28. rész

28. rész
*MinSeo szemszög*

   Dóri a fürdőben sminkelt már, míg én a szobában öltözködtem. Hatalmas gombóccá zsugorodott a gyomrom, már csupán a gondolattól, hogy én is olyan vagyok, mint a fiúk. Nem tudtam, hogy mégis miért most jött elő, és hogy miért van képességem. Féltem tőle, pont azért, mert ilyen hirtelen tört rám. Sosem fordult meg a fejemben, hogy én is egy lehetek közülük, és ez most teljesen lesokkolt.

   Felsóhajtottam, és leültem az ágy szélére. Kezeimbe temettem arcomat, ahogy eszembe jutott Tao és az, hogy megcsókolt. Még most is éreztem számon ajkait, és kirázott a hideg, ha visszagondoltam rá. Szívem hevesen verni kezdett, és jó érzéssel töltött el. Nem tudtam, mi lesz most velünk, nem tudtam, mi lesz kettőnkkel. Össze voltam zavarodva. Szerettem őt, de valahogy mégis tartottam a kapcsolattól. Vagy tőle? Még én magam sem tudtam eldönteni.

”- Tao… ezt nem kellett volna… - rebbentünk szét, miután Dóri kiment a szobából, és zavartan kaptam el róla a tekintetem.
- Miért? – kérdezte lágy hangon, és állam alá nyúlt, hogy szemeimbe nézhessen – Félsz tőlem?
- Nem tudom, Tao… én… nem tudom… komolyan nem tudok most mit mondani – mondtam remegő hangon.

   Tao csak elmosolyodott, majd ragyogó szemekkel nézett rám.
- Azt hiszem, az én érzéseim nyilvánvalóak. Tényleg nagyon kedvellek, Minseo. Éppen ezért nem várom el, hogy most azonnal a karjaimba ugorj. Annyi időt adok neked, amennyit csak akarsz, és tudnod kell, hogy rám akármikor számíthatsz – ölelt hirtelen magához, amit végképp nem tudtam hová tenni – Most pedig menjünk, nehogy Dórinak eljárjon a szája.”

- Hé, Minseo, mehetünk? – lépett ki a fürdőből Dóri, majd sóhajtozásaimat hallva odalépett hozzám – Jól vagy? – guggolt le elém, és megfogta a kezemet.
- Igen, persze, csak kicsit félek – eresztettem meg egy mosolyt, majd felálltam az ágyról.
- Ne aggódj, minden rendben lesz – ölelt magához, és megsimogatta a hátamat – És Taoval is.
- Remélem és köszönöm.

   Lementünk a nappaliba, ahol a srácok már teljes harci díszben álltak, útra készen.
- Indulhatunk? – kérdezte Baekhyun, mire csak bólintottunk.
- Tao már elment? – néztem vissza az ajtóra, amit akkor csukott be Suho.
- Igen, már vagy tíz perce. Miért?
- Csak kérdeztem.

   Szerettem volna, ha indulás előtt Tao még ellát biztató szavakkal, vagy elég lett volna, ha csak egy pillanatra látom, hogy erőt merítsek belőle, de ezekszerint tényleg nagyon fontos dolga akadt. Igazából nem tudtam, miért gondolok ilyenekre, hisz nemrég még ki nem állhattuk egymást, most meg már ott tartottunk, hogy Tao bevallotta nekem, hogy szeret. Furcsa volt, hisz eddig én támogattam őt, most viszont én szorultam segítségre.

   Útközben természetesen a fiúk hozták a szokott formájukat, hogy oldják a feszültséget és jobb kedvre derítsenek, de amint beléptünk a kávézó ajtaján, ismét görcsbe rándult a gyomrom.
- Sziasztok! Mi szél hozott erre? – lépett elénk a főnökünk, aki nyilván megérezte előre érkezésünket.
- Hát… történt valami, amiről feltétlenül beszélnünk kellene – nézett rá komoly arccal Dóri, mire a főnökünk csak intett, hogy kövessük.

   Bevonultunk mindannyian az irodájába, és miután kényelmesen helyet foglaltunk, érdeklődve nézett körbe.
- Miről lenne szó? – dőlt hátra székében.
- Úgy néz ki, Minseo is rendelkezik képességgel – szólalt meg Kris.
- Tényleg? – kerekedtek el a szemei, majd izgalmában felült, végül jókedvűen elmosolyodott – De hát ez nagyszerű! És milyen képesség?
- Gondolatolvasás – nézett rám Dóri, majd végigsimított kezemen, mire bennem egy pillanatra nyugalom áradt szét – Tudna segíteni megtanítani neki, hogyan használja?
- Persze – fordult felém a főnökünk hatalmas vigyorral az arcán – Ne aggódj, nincs mitől tartanod, szerintem hamar meg fogod tanulni kezelni.
- És… mi van akkor, ha nem akarom ezt a képességet? – tettem fel a kérdést kissé félve, mire mindenki döbbenten meredt rám.

