23. rész

23. rész
*Dóri szemszög*



*Eközben Tao szobájában*
Minseo teljesen elveszett Tao átható pillantásába. Tao közelebb vonta magához Minseot, végigsimított az arcán, és megcsókolta. A lánynak tágra nyíltak a szemei a hirtelen sokktól, majd azonnal ellökte magától Taot és egy hatalmas pofont kevert le neki.
- Normális vagy?- kiabált rá Minseo- Nem vagyok a csajod, úgyhogy ne csókolgass, megértetted?- és kiviharzott a döbbent, arcát szorongató fiú szobájából.


*

 Arra ébredtem, hogy borzasztóan elzsibbadt a hátsóm. Ahogy kinyitottam a szemem, a nappaliba találtam magam, a fiúk sunyi mosollyal figyeltek. Csak akkor döbbentem rá, hogy mi Baekhyunnal egymás karjaiba aludtunk el beszélgetés közben.
- Öhm… Mégis mióta bámultok?- kérdeztem fészkelődve.
- Épp elég ideje, hogy rájöjjünk, titkoltok valamit- mosolygott Suho.
- Pontosabban valamiket- mondta Kris- Mi történt Baekhyun arcával?
- Dóri!- riadt fel hirtelen Baekhyun.
- Itt vagyok- simítottam végig az arcán.
Ő csak szó nélkül magához ölelt és a hajamba temette az arcát.
- De cukik vagytok!- szólalt meg Lulu.
- Jézusom, ti itt vagytok?- ijedt meg Baek.
- Szóval mi történt az arcoddal?- kérdezte meg ismét Kris.
- Tao…- mondtam halkan.
- Ezt ő csinálta veled?- kérdezte Suho.
- Igen- hajtotta le a fejét Baekhyun- Arra ébredtünk Minseoval, hogy Tao üvölt, Dóri pedig sehol nincs… A konyhába üvöltözött vele, és nekinyomta a falnak, amikor leértünk… Elborult az agyam, nekiestem…
- És te jól vagy?- kérdezte Chanyeol.
- Én igen, de Minseo nagyon megütötte magát…
- Minseot is bántotta?- Kris.
- Próbálta megállítani Taot, hogy fejezzük be a verekedést, de Tao nagyon erősen ellökte- mondta Baek- Viszont, amikor látta, hogy bántotta Minseot, mintha… Nem is tudom, mintha megrémült volna a tettétől…
- Oké, most telt be a pohár!- pattant fel Kris, és kiviharzott a nappaliból.
Nem sokkal később kiabálásra lettünk figyelmesek, így azonnal felpattantunk, és elindultunk megnézni, hogy mi történt.
- Ez így nem mehet tovább!- üvöltött Kris Taoval- Nem ez az első alkalom, hogy kezet emelsz a lányokra, de hogy egy barátodat is ilyen szinten megverd… Baekhyun volt az, aki a legtöbbet próbált veled foglalkozni, és akkor úgy hálálod meg, hogy egy őrült pillanatodba bántod a lányt, akit szeret, plusz még őt is péppé vered? Hát milyen ember vagy te? Rohadtul nem érdekel, hogy akkor épp annyira el volt borulva az agyad a gonoszságtól, hogy nem tudtad kontrollálni magad, mert igenis tudtál volna magadnak megálljt parancsolni! Most azonnal pakolj össze, és takarodj!
- Hogy mi?- kérdezte felháborodva Tao- Képes lennél kidobni csak azért, mert egyszer nem bírtam magammal?
- Csak hogy ez már nem az első eset!- ordította Kris magából teljesen kikelve.
- Ennyit ér neked a barátságunk?- kiabált Tao- Idejön 2 liba, és máris teljesen felforgatják az életünket, és persze amit ők művelnek, az mindig jó. Az, hogy leszarják, hogy ti miket meg nem tesztek az biztonságukért, és inkább kiszöknek az éjszaka közepén, az teljesen rendben van, de engem képes lennél kitenni, csak mert bevertem egyet Baekhyunnak…
- És bántottad Minseot- mondta Suho.
- NEM AKARTAM!- tépte a haját Tao- Egyáltalán nem akartam bántani… Nem akartam rajta ekkorát lökni. Én ijedtem meg a legjobban, hogy ettől akár meg is halhatott volna, azt pedig nem éltem volna túl….
- Mi folyik itt?- lépett mellém Minseo.
- Jól vagy?- fordult hozzá azonnal Kris.
- Már miért ne lennék jól? Mégis mi történt?- kérdezte értetlenül barátnőm.
- Nektek hála, Kris ki akar rakni a házból…- mondta gúnyos hangon Tao.
