon kéne már lennie! Mi van, ha baja esett? – kezdett pánikba esni, mire Chanyeol mellé ült és most ő ölelte magához.
- Már úton van, percek kérdése és itthon lesz – válaszolta Kris, és amint ezt kimondta, Baekhyun toppant be.
- Mindenki jól van? – nézett körbe a társaságon, miközben helyet foglalt Dóri mellett és vigasztalóan ölelte magához. Xiumin már értesítette a történtekről, így olyan gyorsan jött haza, amilyen gyorsan csak tudott.
A fiúk felvázolták neki a helyzetet és azt, amit
tőlem megtudtak. A hangulat feszültséggel és aggodalommal volt tele. Baekhyun
és Dóri felmentek a szobába lepihenni, Tao pedig engem kísért fel a szobájába
és aludt velem aznap éjjel, míg a csapat másik fele leköltözött a nappaliba
Luhan és Lay mellé.
*
*Másnap*
Kora reggel talpon voltunk mindannyian, vagy
legalábbis ami a fiúkat illeti. Dóri épp ébredezett, és mikor kinyitotta
szemeit, Baekhyun mosolygós arcával találta szembe magát, aki egyből egy puszit
adott a lány homlokára.
- Hogy vagy? – kérdezte és aggódva pillantott barátnője fején lévő sérülésre.
- Még fáj és borzalmasan érzem magam, de az, hogy itt vagy mellettem, sokat jelent – mosolyodott el halványan és most ő adott egy puszit a fiú arcára – Luhan és Lay hogy vannak?
- Nem tudom, még nem voltam lent. Nem mertelek egyedül hagyni – simított végig a lány arcán.
- Menjünk le, nézzük meg őket. Aggódom értük – mászott ki az ágyból Dóri, és Baekhyun segítségével lement a nappaliba.
- Hogy vagy? – kérdezte és aggódva pillantott barátnője fején lévő sérülésre.
- Még fáj és borzalmasan érzem magam, de az, hogy itt vagy mellettem, sokat jelent – mosolyodott el halványan és most ő adott egy puszit a fiú arcára – Luhan és Lay hogy vannak?
- Nem tudom, még nem voltam lent. Nem mertelek egyedül hagyni – simított végig a lány arcán.
- Menjünk le, nézzük meg őket. Aggódom értük – mászott ki az ágyból Dóri, és Baekhyun segítségével lement a nappaliba.
Luhan és Lay még nagyban aludtak a kanapén, így a
páros Xiuminnal és Chanyeollal bevonultak a konyhába, hogy ne ébresszék fel
őket, bár ebben az állapotban még ha bomba robbant volna se keltek volna fel.
- Na? Felébredtek valamikor az éjszaka folyamán?
- Nem. De sok idő kell, mire regenerálódnak. Elképzelhető, hogy még néhány napig nem fognak felkelni, szóval ne aggódj, a nehezén már túl vannak – mondta Xiumin – D.O. csinált reggelit, jó lenne, ha mindketten ennétek valamit – vett elő két tányért, és eléjük rakta.
- Köszönjük – mondták mindketten és nekiálltak a tojásrántottának.
- Amint Lay felépül, téged is meggyógyít – felelte Channie néhány perc csend után.
- Nem szükséges – legyintett Dóri – Majd elmúlik.
- Viccelsz? Az nem csupán egy karcolás. Simán elvérezhettél volna. Lay meg fog gyógyítani, nem kerül neki semmibe – akaratoskodott továbbra is Chanyeol.
- Nem kell, hogy azonnal legyengüljön miattam, miután felépült. Jól vagyok.
- Igaza van Chanyeolnak. Ha felépül, meg se kottyan neki, szóval ne vitatkozz. Meggyógyít és kész – szállt be a vitába Baekhyun, és Dóri folytatta volna tovább, ha nem libbentem volna be én is a konyhába.
- Jó reggelt – köszöntek kórusban, mire álmosan visszaintettem.
- Minden okés? – nézett rám aggódva Dóri. – Elég sápadt vagy.
- Aha, csak a szokásos. Szétrobban a fejem. – masszíroztam halántékomat. – Te hogy érzed magad?
- Fogjuk rá, hogy jól vagyok. De majd csak akkor fogok megnyugodni, ha végre felébrednek Luhanék.
- Minseo, D.O. főzött neked gyógyteát. Állítólag jó a fejfájásra, bár tény, hogy neked a képességed miatt van, de azért egy próbát megér – tolt elém egy nagy bögre, gőzölgő teát, én pedig egyből beleittam.