   Az igazság az, hogy tényleg rettenetesen féltem ettől az egésztől. Ha tudtam volna róla, hogy én is természetfeletti vagyok, akkor fel tudok rá készülni, de így… Túl sok volt ez egyszerre, és könnyebb lett volna feladni, mint szembenézni vele.
- Már miért ne akarnád? – kérdezte Kris elképedve, de csak egy vállrándítással válaszoltam.
- Azt hiszem, ez ellen nem nagyon tudsz mit tenni. Vagy elfogadod és megtanulod irányítani, vagy nem fogadod el, és nem veszel róla tudomást, de akkor azzal saját magad ölöd meg – mondta ki nyíltan a tényeket a főnökünk, amivel sikerült megrémisztenie.
- Hogy érti ezt?
- Vagy a képesség győz le vagy te végzel saját magaddal, mert ha elutasítod a képességed, az nem tűnik el csak magától. Az fájdalommal jár legtöbb esetben. Minden attól függ, mennyire vagy erős, szívós. Vegyük például Chanyeolt, aki a tüzet uralja. Ha annak idején nem fogadja el, akkor lehet, hogy felülkerekedett volna rajta az ereje és a teste saját magát gyújtja fel. Ha nem bírja elviselni a vele járó fájdalmat, akkor lehet, saját kezűleg végez magával. Ugyanez történt volna Chennel vagy Sehunnal is. Ha felülkerekedik rajtuk a képességük, akkor Chent simán megrázhatta volna az áram, Sehun pedig megvonta volna magától az oxigént és megfullad. Hacsak nem öli meg magát előtte. De itt van például Lay és Kai, akik gyógyítanak és teleportálnak. Az ő képességük nem tudja átvenni az irányítást, ellenben folyamatos fájdalom bénítja le testüket, és egy idő után megőrülnek, elvesztik az eszüket és így végeznek magukkal.
- Szóval… minél veszélyesebb egy képesség, annál biztosabb az, hogy a képességed lesz úrrá rajtad, ellenben amihez nem köthető semmi, úgy öngyilkos leszel? – foglalta össze Dóri, mire a főnökünk csak bólintott.
- Szóval… Ha elutasítom, ígyis úgyis meghalok? – szűrtem le a lényeget.
- Pontosan.
- Csodás – sóhajtottam fel kétségbeesetten.
- A te esetedben se lenne kellemes a halál. Iszonyat nagy fejfájások törnének rád, és könnyen lehet, hogy szétrobbanna a saját agyad.
- Oké, erre nem voltam kíváncsi – fintorodtam el, és szinte éreztem, ahogy végigcikázik rajtam a rémület.
- Ne haragudj, de muszáj ezeket ilyen nyíltan közölnöm, hogy megértsd, mivel járhat ez az egész. De gondolom ezekután már eszedbe sem jut nemet mondani.
- Hát így már mindjárt más a helyzet.
- Azért előre szólok, hogy amint nekiállunk a „tréningnek”, előfordulhatnak kisebb-nagyobb fejfájások, amiken semmiféle gyógyszer nem fog segíteni, maximum egy kiadós alvás.
- Nagyszerű… - temettem arcomat kezeimbe.
- Amúgy azt lehet tudni, hogy mi váltotta ezt ki belőle, hogy miért csak most jelentkezett nála? – kérdezte Dóri.
- Igazából bármi. Egy megrázó esemény, vagy egy zene, film, egy érintés, egy személy, tényleg bármi. Előbb-utóbb mindenképp jelentkezett volna.
- És mégis mióta lappanghatott benne? És miért kapta meg ezt a képességet? – záporoztak Dóriból továbbra is a kérdések.
- Ezekre sajnos nem tudok választ adni. Az ereje valószínűleg már születése óta vele van, mint ahogy mindannyinknál, de hogy miért pont ő kapta meg… Ezt senki sem tudhatja.
- Értem. Nagyon köszönjük a segítséget – mosolygott Dóri – Mikor veszi kezelésbe Minseot?
- Tőlem akár most is lehet, ha ráértek – nézett rám a főnök – Chanyeol amúgy is maradna, nem?
- Akkor szerintem maradok én is – feleltem kisebb habozás után.
- Rendben. Szerintem mi meg addig hazamegyünk, oké? Nem kéne egyedül hagyni a lakást, meg még mindig nem takarítottunk el magunk után. – mondta Baekhyun – Majd csörgessetek meg minket, ha végeztetek.

   Elköszöntünk egymástól, majd miután becsukták az ajtót, már csak hárman maradtunk az irodában.
- Ne aggódj, hamar túl leszel ezen az egészen – mosolygott rám biztatóan Chanyeol mellettem ülve, miután meglátta ijedt arcomat.