- Hogy mi?- fordult azonnal Kris felé Minseo- Nem teheted ki!
Mindenki döbbenten meredt Minseora.
- Beléd meg mi ütött?- kérdezte Kai.
- Szerintetek mit fog kezdeni, ha csak úgy kirakjátok? Lesz hol laknia, lesz mit ennie? És ha valaki rátámad, mégis hogy tudná megvédeni magát egyedül?
- És szerinted az normális, hogy akárhányszor elborul az agya, valakinek baja esik?- förmedt rá Kris- Rohadtul nem hagyja, hogy bárki is segítsen rajta, hogy ezzel végre rendeződjön közöttünk minden… Ezzel nem fogod visszahozni őt…
- ELÉG!- ütött bele a falba idegesen Tao- Azt hiszed, szükségem van arra, hogy játszd itt az anyaszerepet?
- Már miért játszanám az anyaszerepet?- kérdezte felháborodva Minseo.
- Rohadtul nincs szükségem arra, hogy te védj meg- sziszegte a lány arcába Tao, majd bement a szobájába, és maga után lendületesen bevágta az ajtót.
Minseo egy pillanatig döbbenten ált, majd hirtelen elfutott.
- Minseo, várj!- futottam utána.
A szobánkba értem csak utol, ahol már az ágyunkon ült, és az arcát a kezeibe temette.
- Mégis mit művelek? Úristen, mit művelek?- kérdezgette halkan.
- Min… Mi történt veled?- simítottam végig a hátán.
- Nem tudom…- nézett rám könnyes szemekkel- Fogalmam sincs, miért védtem meg… Tudom nagyon jól, hogy nem érdemli meg, de mégis… Szeretem, az istenért, szeretem, pedig nem igazán tett azért, hogy ezt érezzem… Ráadásul, amikor megcsókolt…
- Hogy mit csinált?- kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Megcsókolt… De én azonnal ellöktem és… felpofoztam…- suttogta.
- Nagyon is jól tetted!- mondtam- Előtte még kis híján összetörted magad miatta, utána milyen jogon csókolgat téged?
- De… annyira jó érzés volt…- mosolygott könnyes szemekkel Minseo.
- Te tényleg szerelmes vagy…- sóhajtottam mosolyogva.
- Tudom, hogy annyira hülyén hangzik ez az egész, hiszen annyiszor bántott már, de… Nem tudok parancsolni az érzéseimnek, egyszerűen nem megy…- szipogott barátnőm, és a karjaimba bújt.
Halk kopogást hallottunk.
- Gyere!- mondtam.
Baekhyun és Kris dugta be a fejét.
- Csak… szeretnénk megnézni, hogy jól vagytok-e…- vakargatta zavartan a tarkóját Baek.
- Persze, jól vagyunk- törölgette a könnyeit Minseo- De Kris… Komolyan ki akarod tenni Taot?
- Igen!- mondta határozottan- Nem állapot az, ami ebben a házban folyik azóta, hogy ti ide költöztetek és Tao teljesen bekattant…
- Akkor lehet, hogy nekünk kellene elköltöznünk, és nem egy barátodat elküldeni…- mondta Minseo.
- Ez eszetekbe se jusson!- csattant fel Baekhyun- Tao az akinek el kell gondolkoznia a viselkedésén, és különben is, a főnökötök is ránk bízott titeket. Tudjátok nagyon jól, hogy ha visszaköltöztök, talán órák kérdése, és elkapnak titeket… Nektek egyáltalán nem biztonságos a házunkon kívül, viszont amíg Tao itt van, és nem tudja kontrollálni a gonoszságát, addig itt se vagytok biztonságban. Nincs más lehetőség, mint hogy Taonak mennie kell!
- És ha megváltozik?- kérdezte kétségbeesetten Minseo- Ha mondjuk hajlandó elmenni a főnökhöz?
- Egész eddig nem tudott változtatni a viselkedésén, miért pont most sikerülne?- Kris.
- És ha Minseo rá tudja beszélni, hogy menjen el a főnökhöz?- siettem barátnőm segítségére.
- De mi oka lenne neki könyörögni Taonak, hogy változzon meg?- láttam Krisen, hogy kezdett ideges lenni- Miért pont Minseo kérné meg, mikor ő volt az, akit a legtöbbet bántott?!
- Csak adjatok neki még egy esélyt!- mondtam.
- Annyi esélyt adtunk már neki…- ült le mellém sóhajtva Baekhyun.
- Lemegyek inni…- mászott ki az ölelésemből Minseo, és kiment a szobából.