- Hú, ennek egész kellemes íze van – kortyoltam bele, és legközelebb csak akkor szólaltam meg, miután megittam.
- Na? Felébredtek valamikor az éjszaka folyamán?
- Nem. De sok idő kell, mire regenerálódnak. Elképzelhető, hogy még néhány napig nem fognak felkelni, szóval ne aggódj, a nehezén már túl vannak – mondta Xiumin – D.O. csinált reggelit, jó lenne, ha mindketten ennétek valamit – vett elő két tányért, és eléjük rakta.
- Köszönjük – mondták mindketten és nekiálltak a tojásrántottának.
- Amint Lay felépül, téged is meggyógyít – felelte Channie néhány perc csend után.
- Nem szükséges – legyintett Dóri – Majd elmúlik.
- Viccelsz? Az nem csupán egy karcolás. Simán elvérezhettél volna. Lay meg fog gyógyítani, nem kerül neki semmibe – akaratoskodott továbbra is Chanyeol.
- Nem kell, hogy azonnal legyengüljön miattam, miután felépült. Jól vagyok.
- Igaza van Chanyeolnak. Ha felépül, meg se kottyan neki, szóval ne vitatkozz. Meggyógyít és kész – szállt be a vitába Baekhyun, és Dóri folytatta volna tovább, ha nem libbentem volna be én is a konyhába.
- Jó reggelt – köszöntek kórusban, mire álmosan visszaintettem.
- Minden okés? – nézett rám aggódva Dóri. – Elég sápadt vagy.
- Aha, csak a szokásos. Szétrobban a fejem. – masszíroztam halántékomat. – Te hogy érzed magad?
- Fogjuk rá, hogy jól vagyok. De majd csak akkor fogok megnyugodni, ha végre felébrednek Luhanék.
- Minseo, D.O. főzött neked gyógyteát. Állítólag jó a fejfájásra, bár tény, hogy neked a képességed miatt van, de azért egy próbát megér – tolt elém egy nagy bögre, gőzölgő teát, én pedig egyből beleittam.
- Hú, ennek egész kellemes íze van – kortyoltam bele, és legközelebb csak akkor szólaltam meg, miután megittam.
Néma csendben reggeliztünk tovább, senki nem tudott
mit mondani. Még mindig éreztem a félelmet és a feszültséget a levegőben, és
ettől kényelmetlenül éreztem magam. Rengeteg kérdés cikázott a fejemben a
tegnap történtekkel kapcsolatban és még most is láttam magam előtt, amit Dóriék
megéltek. És ahogy Dórira néztem, szinte biztos voltam abban, hogy az ő fejében
is újra és újra lejátszódnak az események.
Rettegtem. Hiába tudtam, hogy a srácokkal
biztonságban vagyok, mégis féltem. Betörtek a lakásunkba, a kávézóba, ebbe a
lakásba is és pont ebben a konyhában támadtak meg minket, és akkor itt van a
tegnap este, és most két barátunk is kiütötte magát. Mégis mi a fene folyik
itt? Kik akarnak minket ennyire? És mégis miért? Mit akarnak tőlünk? Hogyan
állíthatnánk meg őket? Nem veszik észre, hogy tizenkét ember védelmez minket,
még így is megpróbálnak kárt tenni bennünk? És mi van, ha pont emiatt támadtak rá
Luhanékra és Layre? Mi van, ha folyamatosan akarják a fiúkat megölni? És mégis…
honnan a fenéből tudják mindig, hogy hol vagyunk, és mi miért nem tudunk róluk
semmit?
Fejembe éles fájdalom nyilallt, és kezeimbe temettem
arcomat. Egy pillanatra megszédültem, és szinte biztos voltam abban, hogy
emiatt a sok kérdéstől.
- Minden rendben? – simított végig karomon Tao és aggódva fürkészte az arcomat – Nem akarsz inkább visszafeküdni aludni? Pocsékul festesz.
- Nem, jól vagyok – emeltem rá tekintetem, majd Dórira néztem – Hogy értette Shinwoo nője azt, hogy kellünk a főnökeiknek? És miért élve?
- Főnökök? Ezekszerint valaki irányítja őket? – lepődött meg Baekhyun és értetlenül pillantott körbe a társaságon.
- Fogalmam sincs. Én azt hittem, Shinwoo nője akar bosszút állni, de úgy néz ki, tévedtünk – húzta el a száját Dóri és idegesen sóhajtott fel – Csak tudnám, hogy miért vannak mindig előttünk egy lépéssel? Honnan tudják, hogy éppen mit akarunk? Honnan tudtak Sangsooról? Honnan tudták, hogy mikor megyünk oda? Mintha folyton itt lennének körülöttünk, mintha lenne közöttünk egy beépített ügynök vagy nem tudom.