   Az, hogy ők mindannyian itt voltak mellettem és támogattak, sokat segített. Nélkülük nem lennék képes erre az egészre, nélkülük nem tudnám megtenni ezeket a lépéseket. Még most sem tetszett ez a helyzet, de nem volt más választásom: vagy csinálom vagy meghalok.
- Kezdhetjük? – a főnökünk mély hangja visszarángatott a valóságba.
- Mielőtt belekezdenénk… - mondtam hirtelen, és beharaptam alsó ajkamat – Az mennyire lehetséges, hogy Dórinak is van képessége?
- Miből gondolod, hogy van neki? – nézett rám gyanakvóan.
- Onnan, hogy ma, amikor megölelt vagy csak végigsimított a kezemen, bennem nyugalom áradt szét és úgy éreztem, mintha minden félelmem és kételyem eltűnt volna.
- Hm… Most, hogy mondja Minseo, ez már nekem is feltűnt. Amikor először megvadultam az új képességem miatt, ő volt az, aki az érintésével képes volt lenyugtatni. Lehetséges, hogy neki ez a képessége?
- Elképzelhető. Viszont ezt semmiképp ne mondjátok el neki, magától kell rájönnie. Ha elmondjátok, folyton azon lesz, hogy ezt észrevegye, ami szintén súlyos következményekkel járhat.

- Rendben – néztünk egymásra Chanyeollal, majd végül belekezdünk a képességünk elsajátításába.

27. rész

27. rész
*Dóri szemszög*

- Minseo, várj!- hallottuk Tao kiabálását- Hallod? Várj már meg! Minseo!
Baekhyunnal értetlenül néztünk össze, majd kikukkantottunk a konyhából, úgy lisztesen, pizzakrémesen.
- Mi történt?- fogtam meg Min kezét, aki épp akkor száguldott el a konyha mellett.
- Tao letaperolt!- fújtatott idegesen.
- Mit csináltál?- fordult Baekhyun Taohoz, aki épp akkor érte utol barátnőmet.
- Hogy értetted azt, hogy arról képzelődöm, hogy romantikázhatnánk?- eresztette el a füle mellett Baekhyun kérdését.
- Te mondtad!- vágta rá idegesen Minseo.
- Soha egyetlen szóval nem mondtam ilyet, csak…
- De igenis mondtad! Hallottam!
- Nem, eddig még soha nem mondtam, csak gondoltam!- mondta döbbenten Tao, mire hatalmas csend állt be.
- Mi folyik itt?- jött oda hozzánk Kris- Mi volt ez a kiabálás?
 - Az nem lehet…- nézett rémültem Min- Akkor biztos álmodba beszélted, vagy részegen…
- Nem, biztos vagyok benne, hogy soha nem mondtam még- simított végig Minseo kezén a fekete hajú.
- De… ÉN NEM HALLOM A GONDOLATOKAT!- kiabálta magából kikelve Minseo.
- Hogy mi?- kérdezte mindenki egyszerre.
- Minseo az előbb a fejemhez vágta azt, amit eddig csak gondoltam- mondta Tao.
- Biztos, hogy mondta már valamikor… Én nem hallom a gondolatokat!- nézett rám rémültem Minseo.
- Ezt könnyen ki tudjuk deríteni…- mondta Kris- Mindenki maradjon csendben, csak gondoljon valamire…
Pár perc néma csend után Minseo megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Nem hallok semmit!- mondta.
- De hát…
- Te meg menjél már el pisilni!- nézett rám hirtelen.
- Hogy mi?- kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Itt mondogatod, hogy pisilned kell…
- Nem mondtam, csak… gondoltam…
- De hát az előbb nem hallottam semmit!
- Beszélni kell a főnökkel- mondtam Minnek.
- De hát én nem…- láttam rajta, hogy kezd bepánikolni.
- Kérlek, nyugodj meg- fogtam meg az arcát, és láttam a szemein, hogy valamitől nagyon megdöbbent. - Megebédelünk, és meglátogatjuk a főnököt, rendben?- kérdeztem, mire ő egy aprót bólintott.
- Amúgy… ti hogy néztek ki?- kérdezte kuncogva Lay.
- Hát öhm… Pizzát sütök- mosolyogtam rá.
- Látom Baekhyun is segít- mutatott Kris a fiú arcán lévő pizzakrémre. Ő csak egy édes mosollyal válaszolt.
- De azért remélem, a konyhát nem nekünk kell majd kitakarítanunk- mondta Sehun.
- Ó, dehogynem!
- Még mit nem…
- Jól vagy?- fordult Tao Minseo felé.
- Igen, csak…- olyan furcsán méregetett engem- Azt hiszem, szükségem van egy kis egyedüllétre…
- Majd szólunk, ha kész az ebéd- mosolyogtam rá, ő pedig felment a szobánkba.
Mindenki visszament a nappaliba, mi pedig Baekhyunnal folytattuk a főzést.
- Ez… annyira hihetetlen…- suttogtam a mosogatónál állva.
- Tényleg az- lépett mögém Baekhyun, megölelt, és állát a vállamra tette.
- Vajon… Áh, mindegy is- legyintettem, és Baekie felé fordultam- Ugye tudunk majd neki segíteni ezt az egészet feldolgozni és kezelni?
- Hát persze, hogy tudunk- mosolygott majd egy apró puszit hintett az orromra.