22. rész

22. rész
*MinSeo szemszög*

- Tao, te mégis mi a fenét művelsz? – kérdeztem, amikor beléptem a konyhába. A nagy ordítozásra Baekhyun és én is felkeltünk, de lehet hogy csak azért, mert egyikünk sem tudott rendesen aludni. A többiek nem jöttek le, valószínűleg annyira kiütötte őket a mai este, hogyha bombát robbantottak volna se ébredtek volna fel.

Baekhyun néhány másodpercig farkasszemet nézett Taoval, majd villámgyorsan a barátja mellett termett, lerántotta kezeit Dóri mellől és egy hatalmasat behúzott a fekete hajúnak.
- Mégis mit akartál tenni a barátnőmmel?! – rivallt rá Baekhyun, és ismét nekiugrott – Mi a fene bajod van, haver? Képes lennél egy lányt bántani? Eszednél vagy?! – ütötte arcon újból, majd még egyet és még egyet adott neki. Tao nem sokáig tűrte ezt a fajta bánásmódot, és ő is belendült. A gonoszság, ami benne lakozott a képesség hatására, most felszínre tört és teljesen elveszítette az irányítást maga felett.
- Te nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak, oké? Ha nem vennéd észre, ezek ketten hozták ránk a bajt! Mégis mit érdekel minket, hogy mi van velük? Hagyni kéne meghalni őket! – ordította és egy hatalmasat rúgott Baekhyun hasába. Baekhyun összegörnyedt a fájdalomtól, de mielőtt Tao élhetett volna a lehetőséggel, teljes erejével nekiment, és a földre döntötte.
- Ők a barátaink, az istenért! Mi az, hogy hagyni kéne meghalni? Térj már végre észhez, mert ez nem te vagy! A régi Tao soha nem hagyta, hogy akár csak egy ártatlan ember is megsérüljön! – emelte fel a földről a pólójánál fogva, és úgy kiáltott a képébe, majd a földre nyomta, és megint megütötte. Tao ajka felszakadt és lassan arcát elborította a vér. De nem hagyta, hogy Baekhyun győzzön. Fordított a helyzeten és most ő volt az, aki a másikat ütlegelte ott, ahol érte.

Dóri, amint Tao eltávolodott tőlem, mellém ugrott és szorosan bújt hozzám. Egy ideig teljesen ledöbbenve álltunk egymásba kapaszkodva és néztük, ahogy a fiúk egymásnak esnek, majd amikor a földön folytatták tovább a verekedést, muszáj volt közbeavatkoznunk.
- Elég legyen! – kiáltotta Dóri kétségbeesetten, és szemeibe könnyek csillantak meg – Elég legyen már, könyörgöm! Mire jó ez nektek? Fejezzétek be! – kiabálta torka szakadtából, de mintha meg se hallották volna – Minseo, csináljunk valamit! Ezek mindjárt megölik egymást! – fordult felém remegve és gyorsan leültettem az egyik székre, mielőtt összeesett volna.