- Szerinted valamelyikünk áruló? – döbbent meg Xiumin.
- Nem, persze, hogy nem úgy értem. Senki nem csap be közülünk senkit, ezt már bebizonyítottátok. De akkor is… Lehet, hogy lehallgatnak minket?
- Nem hinném, de igazad van. Valahonnét csak tudniuk kell – helyeselt Tao is.
- És ha az ő kis csapatukban is van gondolatolvasó? – kérdeztem – Ha lenne, akkor elég beülni a kávézónkba és máris kihallgathatja a beszélgetéseinket, amiket a főnökünk irodájában folytatunk. Vagy ez hülyeség?
- Nem, ez teljes mértékkel előfordulhat. – rázta meg mérgesen a fejét Chanyeol.
- Minden rendben? – simított végig karomon Tao és aggódva fürkészte az arcomat – Nem akarsz inkább visszafeküdni aludni? Pocsékul festesz.
- Nem, jól vagyok – emeltem rá tekintetem, majd Dórira néztem – Hogy értette Shinwoo nője azt, hogy kellünk a főnökeiknek? És miért élve?
- Főnökök? Ezekszerint valaki irányítja őket? – lepődött meg Baekhyun és értetlenül pillantott körbe a társaságon.
- Fogalmam sincs. Én azt hittem, Shinwoo nője akar bosszút állni, de úgy néz ki, tévedtünk – húzta el a száját Dóri és idegesen sóhajtott fel – Csak tudnám, hogy miért vannak mindig előttünk egy lépéssel? Honnan tudják, hogy éppen mit akarunk? Honnan tudtak Sangsooról? Honnan tudták, hogy mikor megyünk oda? Mintha folyton itt lennének körülöttünk, mintha lenne közöttünk egy beépített ügynök vagy nem tudom.
- Szerinted valamelyikünk áruló? – döbbent meg Xiumin.
- Nem, persze, hogy nem úgy értem. Senki nem csap be közülünk senkit, ezt már bebizonyítottátok. De akkor is… Lehet, hogy lehallgatnak minket?
- Nem hinném, de igazad van. Valahonnét csak tudniuk kell – helyeselt Tao is.
- És ha az ő kis csapatukban is van gondolatolvasó? – kérdeztem – Ha lenne, akkor elég beülni a kávézónkba és máris kihallgathatja a beszélgetéseinket, amiket a főnökünk irodájában folytatunk. Vagy ez hülyeség?
- Nem, ez teljes mértékkel előfordulhat. – rázta meg mérgesen a fejét Chanyeol.
- Srácok, Lay felébredt! –
rontott be Kai, mi pedig abban a pillanatban felpattantunk, és kimentünk a nappaliba.
- Hogy vagy? – támadtuk le rögtön, mire csak megeresztett egy fancsali mosolyt.
- Jobban, mint tegnap, de még mindig gyengének érzem magam – pillantott körbe a társaságon, majd tekintete Dórin állapodott meg – Gyere ide, téged nem tudtalak meggyógyítani tegnap – nyújtotta felé a kezét, de Dóri heves fejrázásba kezdett.
- Nem kell, még nem vagy felépülve, ráadásul most ébredtél fel. Pihenj inkább, én megvagyok – tiltakozott, de erre Lay felkelt, odasétált elé, majd kezeit Dóri fejére tette, és meggyógyította a fejsérülését. – Nem kellett volna, de köszönöm – ölelte magához a fiút.
- Hogy vagy? – támadtuk le rögtön, mire csak megeresztett egy fancsali mosolyt.
- Jobban, mint tegnap, de még mindig gyengének érzem magam – pillantott körbe a társaságon, majd tekintete Dórin állapodott meg – Gyere ide, téged nem tudtalak meggyógyítani tegnap – nyújtotta felé a kezét, de Dóri heves fejrázásba kezdett.
- Nem kell, még nem vagy felépülve, ráadásul most ébredtél fel. Pihenj inkább, én megvagyok – tiltakozott, de erre Lay felkelt, odasétált elé, majd kezeit Dóri fejére tette, és meggyógyította a fejsérülését. – Nem kellett volna, de köszönöm – ölelte magához a fiút.
A nap további részében beszélgettünk, és azon
tanakodtunk, hogyan tovább. Hogyan derítsük ki, mi történik, kik akarnak
minket, és hogyan kerüljünk eléjük? Ők ismernek minket, tudják, kik vagyunk, de
mi még egyszer sem láttuk őket. Hogyan tudnánk megelőzni őket?