*Eközben Minseonál*

Minseo idegesen járkált a szobánkba, miközben valami értelmes magyarázatot próbált találni arra, ami most vele történik. Elmélkedését egy halk kopogás szakította félbe.
- Igen?
- Bejöhetek?- kukkantott be Tao, Minseo legnagyobb meglepetésére.
- Mit akarsz itt, Tao?- kérdezte értetlenül a lány, miközben leült az ágyra.
- Csak szeretnék bocsánatot kérni…- ült le Min mellé- Ne haragudj, hogy paraszt voltam…
- Tao… Te beütötted a fejed a szökőkútba?- kérdezte elképedve Minseo- Mostanában feltűnően sokszor kérsz bocsánatot… Mi történt veled?
- Ez az igazi, gonoszságmentes Tao- mosolygott a fekete hajú- Azért jól vagy?
- Nem tudom… Olyan furcsa ez az egész…- sóhajtott Minseo- Miért csak most jelentkezett ez az egész, miért pont most, és miért épp ez?
- Ezek mind olyan kérdések, amire remélhetőleg a főnökötök tud választ adni- simított végig a lány arcán mosolyogva.
- Te is eljössz velünk délután?
- Nem. Nekem van egy kis elintéznivalóm…
- De végre te is találkozhatnál a főnökkel!
- Halaszthatatlan elintéznivaló!
Ezután csendben nézegették egymás arcát, míg végül Tao óvatosan lopni kezdte a távolságot kettejük között. Mivel látta, hogy Minseo nem távolodik tőle, egy apró, finom puszit hintett a lány ajkára. Már várta Minseo kiakadását és pofonját, de mivel egyik sem érkezett, újra a lány szájára tapasztotta a sajátját. Finoman kóstolgatták egymás ajkát, Tao keze a lány derekát simogatta, míg Minseo átkarolta a fiú nyakát és néha beletúrt selymes, fekete hajába. Épp még jobban elmélyítették a csókjukat, amikor:
- Minseo! Ebéd!- rontottam be a szobába- Öhm… Hű! Azt hiszem zavarok… Majd ha véget ért a nászutatok, gyertek le ebédelni- mondtam, és magára hagytam a vörösödő párost.
- Dóri, ha bárkinek elmondod…- hallottam Minseo kiabálását.
- Mégis kinek mondanám el?- kiabáltam- Csak nem arra a 11 kíváncsi fiúra gondoltok ott lenn az étkezőben?
- DÓRI!- kiabálta Min és Tao egyszerre. Vigyorogva mentem le a többiekhez.
- Mi ez a jókedv?- kérdezte Chen.
- Áh, semmi- legyintettem- Min nemsokára jön.
- És Tao?- kérdezte Kris.
- Szerintem ő is.
Pont ebben a pillanatban értek be az étkezőbe mindketten, ás megszeppenve várták, mikor esnek nekik a többiek a csókjuk miatt.
- Gyertek, üljetek le, és együnk!- mosolygott rájuk Kris.
Minseo értetlenül nézett rám, én pedig csak sunyin mosolyogva megráztam a fejem. Mindketten leültek, Minseo velem szembe, és értetlenül meredt rám.
- Azt gondoltad leérek, és az lesz az első dolgom, hogy mindenkinek elújságolom, hogy ti mit csináltatok?- kérdeztem tőle magyarul.
- Igen, pontosan erre számítottam- vallotta be mosolyogva.
- Nem mondtam senkinek semmit… Még!
- Bekaphatod!
- Csajok!- szólt közbe Xiumin- Nem lehetne úgy, hogy mi is értsük?
- Bocsánat!- mondtuk Minnel egyszerre.
Jó étvágyat kívántunk egymásnak, és nekiálltunk a ramennek.
- Nagyon finom lett!- mondta Minseo- Ezt ki főzte?
- Baekhyun volt!- mosolyogtam rá. Az említett csak büszkén kihúzta magát.
- Látom, még mindig rajtad van az eljegyzési gyűrűd- bökött Minseo ujjára Luhan- Mikor lesz az esküvő?
- Nem lesz esküvő!- dugta el pirultan a kezét az asztal alá Minseo. Én csak sunyin mosolyogva néztem őket, miközben az iménti csókjukra gondoltam, erre minden előzetes nélkül barátnőm lendületesen sípcsonton rúgott.
- Auuuu, ezt most miért?- kérdeztem.
- Maradj csendben!- nézett rám szúrós szemekkel.
- Nem szóltam egy szót sem!
- Akkor a gondolataid fogják be!
- Óhh, csak nem arra gondolsz, hogy…
- DÓRI!- szólt rám barátnőm mérgesen.
- Te tudsz valamiről, amiről mi nem?- fordult felém kíváncsian Baekhyun.
- Én? Neeeeem, én nem tudok semmit- legyintettem- Csak azóta szekálom Minseot, amióta Tao megkérte a kezét… Ugye lehetek a koszorúslány?
- Persze!- vágta rá Tao, mire többen felnevettek.
- Oké, akkor szerintem ezt itt fejezzük be- duzzogott Minseo.
- Ne haragudj!- mondtam neki.
- Inkább köszönöm, hogy nem mondasz semmit- mondta magyarul.
- Ezt nektek kell megbeszélnetek…- válaszoltam neki koreaiul, hogy a fiúk ne érezzék magukat nagyon kirekesztve ebből a beszélgetésből
- Na de akkor- csaptam össze a tenyereim- Hozhatom a pizzát?
- Pizzát sütöttél?- kérdezte Min felcsillant szemekkel.
- Nem volt elég feltűnő, hogy Baekhyunnal mindketten lisztesen voltak, és Baek arca tiszta pizzakrém volt?- kérdezte Sehun nevetve.
- Nem tűnt fel, bár most hogy mondod…- mosolyogott rá barátnőm. Befaltuk az összes pizzát, majd Tao kivételével mindenki készülődni kezdett, hogy meglátogassuk a főnökünket.