Nem tudtam, mit kéne tenni. Nem mehettem fel az emeletre felkelteni a többieket, mert az túl sok idő lett volna, így szinte ösztönszerűen léptem az egymást püfölő pároshoz. Amikor Tao ismét le akart csapni Baekhyunra, elkaptam a csuklóját és ráüvöltöttem.
- Azonnal fejezd ezt be! – Tao egy merő pillanatra rám nézett és úgy tűnt, kitisztult a feje, de a gonoszság még mindig benne lappangott és átvette teste felett az uralmat.
- Ebbe ne szólj bele, te kurva! – lökött egyet rajtam, majd ismét Baekhyunra szentelte a figyelmet, de mielőtt megüthette volna, egy csattanást hallott maga mögött, és hátrafordult.
- Minseo! – sikított fel Dóri és egyből felpattant a székről. – Minseo, jól vagy? – guggolt le mellém.

Tao az összes erejét rám küldve lökött odébb, aminek következtében kissé messzebb repültem, mint gondoltuk volna, egyenesen neki az egyik konyhaszekrénynek. Nagyokat szisszenve tornáztam fel ülő helyzetbe magam, és nyöszörögve tapogattam meg a bal karomat, amire ráestem. Rettenetesen fájt az egész testem, és még levegőt is alig bírtam venni.
- Ezt akartad elérni? – lökte le magáról a fekete hajút Baekhyun, és ő is odajött hozzánk. Úgy tűnt az, hogy Tao bántott, visszazökkentette a valóságba és most elkerekedett szemekkel és ijedten nézett felénk – Jól vagy? – vizsgálgatta arcom Baekhyun is, de csak aprót bólintottam.

Tao hirtelen felpattant a földről és elviharzott. Értetlenül néztünk utána, majd miután hallottuk, ahogy az ajtó egy csattanással bezárul mögötte, felsóhajtottunk.
- Te jól vagy? – kérdezte aggódva Dóri és barátja arcára nézett.
- Igen – lihegte, majd letörölte a szája sarkából csordogáló vért – Még jó, hogy a képességemnek köszönhetően egy halovány fényburkot húztam magam köré, így kevésbé értek az ütései.

Dóri és Baekhyun segített felállni a földről, majd leültünk a nappaliban a kanapéra és bekötöttük egymás sebeit.
- Hová mész? – kérdezte Dóri percekkel később, miután megindultam az emelet irányába.
- Aludni – válaszoltam egy ásítást elnyomva.
- Akkor jóéjt, lassan mi is megyünk – köszöntek el mindketten.
- Mi a fene volt ez az egész? – fordult Dóri Baekhyun felé – Mi történt Taoval? És nekem ne mondd azt, hogy nincs semmi, mert pontosan tudom, hogy ugyanazon megy keresztül, mint Chanyeol. Kit ölt meg Tao?