Késő délután volt, amikor Luhan is ébredezni
kezdett. Ahhoz képest, hogy mennyire megsérült, már nem látszódott rajta. Igaz,
arca sápadt és beesett volt, és látszott rajta, mennyire nincs ereje felkelni,
de miután ő is ivott D.O. csodateájából, és evett néhány falatot, máris sokkal
jobban nézett ki.
- Mi a baj, Luhan? – kérdeztem tőle. Értetlenül kapta rám a tekintetét, és olyan arcot vágott, mintha valami hatalmas bűnt követett volna el. – Nem hallottam semmit, csupán csak érzékelem, hogy kétségbeejtő gondolataid vannak – tettem hozzá, amitől arcizmai egy kicsit megenyhültek.
- Bármi baj van, nekünk elmondhatod – fogta meg a kezét Dóri, mire Luhan elgyengült, és nem feszengett.
- Én csak… üresnek érzem magam – suttogta, és felült a kanapén. Ujjait idegesen tördelte, és nem mert ránk nézni.
- Miért? Mit nem mondasz el, Luhan? – kérdezte Kris és az ő arcára is aggodalom ült ki.
- Azt hiszem, elvesztettem a képességem… - nyögte ki, mire mindenki egy emberként kiáltott fel.
- Mi? Ezt hogy érted? Biztos vagy ebben?
- Biztos. Úgy érzem magam, mintha valamit elvettek volna tőlem, mintha kiürültem volna belülről. Hiányzik valami, és ez a képességem… - gyűltek lassan könnycseppek a szemeibe.
- Mi? Az nem lehet! Hisz nem haltál meg! – esett kétségbe Dóri is.
- Ez igaz, de halál közeli élményben volt… - szólt közbe Lay – A halálból hoztam vissza. Lehetséges, hogy akkor veszett el?
- És akkor most hol van? Shinwoo nője vehette el? – kérdeztem.
- Várjunk! – emelte fel a kezét Chen – Egy képesség nem tud csak úgy köddé válni. Egy képességet csak elvenni lehet, azt meg úgy, ha valaki meghal. De Luhan él és virul, és igaz, hogy egy pillanatra meghalt, de feléledt, ergo Shinwoo nője nem vehette át a képességét.
- Ha nem vette át, akkor hová lett? – kérdezte értetlenül Luhan.
- Benned van – mutatott Layre a fiú – Nálad van most Luhan képessége.
- Mi a baj, Luhan? – kérdeztem tőle. Értetlenül kapta rám a tekintetét, és olyan arcot vágott, mintha valami hatalmas bűnt követett volna el. – Nem hallottam semmit, csupán csak érzékelem, hogy kétségbeejtő gondolataid vannak – tettem hozzá, amitől arcizmai egy kicsit megenyhültek.
- Bármi baj van, nekünk elmondhatod – fogta meg a kezét Dóri, mire Luhan elgyengült, és nem feszengett.
- Én csak… üresnek érzem magam – suttogta, és felült a kanapén. Ujjait idegesen tördelte, és nem mert ránk nézni.
- Miért? Mit nem mondasz el, Luhan? – kérdezte Kris és az ő arcára is aggodalom ült ki.
- Azt hiszem, elvesztettem a képességem… - nyögte ki, mire mindenki egy emberként kiáltott fel.
- Mi? Ezt hogy érted? Biztos vagy ebben?
- Biztos. Úgy érzem magam, mintha valamit elvettek volna tőlem, mintha kiürültem volna belülről. Hiányzik valami, és ez a képességem… - gyűltek lassan könnycseppek a szemeibe.
- Mi? Az nem lehet! Hisz nem haltál meg! – esett kétségbe Dóri is.
- Ez igaz, de halál közeli élményben volt… - szólt közbe Lay – A halálból hoztam vissza. Lehetséges, hogy akkor veszett el?
- És akkor most hol van? Shinwoo nője vehette el? – kérdeztem.
- Várjunk! – emelte fel a kezét Chen – Egy képesség nem tud csak úgy köddé válni. Egy képességet csak elvenni lehet, azt meg úgy, ha valaki meghal. De Luhan él és virul, és igaz, hogy egy pillanatra meghalt, de feléledt, ergo Shinwoo nője nem vehette át a képességét.
- Ha nem vette át, akkor hová lett? – kérdezte értetlenül Luhan.
- Benned van – mutatott Layre a fiú – Nálad van most Luhan képessége.