26. rész

26. rész

*MinSeo szemszög*

   Másnap arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hajamat. Csak jólesően felsóhajtottam, és még inkább kényelembe helyeztem magam, és aludtam tovább. Vagyis csak akartam, de az illető nem hagyott békén.
- Hé, Minseo… nem akarsz felkelni? – kérdezte a hang, miközben lágyan meglökte vállamat.
- Nyem…

- Min, kérlek… Kris idefingott az orrom alá és nagyon büdös, mindjárt megfulladok – nyögte fáradtan a hang, és egy kicsit erőteljesebben mozdított meg, én pedig akarva akaratlanul, de kinyitottam a szemeim és dühösen néztem az illetőre. De amint pillantásom találkozott a jól ismert barna szempárral, mint akit fejbe csaptak egy lapáttal, eltűnt belőlem az álmosság, és egyből felültem.
- Tao! Te mit keresel itt? – kérdeztem zavartan, és kissé ingerülten, amikor is tudatosult bennem, hogy Tao mellkasán aludtam.
- Ezt nekem kéne kérdeznem… Te aludtál el rajtam – mondta, és ő is megigazította pólóját – Kényelmes voltam? – vigyorgott rám.
- Hagyjál már! – küldtem felé egy szúrós pillantást, majd halkabbra vettem a hangerőt – Bocsánat.
- Miért kérsz bocsánatot? – nézett rám furán, majd ismét megeresztett egy vigyort – Én nagyon élveztem a helyzetet, gyakrabban kéne együtt aludnunk.
- Óh, hogyne – intettem le - Elég fárasztó volt megint mind a tizenkettőtök hülyeségeit elviselni.
- Jézusom, már megint mit csináltunk? Ugye nem verekedtünk megint a wc kefével meg a pumpával? – fordult felém ijedt tekintettel.
- Nyugi, nem – mosolyogtam rá, mire megkönnyebbültem felsóhajtott – Annál sokkal rosszabbak voltatok.
- Mi? Úristen, én ezt nem akarom tudni – temette kezeibe arcát.
- Jó reggelt mindenkinek – jelent meg a nappaliban Dóri és Baekhyun.
- Sziasztok – mosolyogtam rájuk – Jól aludtatok?
- Ahha, csak baromira fáj a fejem – ült le a földre Baekhyun és halántékát kezdte masszírozni.
- Azt nem csodálom, amennyit ittatok… - mondtam.
   Dóri közben elfutott a konyhába fejfájás csillapítóért és vízért, amiből mindkét fiú bevett egy-egy szemet. Lassan a többiek is ébredezni kezdtek, és a társaság összegyűlt a nappaliban.