Baekhyun nagyot sóhajtott, majd mesélni kezdett.
- Úgy körülbelül egy éve Tao megismerkedett egy lánnyal, akit nagyon szeretett. Tao soha életében nem volt olyan boldog, mint azokban a hónapokban. Aztán egy nap kiderült, hogy a lánynak tulajdonképpen van barátja, és hogy csak szórakozott vele. Pontosabban arra ment ki az egész, hogy elcsábítsa és ezáltal a gonoszság irányába terelje. Ugyanis mint kiderült, ennek a lánynak is volt képessége, de közel sem jó dolgokra használta. De Tao nem akart csatlakozni, nem akart átpártolni, bármennyire is szerette még a lányt. Egy ilyen veszekedés közben véletlenül nagyobbat lökött rajta, mint kellett volna, a lány pedig lezuhant a lépcsőn és kitörte a nyakát. Bár véletlen baleset volt, a gonoszsága átszállt Taora és ő azóta ilyen – csapta össze tenyerét.
- Uramisten! – képedt el Dóri – Tao… Óh, istenem, ez annyira szörnyű. Azt hiszem, akkor most már értem, miért ilyen. Nemhogy csak ezt a gonoszságot nem tudja kezelni, de még benne van a csalódottság, amiért kihasználták és a bűntudat, amiért megölte a lányt. Ez borzalmas!
- Az. – dőlt hátra a kanapán Baekhyun – Eleinte nagyon rossz volt és mi se tudtuk, miért van ez. Aztán hetekkel később kibukott belőle, hogy meghalt ez a lány és ő ölte meg. Mi azt hittük, hogy a fájdalom és a düh az, ami miatt így viselkedik, de ezekszerint nem csak ez játszott közre.
- Hát ezekszerint nem… És próbáltatok rajta valahogyan segíteni?
- Próbáltuk elterelni a gondolatait erről és naponta ezerszer elmondtuk neki, hogy ez nem az ő hibája volt, de Tao túl makacs és senkire nem hallgatott. Bár próbálta magát visszafogni, de nem mindig ment neki. Teljesen kifordult önmagából, mi pedig kénytelenek voltunk elfogadni őt, és nagyon figyelni rá, hogy ne csináljon őrültséget.
- És most, hogy kevesebb figyelmet kap miattunk, megint kijött rajta ez az egész – dőlt Dóri is hátra.
- Igen. Sajnos nem engedhettük szabadjára, és rengeteg veszekedést okozott közöttünk, de barátok vagyunk és megfogadtuk, hogy nem hagyjuk cserben a másikat. Noha nehéz időszakot élünk meg, tudjuk, hogy előbb-utóbb ismét a régi lesz, csak ki kell tartani mellette.
- Ez így is van. Főleg most, hogy tudjuk, hogy a főnökünk tud neki is segíteni – eresztett meg egy mosolyt.
- Áh, nem hiszem, hogy Taot rá tudnánk erre venni. Semmiféle segítséget nem fogad el, ezzel is bűntetve magát – ölelte magához barátnőjét és egy puszit nyomott a fejére – Te rendben vagy?
- Persze – bújt az ölelő karokba Dóri – De ne aggódj, ha rátok nem is hallgat Tao, Minseora majd fog.
- MinSeora? Miért is? Óh, várj, tényleg. Kettejük között alakulóban van valami – eresztett meg egy sunyi vigyort Baekhyun – Szerinted, hallgatna rá?
- Biztosan. Csak több időt kell együtt tölteniük.
- Legyen igazad. De azért nem árt, ha a közelükben maradunk, nem bízok Taoban – húzta el száját – De ideje lesz menni aludni.
- Nem ártana. Remélem, több finomság nem lesz már este.

*

Miután elköszöntem Dóriéktól és felmentem az emeletre, nem mentem be a szobámba. Egyáltalán nem terveztem, hogy aludni fogok. Bementem a fürdőszobába, ahol a polcról levettem néhány fertőtlenítőszert és ragtapaszt, majd bekopogtattam Tao ajtaján. Nem vártam meg, míg válaszol, csak beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót.

Tao az ágya szélén ült, fejét kezeibe temette és nagyokat sóhajtozott. Amikor bementem, rám emelte tekintetét és arca eltorzult a dühtől.
- Tűnjél kifelé! – rivallt rám – Kurvára nem kéne itt lenned!
- Tudom – feleltem egyszerűen.
- Húzz el a jó büdös francba! Nem vetted észre, hogy még mindig nem nyugodtam le és akármikor rád támadhatok? – nézett rám szikrázó szemekkel.
- Nem érdekel – rántottam meg a vállam.
- Te ennyire hülye vagy? Akár meg is ölhetlek, még ez sem riaszt el?
- De nem fogsz – mondtam határozottan, majd egy lépést tettem a szobába, de Tao abban a pillanatban felpattant és előttem termett. Nekinyomott a falnak, két kezével pedig megtámaszkodott fejem mellett és egészen közel hajolt az arcomba.
- Itt helyben kitéphetném a szíved, vagy kitörhetném a nyakadat. Egy cseppet sem félsz tőlem? Nem érzed, hogy sokkal nagyobb veszélyben vagy mellettem, mint akárhol máshol? – suttogta, és hogy állítását bizonyítsa, testét teljesen nekiszorította az enyémnek.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem féltem, mert féltem. Valahol legbelül éreztem egy kis félelmet, és tisztában voltam azzal, hogy meg is ölhet, mégis, valahogy nem rettegtem tőle eléggé. Bár nem tudtam, miért ilyen, csak azt tudtam, hogy a gonoszság mögött, ami véletlenül ragadt rá, egy gyengéd lélek lakozik. Tudtam, hogy valójában nem ilyen és segíteni akartam rajta. Láttam arcán, mennyire bánja, ami történt, hogy amit tett, azt valójában nem akarta. Szenvedett. A szeretteit bántotta anélkül, hogy akarta volna és ez ellen semmit sem tehetett. Gyengének érezte magát, amiért a képessége legyőzi őt. Magányos volt és én ezt nem bírtam nézni.
- Nem, nem érzem – löktem el magamtól, majd az ágyához sétáltam és leültem. Tao teljesen ledöbbenve nézett rám és nem tudta, hogyan reagáljon erre. – Nem jössz ide? – eresztettem meg egy mosolyt felé. Úgy gondoltam, ha rendesen viselkedek vele azok ellenére is, amit tett, nagyobb sikert érhetünk el vele kapcsolatban.

