25. rész

25. rész

*Dóri szemszög*

Dolgozásunk után megérdemelt első hosszú hétvégénket töltjük Minseoval. Nem volt olyan nap, hogy ne kísért volna el valamelyik fiú, sőt Chanyeol is nagyon sok időt töltött velünk, hiszen rendszeresen járt a főnökhöz, aki segített neki az új képességeivel kapcsolatba. Most épp Chennel és Layel gubbasztok a Minseoval közös szobánkban, ugyanis a többiek kitalálták, hogy ma este meg szeretnék ünnepelni mindhármunk születésnapját. Igaz, hogy Chen szeptember 21-én született, Lay október 7-én, én pedig csak 26-án terveztem ünnepelni, de mivel hosszú idő után ez az első hosszú hétvégénk, ezért a többiek kijelentették, hogy ők most szeretnének bulizni egyet. Remélem ennek a bulinak nem lesz hasonló kimenetele, mint az előzőnek.
- Vajon meddig kell még itt várakoznunk?- nyújtózkodott Lay.

- Nem tudom- ásított Chen- Legalább egy üveg sojut beadhattak volna…

- Persze, már csak az kéne, hogy nekem itt buli előtt lerészegedjetek- nevettem.

- Én komolyan mindjárt lemegyek- kelt fel a földről Lay.

- Aztán majd Minseo letépi a fejed- nevetett Chen.
- Mi tart nekik eddig?
- Lay, kérlek, csak 5 percig maradj csendbe!- dobtam neki egy párnát.
- Te nem unod még ezt a várakozást?- kérdezte Lay felháborodva.
- De, de ha egyszer azt mondták, hogy itt kell várni, akkor miért rontsuk el a meglepetésüket?- mosolyogtam.
- Halihó!- dugta be a fejét Minseo.
- Na végre!- pattant fel Chen is- Mehetünk végre inni?
- Kretén!- nevetett Minseo- Először is, ezt vegyétek fel- nyomott a kezünkbe egy-egy szülinapos partysapkát.
- Ez most komoly?- kérdeztem a sajátomat méregetve- Amúgy is tudja mindenki, hogy kik az ünnepeltek…
- Nem érdekel, vegyétek fel!- adta ki a parancsot barátnőm.
- De…
- Nincs semmi de! Addig nem mehettek ki ebből a szobából, amíg fel nem vettétek azokat a sapkákat!
Grimaszolások közepette felerőszakoltuk a fejünkre, majd jót nevettünk egymáson.
- Mehetünk végre?- türelmetlenkedett Chen.
- Egy pillanat…- mosolygott Min- Srácok, gyertek!- kiabált ki az ajtón.
Abban a pillanatban belépett a szobába Chanyeol, Baekhyun és Kris, 3 fekete kendővel a kezükbe.
- Oké, ezt már tényleg nem gondolhatjátok komolyan…- néztem mérgesen Minseora.
- De, bizony, hogy komolyan gondoljuk!- lépett mögém Baekhyun.
- Nagyon utálom, ha nem látok… És ha leesek a lépcsőn?- kérdeztem.
- Nem fogsz leesni, mert vigyázok rád- adott egy puszit a számra- Na gyere!
Mindhármunknak bekötötték a szemét, és szép lassan levezettek minket a nappaliba.
- Mehet?- hallottam Baekhyun hangját.
- Igen!
Baekie levette a szememről a kendőt, és ahogy a szemem hozzászokott a hirtelen fényhez, láttam, hogy 3 tortával állnak előttünk a fiúk, és elkezdenek nekünk énekelni.

Miután a dal végére értek, elfújtuk a gyertyákat, megtapsoltak minket, majd Baekhyun engem, Layt Suho, Chent pedig Xiumin fogta le, így esélyük se volt a menekülésre.
- Ezt neeee! – próbáltam szabadulni Baekhyun karjaiból, de mindhiába.