- Minseo, te hol aludtál az este? – fordult felém barátnőm – Éjjel nem jöttél be hozzánk.
- Mivel annyira aranyosak voltatok Baekhyunnal, nem volt szívem felkelteni titeket, szóval… itt aludtam a kanapén – mondtam a végét suttogva.
- Persze a sztori legjobb részét kihagytad – forgatta meg a szemeit Tao, mire mindenki kíváncsi pillantásokkal illette – Minseo velem aludt – fordult felém hatalmas vigyorral az arcán, én pedig fülig vörösödtem, és gyilkosan néztem rá.
- Óóóó – hallottam magam mellől Dóri hangját, és szinte tudtam, hogy elvigyorodik – Ez teljesen normális, végülis friss házasok vagytok.
- Hogy mik? – lepődött meg mindenki, legfőképpen Tao.

   Erre csak felemeltem a kezem, és megmozgattam az ujjaim, amin még mindig ott virított a Taotól kapott jegygyűrűm, vagyis a sörös doboz nyitófüle.
- Megkértem tegnap a kezed? – hajolt közelebb Tao, hogy jobban szemügyre vegye a tárgyat, majd elvigyorodott – Milyen jóarc vagyok.
- De a csók az elmaradt – nevetett fel Dóri, mire rákaptam tekintetem, és szúrósan néztem rá, ő pedig csak nyelvet öltött.
- Az nem gond, majd most pótoljuk – tette le az asztalra a vizet és állam alá nyúlva maga felé fordított. Ajkai vészesen közeledtek felém, de még az utolsó pillanatban ellöktem magamtól, amin ő csak jót nevetett.
- Hagyjál már békén – ültem egy kissé távolabb tőle – Különben is megetted az egyik tortát, amiért haragszom.
- Mit csináltam? – kerekedtek el szemei ismét – Egy egész tortát megettem? Egyedül?
- Aha – mondtam Baekhyun – Úgyhogy készülj, Min, sokat kell főznöd az uradnak.
- Elmész te is a faszomba, jó? – fontam durcásan össze karjaimat mellem alatt, mire az egész társaság nevetésben tört ki.
- És még milyen hülyeségeket csináltunk? – kérdezte Chen.
- Hajjjajj… - fogta meg a fejét Dóri - Te például galambokat kergettél. Nemlétező galambokat. És még a szobádban is kerested őket.
- Ennyire hülye lennék? – nevetett magán Chen.
- Igen – mondta Xiumin – Éppen ezért van egy ajándékunk számodra – húzott elő egy plüss galambot a háta mögül, amit a fiú kezébe nyomott.
- Te egy idióta vagy – röhögtünk rajta.
- Tudom – mondta Xiumin – Reggel az volt az első dolgom, hogy kerestem neked egyet a boltban.
- Mától ez lesz a kabalám – ölelte magához és édesen elmosolyodott, mint egy kisgyerek – Úgy fogom hívni, hogy Galamb.
- Nagyon találó a neve – mondta Dóri
- És még miket csináltunk? – kérdezte Kris.
- Te voltál az ébresztőm – nézett rá fintorogva Tao, majd értetlen arcunk láttán hozzátette – Idefingtál az orrom alá, és erre keltem. Pedig épp romantikáztam a feleségemmel – ölelt volna át, de egy nagyot csaptam a kezére.
- Fúúúj, Kirs! – ugrott arrébb D.O., aki pont Kris másik oldalán ült.
- És ezenkívül megkérdezted, hogy lehetsz-e a barátférfim – néztem rá, mire Kris csak felsóhajtott.
- És mit válaszoltál?
- Igent mondtam – vigyorogtam rá, mire Kris, mint egy óvodás ujjongani kezdett.
- Srácok, a szökőkútból miért hiányzik egy csomó víz? – kérdezte Suho, miközben elhúzta a függönyöket.
- Azért, édesem, mert te és még néhány hülye haverod, név szerint Lay, D.O., Baekhyun és Kai vizíbalettoztak – nevetett fel Dóri – Vagyis valami olyat próbáltatok művelni. És minket is meg akartatok tanítani, csak hát nem jött össze.
- Akkor ezért fáj ennyire a lábam – nyújtóztatta ki említett tagjait Lay.
- Hát, mivel majdnem nyomtál egy spárgát, ezért megértem – kuncogtam fel.
- Nekem a seggem fáj – mondta Kai – Mit csináltam?
- Te kiestél a szökőkútból, mert nem fértetek el négyen, állítólag azért, mert D.O-nak nagy a segge, Baekhyunnak pedig nagy a térdkalácsa és Laynak hosszú a haja. Vagyis ezt hoztad fel indoknak.
- Óh, te jó ég, miért áldottál meg ennyi ésszel? – nézett fel a plafonra Kai, és nevetni kezdett, ahogy mindenki más is.
- És én mit csináltam? – kérdezte Sehun.
- Te? Te smároltál Luhannal – mondta vigyorogva Kris – Erre még én is emlékszem. Elég morbid volt.
- Hogy mi?! – nézett egymásra ijedt tekintettel a két fiú, majd mindketten felpattantak és jó messze ültek egymástól.
- Soha ne gyere a közelembe! – nézett tágra nyílt szemekkel barátjára Luhan – Nem alszok veled soha többé! Én nem vagyok meleg!
- Pedig Luhan, te csókoltad meg először – mondta Lay – Bár Sehun se volt ártatlan, ő elég durván letapizott… khm… ha érted, mire gondolok.
- Ááááá!!!! – kiáltottak fel mindketten, és teljesen zavarba jöttek, amin mi csak jól szórakoztunk.
- És Xiumin meg Chanyeol mit alkottak? – kérdezte D.O.
- Ők kezdték ez az egész szökőkutas dolgot. Levittek minket, és meg akartak fürdetni, utána meg magukat is, csak aztán kijózanodtak. – mondta Dóri – Amit nagyon köszönünk, mert sehogy sem bírtuk volna ezt a sok marhát helyretenni.
- Akkor ezekszerint nem csak álmodtam – motyogta maga elé Tao, és elvigyorodott.
- Miért, mit álmodtál? – kérdezte Chanyeol.
- Azt, hogy Minseo csurom vizesen leült mellém – nézett rám – Mondtam már, hogy cuki a melltartód?
- Óh, te mocskos perverz dög! – csaptam egy hatalmasat az arcára, mire mindenki jót nevetett, én pedig csak fújtatva ott hagytam a társaságot.