Nem válaszolt a kérdésemre, csak engem méregetett az ajtóban állva. Szemforgatva sétáltam oda hozzá, majd ragadtam meg kezét, húztam el egészen az ágyig és ültettem le rá. Helyet foglaltam mellette, majd a nedves törölközővel, amit a fürdőből hoztam, lassan elkezdtem megtörölgetni a véres arcát.

Nem szóltunk egymáshoz. Én tettem, amit tettem, Tao pedig mindvégig az arcomat nézte és azon gondolkozott, vajon mi a fene ütött belém és mégis miért viselkedem így vele. Vagy legalábbis arcából ítélve erre következtettem.

Az egyik vattapamacsra nyomtam egy kis fertőtlenítőszert, majd felé fordultam.
- Ez lehet csípni fog – mondtam, majd óvatosan ajkaira érintettem. Éreztem, ahogy egy kicsit összerezzen a fájdalomtól, de hangot nem adott neki. Nem mertem szemeibe nézni, még véletlenül sem próbálkoztam ezzel, mert az egyelő lett volna a halálommal. A szívem már így is rettenetesen gyorsan dübörgött a mellkasomban, mind attól, hogy olyan közel vagyok hozzá, hogy érzem a lélegzetvételét arcomon, mind attól, hogy éppen a puha ajkait ápolom le.
- A kezed… fáj? – kérdezte percekkel később, és egy pillanatra a bal csuklómra tévedt tekintete, ami be volt kötözve.
- Nem – sóhajtottam fel.
- Miért hazudsz?
- Ha azt mondom, fáj, az mennyivel jobb? – kérdeztem vissza, de nem válaszolt rá.
- És a nyakad hogy van? – hallottam hangján, ahogy remeg.
- Ne aggódj miattam, jól vagyok – eresztettem meg egy félmosolyt – Így ni, készen is vagyunk! – tettem egy ragtapaszt a szája szélére, majd összeszedegettem az elsősegélyes ládából hozott dolgokat – A szemedet jobb lesz, ha még ma lejegeled, mert különben holnapra be fog lilulni – mondtam végül, majd felálltam az ágyról.
- MinSeo! – fogta meg a karom Tao, és visszahúzott az ágyra.

Értetlenül pillantottam rá. Tekintetét zavartan kapta el rólam, és a földet kezdte el nézni. Arcáról sütött a megbánás és a fájdalom, nekem pedig a szívem szakadt meg, amiért ilyen állapotban látom. Nem tehetett arról, ami vele történt, és ezért szenvedett. El se tudtam képzelni, miken ment és megy keresztül.

Percekig nem válaszolt, és már épp ismét felálltam volna, amikor végre rám nézett. Még mielőtt megszabadulhattam volna barna szemei rabságától, már magába is szippantott és nem eresztett. Hirtelen közelebb vont magához, kezét arcomra simította és megcsókolt.