Sehun, Luhan és Minseo közeledett felénk a három tortával, hatalmas vigyorral az arcukon. Még mielőtt észbe kaphattunk volna, a torták az arcunkba landoltak, mi pedig nagyokat prüszkölve próbáltuk szemünkből és orrunkból letörölni a maradványokat. A többiek hatalmas nevetésben törtek ki arcunk láttán, amit Kris videóra is vett.
- Hogy rohadnátok meg mind! – kiáltott fel Lay, de azért jót nevetett ő is.
- Törölközzetek meg, addig idehozzuk a tortákat, amiket megeszünk – mondta Minseo, és eltűnt a konyhában.
- Tortaaaaa! – lépett elő hirtelen Tao, majd megállt Chen előtt, és végignyalt az arcán.
- Fúúúúj, Tao, mit művelsz? Eszednél vagy? – lökte el magától Chen, és értetlenül nézett barátjára – Ajj, bazdmeg, te már most részeg vagy? – fintorodott el a fekete hajú srácból származó alkoholszagtól.
- Dehogy, én szín józan vagyok – vigyorodott el, majd csuklott egyet.
- Emberek! – rohant ki kétségbeesetten a konyhából Minseo – Eltűnt az egyik torta!
- Azt hogyan? – nézett mindenki értetlenül – Biztos, hogy nem csak kettőt csináltál?
- Nem, direkt hármat csináltunk Taoval, hogy elég legyen mindenkinek! – mondta már a sírás szélén állva.
- Te… meg Tao… tortát sütöttetek? – lepődött meg Kris, de nem csak ő volt az, aki sunyin összemosolygott.
- Igen, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy eltűnt és nincs meg és ez így nem jó – hajtotta le szomorúan a fejét.
- Jaaaj, ne haragudj, édesem – lépett mellé Tao, majd átkarolta a vállát – Én ettem meg az előbb, amíg ti itt szülinapoztatok – vigyorodott el, mire mindenki felvont szemöldökkel nézett rá – Most mi van? Éhes voltam.
- Hogy elmész te a jó édes életbe! – bújt ki dühösen karjai közül Minseo, majd jól hasba ütve a fiút, visszafutott a konyhába.

Nem tehettünk mást, a másik két tortából kellett gazdálkodnunk, amiből természetesen Tao már nem kapott. Miután nagy nevetések közepette megette mindenki a részét, és visszavittük a tányérokat a konyhába, elkezdődött a buli. Zenét kapcsoltunk és táncolni kezdtünk, majd az idő elteltével előkerültek a jól ismert sojus üvegek.
- Ha nekem megint az lesz, mint múltkor, én esküszöm, valakit megverek – mondtam a nappali közepén táncolva.