*

   A nap további részében a srácok józanodni próbáltak - már amennyire engedtük nekik, hisz a lakás kész csatatér volt a buli miatt -, Dóri és Baekhyun pedig konyhába mentek ebédet főzni.
- Mit főzzünk nekik? – ült le a székre Baekhyun, és az ölébe húzta barátnőjét, aki átölelte nyakát.
- Nem tudom. Ennyi szájat etetni… kész rémálom.
- Nekem mondod? Én élek velük már jó néhány éve – mosolyodott el – Csináljunk rament, az viszonylag hamar megvan, és laktató is.
- Gondolod elég lesz nekik a leves? Nézz Taora, ő egy egész tortát felfalt, egyedül. Ha mindenki levesét megenné, akkor is éhezne – nevettek fel mindketten – De kezdetnek jó lesz, és akkor mellé még sütök nekik pizzát.

   Miután előkészítették az alapanyagokat, Baekhyun nekiállt a levesnek, Dóri pedig a pizzának. Már percek óta csendben álltak egymás mellett, amikor Dóri hirtelen gondolt egyet, és egy adag pizzakrémet kent barátja arcára.
- Ezt most miért? – nézett hitetlenkedve rá a fiú, aki csak megeresztett egy vigyort – Te akartad! – lépett mellé és két kézzel nyúlt bele a lisztes zacskóba, majd barátnőjére dobta a lisztet.
- Baekhyun! – prüszkölve, köhögve ugrott hátrébb Dóri – Te meg akarsz ölni? – nézett gyilkosan rá, aki csak a hasát fogva kacagott a talpig lisztes lányon.
- Nem én kezdtem!
- De te folytattad! – törölte meg egy ronggyal arcát, majd megfogta az egész lisztes tasakot és egy jól irányzott mozdulattal a fiúra öntötte.

- Ezt nem kellett volna – mondta komolyan Baekhyun, és megindult a lány felé, aki nevetve kezdett hátrálni.
- Baekhyun, ha egy ujjal is hozzámérsz, én isten biz, hogy megütlek – fenyegette meg a srácot, de amaz csak villámló szemekkel közelített felé. – Baekhyun, nagyon kérlek, így sosem lesz kész az ebéd! Hallod, éhen fognak maradni a többiek! Ezt te sem akarod! Baekhyun! Baekhyun! – kezdett el sikoltozni, amikor a fiú hirtelen megugrott felé, elkapta és csikizni kezdte.

   Addig csikizte a lányt, amíg a földre nem estek és Dóri az életéért kezdett könyörögni. Ekkor végül abbahagyta a csikizést, és mosolyogva figyelte barátnője kipirosodott arcát.
- Most már tudod, hogy nem szabad velem ujjat húzni, ugye? – vigyorgott a fiú, majd a lány fölé magasodott és megcsókolta.

*

   Mindeközben én Xiuminnal és Chennel szedegettem össze a szétszórt sojus üvegeket, a többiek pedig kint az udvaron és a lakás többi részében próbáltak rendet rakni.
- Kris, te inkább menj ki az udvarra vagy szellőztess, ha már egyszer telefingtad a nappalit – jött el mellettünk Sehun az orrát fogva.
- Kapd be – mordult fel Kris kissé zavartan és durcásan – Nem is pukiztam annyit, az csak Tao hülyesége volt. És különben is, ott fingok, ahol akarok, annyit, amennyit akarok, mert ez természetes. Mintha te nem szoktad volna ezt csinálni…
- Te is tudod, hogy érzékenyebb vagyok a szagokra – mondta szemforgatva, a képességére célozva.
- Akkor menj ki az udvarra! És ha még egy szót szólsz, tényleg az orrod alá durrantok – nevetett fel a fiú, és vele együtt mindenki más is.
- Idióták vagytok – ráztam meg a fejem – Na, de én kimegyek, besegítek a többieknek odakint, itt túl sokan vagyunk – néztem körbe a nappaliban, ahol csaknem az egész csapat tartózkodott.

