54. rész

54. rész
*Dóri szemszög*

*Eközben a fiúknál*

Baekhyun álmosan dörzsölte a szemeit. Ránézett az órájára és meglepődött, hogy már egy óra van, soha nem szokott ilyen sokáig aludni. Ahogy kiment a nappaliba, kiderült, hogy ő az első ébredő.
- Ez furcsa… Ilyen sokáig nem szoktunk aludni – mondta fennhangon.

Mivel senkit sem akart felébreszteni, bement a konyhába és nekiállt összeütni egy könnyed ebédet, hogy amikor a többiek felébrednek, tudjanak mit enni. Mivel nem egy nagy mesterszakács, maradt a ramen készítésénél, amit viszont isteni finoman tudott elkészíteni.
- Minek van ilyen ínycsiklandozó illata? – lépett a konyhába kómásan Kai.
- Gondolom már megint rament főz – ásított Sehun.
- Ha nem tetszik, nem eszel! – nézett rá szúrósan Baekhyun – Örülj neki, hogy egyáltalán gondoltam rátok!
- Csak tojást ne tegyél bele, mert Kris megint telefingja… - torpant meg Tao – Vagyis mindegy, sok tojás legyen benne.
- Nem tudjátok, hol vannak a lányok? – kukkantott be a konyhába Chanyeol.
- Még alszanak, nem? – kérdezte Baekhyun.
- Nincsenek a szobájukban…

Baekhyun rögtön otthagyta a gőzölgő rament és felfutott a szobánkba. Bekopogott és benézett a ház összes helyiségébe, azonban sehol sem talált minket.
- Próbálta már valaki hívni őket? – kérdezte kétségbeesetten.
- A szobájukban van a mobiljuk – mondta Chanyeol.
- Hol lehetnek? – tépte a haját tehetetlenségében Baekhyun.
- Nézzünk szét a környéken! – tanácsolta Suho – Kai, te nézd meg a lakásukat, vidd magaddal Chent, a többiek pedig kis csapatokban nézzenek szét a közeli parkokban, a folyóparton, boltokban, butikokban.
- Nem hiszem, hogy csak úgy egy szó nélkül elmentek volna, úgy, hogy a telefonjukat itthon hagyják… - mondta Xiumin – Akárhová mentek, ha csak az utca végére a boltba, a telefon akkor is náluk van.
- Ugye nem esett bajuk? – Tao szemeiben is a félelem csillogott.
- Ők annál talpraesettebbek – mondta D.O.
- Szerintem ne is húzzuk tovább az időt, induljunk el! – ragadta meg Chen kezét Kai, és ők el is tűntek.
- Valakinek itthon is kell maradnia, nem? – kérdezte Sehun – Ha közben mégis hazaérnek a lányok, valaki tudja értesíteni a többieket.
- Ez egy jó ötlet. Itthon maradsz? – fordult Xiumin felé Suho.
- Persze!- bólintott.
- Ki megy Baekhyunnal és Taoval? – nézett a többiekre Suho.
- Majd én megyek – mondta Chanyeol.

Beosztották, hogy ki kivel megy és melyik páros vagy hármas melyik környéket nézik meg, majd útnak indultak. Azzal töltötték az egész napot, hogy végigjárták a környéket és kérdezgettek embereket, hogy nem látták-e a két lányt. Keresésük azonban hiábavaló volt. Baekhyun és Tao teljesen kétségbe volt esve, folyton a telefonjukat nézegették, mikor csörren meg, hogy megvannak a lányok, ám a megváltó hívás nem akart érkezni. Amikor már teljesen besötétedett, mind a 11 fiú hazatért, csalódottságtól, tehetetlenségtől és szomorúságtól nyúzott arccal.
- A lakásukban sem volt semmi? – kérdezte Baekhyun a haját tépve. – Semmi változás, semmi apró jel?
- Abszolút semmi – sóhajtott Chen – Négyszer átnéztük a lakás minden szegletét, de ott nincs semmi.
- Nem lehet, hogy kihagytatok valamit? – Baekhyun szemeiben könnyek csillogtak.
- Nem, hyung, mindent alaposan átnéztünk – mondta Kai szomorúan.
- Az nem lehet, hogy nincs semmink! – kiabálta Baekie, majd az asztalról felkapott egy poharat és dühösen a szemközti falhoz vágta. Ezután ami a keze ügyébe került, idegesen összetörte, miközben a szemeiből patakokban folytak a könnyek. Chanyeol felpattant, és megpróbálta lefogni őrjöngő barátját, azonban egyedül kevés volt ehhez, így Xiumin a segítségére sietett.
- Haver, nyugi! – csitítgatta Chanyeol – Nem leszünk előbbre azzal, ha széttörsz mindent!
- Engedjetek el! – vergődött Baekhyun – Eresszetek!
- Addig nem, amíg nem nyugszol meg! – mondta Xiumin.
- Apa! – nyögte be hirtelen Tao.