Azonban a kívánságom süket fülekre talált. Alig lehetett tizenegy óra, amikor Taon kívül még másik három jómadár, Sehun, Luhan és D.O. már alig tudtak magukról. Csak jobbra-balra dülöngéltek, miközben nagyokat nevettek, mi pedig rajtuk mulattunk. Egy idő után már csak az vettük észre, hogy Luhan és Sehun egymást ölelgetetik, hogy ne essenek el.
- Nem akartok leülni? – kérdezte tőlük Lay, de a két fiú csak elvigyorodott.
- Miért kéne? Még józanok vagyunk – felelte Sehun.
- Azt látom – csóválta meg a fejét Lay – Mindjárt összeestek.
- Dehogy, csak nagyon szeretem Sehunt – felelte Luhan, és barátjára vigyorgott, aki épp a fenekébe markolt – Megmutassam? – még mielőtt Lay akármit is válaszolhatott volna, Luhan odahajolt Sehun arcához és megcsókolta.
- Wááá!!! – sikítottunk fel egyszerre Dórival, mert pont abban a pillanatban néztünk oda. Nem tudtuk, mit reagáljunk, csodálkozzunk vagy éppen nevessünk rajtuk, mindenesetre teljesen lesokkolt minket.
- Azzziigen! – füttyentett egyet Kris, és elővette fényképezőjét, majd kattintott egyet – Csak ne dugjatok, oké?
- Szerintem meg menjetek aludni – lépett közéjük Baekhyun, és szétválasztotta a két szerelmespárt, akik nagy nehezen, de lecuppantak egymásról.
- De még nem vagyunk álmosaaaak - hisztizett Lulu.
- De, bizony, hogy álmosak vagytok- fogta meg a két jómadár kezét Suho, és elkezdte felrángatni őket a lépcsőn.
- Addig ne hagyd ott őket, amíg el nem alszanak… Még a végén olyat fognak csinálni, ami reggel nem fog tetszeni nekik…- mondta Chen.
- Rendben!
Mi folytattuk tovább a bulizást, és a fiúk egyre több soju mennyiséget döntöttek magukba, ami jó néhányukon kezdett meglátszani.
- Sziasztooook- huppant le Minseo mellé Kris.
- Mit szeretnél?- mosolygott rá Min.
- Csak… hikk… jaj… Csak szeretném megkérdezni, hogy… Mit is akarok kérdezni?- nézett bandzsítva maga elé- Jaj, megvan… Minseo, lehetek a legjobb barátnőd?
Mindkettőnkből kitört a nevetés.
- De te fiú vagy!- mondta barátnőm két nevetés között.
- Ja, tényleg…- meredt megint maga elé, majd elfojtott egy böffentést- Akkor a legjobb barátférfid! Ugye lehetek?
- Hát persze, hogy lehetsz- nevetett ismét Minseo.
- Hurrá!- mondta, majd eldőlt a másik oldalára, és el is aludt ott a kanapén.
- Legközelebb meg kell tiltani nekik, hogy ennyi sojut vegyenek…- kuncogtam.
- Az biztos…
Azonban mielőtt bármit is csinálhattunk volna, Tao csapódott be közénk, félig-meddig az ölemben ülve.
- Tao… szállj ki az ölemből…- löködtem- Csontos a segged!
- Naaa, nekem csodásan formás hátsó felem van… Meg akarjátok nézni?- kérdezte hülyén mosolyogva.
- Nincs az az Isten!- mondtuk Minseoval egyszerre.
- Nem tudjátok, miből maradtok ki…- rántott egyet a vállán, majd sikeresen a fülembe böfögött.
- Fúj, Tao, undorító vagy!- nevettem.
- Nem is igaz!- húzta fel duzzogva az orrát.
- Ó, dehogynem.
- Minek jöttem én ide?- kérdezte a tarkóját vakargatva- Ja, igen, meg akartam kérni Minseo kezét.
- Hogy mi?- kérdezte Min kikerekedett szemekkel.
- Min…*böff* Minseo… Leszel a menyfeleségem? Feleségasszonyom? Izé… Hozzám jössz?
- Tao, te teljesen részeg vagy!- nevetett barátnőm.
- Az lehet…- mondta, majd megragadta Minseo kezét, és felhúzta a gyűrűs ujjára az egyik sörös doboz nyitófülét. *mint Dara-Kiss klipjében, Minho… :D*
- És most kérem a csókom- közelített Minseo felé csücsörítve Tao.
- Ez még csak az eljegyzés volt, nem az esküvő!- tette a tenyerét a fiú arcába- Fúj, Tao, ne nyálazd össze a kezem!
Megint kitört belőlünk a nevetés, majd Tao duzzogva elvonult az egyik sarokba, és aznap éjszaka már nem találkoztunk vele.
- Galambok!- kezdett el futni a bejárati ajtó felé Chen- Galambokat akarooook!
- Héééé, állj meg!- ugrottunk fel azonnal Minseoval, és utána eredtünk, mielőtt még valami őrültséget csinált volna.