   A szökőkútnál csak Sehun és Suho volt, így hárman estünk neki kihalászni az üvegeket és az udvart rendbe hozni. Egy negyed óra alatt végeztünk, a fiúk pedig bementek, én pedig kint maradtam még egy kicsit.
   Az ujjamon lévő gyűrűt nézegettem, és a gondolataimba meredtem. Bár már egy hónap telt el azóta, hogy Dórinak elmondtam, szeretem Taot, még mindig nem igazán mertem ezt bevallani magamnak. Nem tudom, miért, egyszerűen mintha csak féltem volna ettől az egésztől. Na, meg Taon se tudtam kiigazodni. Hol normális volt, hol nem, hol kedves volt, hol bunkózott, hol tartotta a két lépés távolságot, hol pedig nyomult. Tudtam, hogy ez azért van, mert most kezd szép lassan visszatérni eredeti önmagához, de akkor is idegesített, és olyan érzés volt, mintha játszadozna velem. Éppen ezért nem tudtam eldönteni, hogy várjak rá vagy jobb lesz elfelejtenem. 

- Azt hittem, azt már régen kidobtad – szólalt meg mögöttem egy hang, mire gyorsan a hátam mögé húztam a kezem, és Taora néztem.
- Még nem tudtam levenni – próbáltam kivágni magam, kisebb sikerrel.
- Na, persze – ült le mellém Tao, és rám nézett.
- Mit szeretnél? – kérdeztem meg, miután csak az arcomat fürkészte és nem szólt semmit.
- Haragszol rám?
- Miért haragudnék?
- Hát azért, mert megettem a tortát meg a reggeli beszólásaimért.
- Te nem vagy véletlenül beteg? – gyanúsan méregettem a fiú arcát – Mi ütött beléd, hogy életedben először bocsánatot kérsz ilyenek miatt? Ez így… fura. Már kezdtem hozzászokni a sok perverzségedhez.
- Hát csak jó fej akartam lenni. Egyébként meg nem kérnék ilyenekért bocsánatot, mert tudod, ami a szívemen, az a számon – vigyorodott el.
- Pedig már kezdtem azt hinni, hogy megváltoztál – sóhajtottam fel drámaian, majd felálltam, de Tao megfogta a csuklóm és visszarántott. Mivel nem számítottam rá, ezért elveszítettem az egyensúlyom, és beleestem a szökőkútba, magammal rántva Taot.
- Te nem vagy normális! – sipákoltam, és egy adag vizet fröcsköltem az arcába – Ezt most miért kellett?

 - Ezt magadnak okoztad, nem én nem tudtam megtartani a saját egyensúlyom – nevetett fel jókedvűen, majd végignézett rajtam és kajánul megnyalta az ajkát – Most már biztos, hogy nem álmodtam. Tényleg cuki a melltartód – simított végig ujjaival rajta, ami egy macskát ábrázolt.
- Mi a fenét képzelsz te magadról? – csaptam arcon, és löktem le magamról, majd addig ütöttem, amíg távolabb nem került tőlem, én pedig ki nem szálltam a szökőkútból. Tao nem ütött vissza, még csak lefogni sem fogott le, csupán védekezően emelte maga elé kezeit. Éreztem, hogy élvezi a helyzetet, ugyanakkor meg is lepődött heves reakciómon – Meg mondtam, hogy nem vagyok a csajod, úgyhogy te engem ne fogdossál, világos?! Akkora egy tajparaszt vagy, komolyan! – akadtam ki és üvöltöztem vele.
- Jól van, nyugi, azért a fejemet le ne harapd – mászott ki ő is vízből, de tartotta a tisztes távolságot – Te mondtad, hogy kezded megszokni a perverzségemet.

- De ez nem azt jelenti, hogy ilyeneket művelj! – szitkozódtam még mindig – Különben is, annyira kezd elegem lenni ebből, hogy folyton ilyeneket csinálsz, hogy folyton játszod itt a nagycsávót, hogy folyton teszed itt a perverz megjegyzéseidet, közben pedig arról képzelődsz, hogy milyen jó lenne, ha ketten  elmennénk egy romantikus helyre és egy egész napot együtt tölthetnénk – mondtam, majd hátat fordítottam és otthagytam a döbbent srácot.