Mindenki értetlenül meredt a fekete hajúra.
- Hogy ez eddig nem jutott eszembe! – csapott a homlokára Tao.
- Nem avatnál be minket is? – kérdezte Suho.
- Egyetlen egy helyen nem kerestünk nyomokat! Apa elvitte magával Krist, hogy véget vessenek ennek. Vagyis neki volt kiindulási pontja, ami lehet nekünk is segít megtalálni a lányokat!
- Jó, de mégis hol álljunk neki a kutatásnak? – kérdezte Chen, ám azonnal eszébe jutotta válasz is.
- Az irodája! – mondta a tizenegy fiú egyhangúan.

Mindenki egy emberként indult meg az ajtóhoz.
- Kai, teleportálj oda minket! – mondta Baekie.
- Nem túl kockázatos? – kérdezte Kai.
- Jelen pillanatban rohadtul leszarom, hogy kockázatos-e vagy sem – sziszegte összeszorított fogakkal Baekhyun.
- Na jó, mindenki fogja meg valakinek a kezét!

A fiúk egy kört alkotva megfogták a mellettük álló kezét, majd nem sokkal később már a főnök irodájában is találták magukat.
- Valaki nézze meg, hogy be van-e zárva az ajtó! – suttogta Suho.

Lay állt az ajtóhoz legközelebb, így ő volt az, aki lenyomta a kilincset.
- Zárva! – mondta.
- Várjatok egy kicsit! – mondta Channie, majd becsukta a szemét és valamire nagyon koncentrált. – Oké, kész vagyok!
- Mit csináltál? – kérdezte D.O.
- Elintéztem, hogy senki ne halljon meg minket! – húzta ki magát büszkén.
- Ez okos ötlet volt! – veregette hátba Suho.
- Hol kezdjük a keresést? – kérdezte Kai.
- Könyvespolc, íróasztal – mondta Luhan – Szerintem ilyesmi helyen lehetnek.
- Úgy emlékszem, hogy az íróasztalán van egy fiók, amit mindig bezárt… Talán abba megtaláljuk, amit keresünk – mondta Chanyeol.
- Melyik fiók az? – lépett az asztalhoz Tao.
- Azt hiszem, baloldalon a felső – indult meg az asztalhoz Chanyeol.

Tao megpróbálta kihúzni a fiókot, az azonban meg sem mozdult.
- Viszont kulcs nélkül nem sokra megyünk… - sóhajtott Tao.
- Dehogynem! Engedj ide! – tolta arrébb székestől a fekete hajút Channie. A mutatóujját nekinyomta a zárnak, ami kiolvadt a helyéről, és könnyedén ki lehetett nyitni a fiókot.
- Szuper! Egy zseni vagy! – dicsérte elismerően Tao.

Ahogy kinyitották a fiókot, rögtön egy vaskos borítékon akadt meg a szemük, amire mindannyiuk neve szerepelt.
- Hát ez? – vette ki azonnal a borítékot Tao – Ez Kris írása!
- Mi van benne? – kérdezte Xiumin.

Amikor Tao kibontotta a borítékot, talált benne egy levelet, nagyon sok újságcikket és képeket.
- Apa írt nekünk! – mondta Tao, miközben elkezdte olvasni a levelet.
- Az összes gyilkosság, amit mostanában elkövettek… Minden áldozatnak volt képessége – nézte az újságcikkeket Lay.
- A fiai?! – kérdezte meglepetten Tao. – De hát nekem nincs testvérem… Az előző házassága! Biztos ott született két fia!
- A legfontosabb információt kihagytad – mondta Sehun – Mi van a fiaival?
- Ők rabolták el Minseot és Dórit!
- Mi? – kérdezték a többiek egy emberként.
- Sőt, ez a sok haláleset mind az ő művük, mert gyűjtik a képességeket.
- Az összes ember, akit megöltek… Mind azok voltak, akik elrabolták a lányokat? – kelt ki magából Baekhyun – És ha a lányok is csak azért kellettek nekik, hogy elvegyék a képességüket?

Tao időközben már a fényképeket nézegette.
- Nem hiszem, hogy az lett volna a cél… - mondta az egyik fotót bámulva – Annyi alkalmuk lett volna elvenni tőlünk, de mégsem tették…
- Hogy érted, hogy lett volna lehetőségük?

Tao megfordította a képet, hogy a többiek is lássák, és amikor felismerték a képen szereplő fiúkat, döbbenten néztek össze.
- Changmin és Jiyong? – kérdezte Baekhyun – Ők a főnök fiai?
- Ezek szerint igen – nézegette a képeket Tao.

A legutolsónál azonban elakadt a lélegzete és tágra nyílt szemekkel meredt a kezében tartott képre.
- Minden oké? – kérdezte Lay – Mi van azon a képen?

Tao könnyes szemekkel a többiek felé fordította a képet, amin Jiyong volt és egy ismeretlen lány.
- Ő Hyorin… - mondta elcsukló hangon Tao – A lány, akit megöltem…