Ahogy kiléptünk a házból, azt vettük észre, hogy Chen össze-vissza futkos az udvarba, holott galamb még csak az közelben sem volt. Még szerencse, hogy a kaput ilyenkor már be szokták zárni a fiúk, mert ha most nyitva lenne, Chen már az utcákon kergetné a galambokat.
- Chen!- fogtam meg a kezét, amikor mellettem szaladt el- Ha jól láttam a szobádba van egy galamb…
- Tényleg?- kérdezte felcsillant szemekkel.
- Igen, gyere, keressük meg gyorsan!
Megfogtam a kezét, és bevittem a házba, majd fel a szobájába.
- De hát itt nincs is galamb…- nézett rám szomorúan.
- Gyere, ülj le ide, mindjárt megkeresem neked!- mosolyogtam rá.
Leültettem az ágyra, majd mikor kiléptem volna az ajtón, hallottam egy tompa puffanást, és ahogy visszanéztem, láttam, hogy Chen hanyatt vágta magát az ágyon, és tátott szájjal el is aludt.
- Elaludt?- kérdezte Minseo, amikor vissza kimentem hozzá a tornácra.
- Aha, de előtte még nagyon kereste azt a galambot a szobájába… Venni kellene neki majd egyszer egy plüss galambot…- nevettem.
- Az mekkora lenne már!- nevetett Minseo is.
Épp visszamentünk volna a házba a többiekhez, amikor csak annyit éreztem, hogy valaki a vállára kap.
- Tegyél leeeee!- sikítottam.
- Nem foglaaak- nevetett Chanyeol.
- De tegyél le! MOST!- kapálóztam.
Meghallottam Minseo sikítását is, őt viszont Xiumin kapta a vállára.
- Hova viszel?- kérdezte Minseo Xiumin vállán vergődve.
- A medencébe!- nevetett Xiumin.
- De hát nincs is medencétek!- sikította Min.
A fiúk csak azért sem tettek le bennünk, bármennyire is kapálóztunk. Már csak azt vettük észre, hogy a fiúk a szökőkút mellett állnak, majd egy laza mozdulattal beledobtak minket,
- Ti nem vagytok normálisak!- fogtam a sajgó hátsóm, miközben a ruhámból és a hajamból folyt a víz.
Chanyeol és Xiumin csak a hasukat fogva nevettek rajtunk, mi pedig kihasználva, hogy nem figyelnek, elkezdtük őket fröcskölni. Ők először próbáltak menekülni, majd meggondolták magukat, és beugrottak mellénk a szökőkútba, és visszafröcsköltek, így egy hatalmas vízicsata alakult ki. Egy kis idő után mind a négyen, csurom vizesen ücsörögtünk a szökőkút szélén, és a lábunkat a vízbe lógattuk.
- Jót tett ez a víz… Egész józanak érzem már magam- lóbálta a lábát Chanyeol.
- De jó, így nem csak ketten vagyunk Dórival- mosolygott Minseo.
- Medenceeee!- futott ki Baekhyun a házból.
- Ez egy szökőkút!- mondtam, azonban nem fogta fel, és beleugrott- Jézusom!- nevettem.
- Gyertek srácok, tök jó a víz!- kiabált Baekhyun a többieknek.
Suho, Lay, Kai, és D.O becsobbantak Baekhyun mellé, majd ők is fröcskölni kezdték egymást, amiből néha kaptunk mi is.
- Vízi balettezzünk!- szólalt meg Kai egy böffentés után.
- Azt meg hogy kell?- kérdezte D.O.
- Fogalmam sincs… Valahogy így, nem?- kérdezte, majd felállt, és nekiállt balett mozdulatokat csinálni.
A többiek követték a példáját, mi pedig Minseoval, Channeival és Xiuminnal a hasunkat fogtuk a nevetéstől.
- Én ezt nem bírom!- törölgette a könnyeit Minseo.
- Én se… Ideje lenne elzavarni aludni őket, mielőtt még valami hülyeséget csinálnak…- mondtam.
- Ugye alszol ma velem, édesem?- hajolt oda hozzám Baekhyun, majd adott egy puszit a számra.
- Ha nyugton leszel…- mosolyogtam rá.
- Lefekteted, és abban a pillanatban el is alszik- mondta Chanyeol- Mindig így szokott lenni, ha sokat iszik.
- Na gyere!- fogtam meg a kezét.
- De jóó- ugrándozott mellettem, mint egy kisgyerek.
Felrángattam a szobájába, ráparancsoltam, hogy öltözzön át száraz ruhába, addig én is elfutottam valami száraz cuccért, azonban mire visszaértem, Baekhyun már az igazak álmát aludta. Óvatosan mellé kucorodtam, fejemet a mellkasára tettem, és elaludtam.
Mindeközben Minseo, Chanyeol és Xiumin a többieket terelgette be a lakásba, onnantól kezdve pedig már édes mindegy volt, hogy hol alszanak el, csak ne az udvaron legyenek. Így hát miután mindenki helyet talált valahol magának, az utolsó három józan ember is aludni tért.