40. rész

Sziasztok!
Amint látjátok, visszatértünk.
Sajnáljuk, hogy ennyire elhúzódott ez az egész szünet és hogy ilyen sokáig nem jelentkeztünk, de továbbra is csak azt tudjuk mondani, hogy a munka és a suli és a magánélet és minden más. Tényleg volt, amikor jó egy hónapig egyikünk sem írt folytatást, mert egyszerűen nem volt rá időnk.
Mindenesetre a történetet lassan befejezzük, most már csak néhány rész és a végére érünk, de ti ne aggódjatok, nektek azért még jópár rész hátra van.;)
Mit is kéne mondanunk? Emlékeztek még a történetre, ugye? Ha nem, mindenképp olvassatok bele az utolsó pár részbe, hogy felfrissüljön az emlékezetetek.
És ezúton is szeretnénk minden Kedves Olvasónknak Boldog Karácsonyt kívánni! Reméljük, ez a visszatérés megfelelő ajándék volt számotokra! ^^
Most már nincs más hátra, mint előre!
Jöjjön a várva várt folytatás, jó szórakozást hozzá! :P

Dóri &Minseo

40. rész

*Minseo szemszög*

A sok keresgélésnek hála találtunk egy megfelelő szállást, sikeresen le is foglaltuk tizennégy fő részére, és volt akkora szerencsénk, hogy már másnap mehettünk is. Éppen ezért már kora reggel fent voltunk, gyorsan összepakoltunk néhány ruhát meg a legfontosabb tisztasági dolgainkat, bepakoltunk az autókba, és már úton is voltunk. Alig egy órára volt tőlünk a szállás, Szöul szélén, ahol a környék sokkal nyugodtabb volt, mint ahol mi éltünk.

Dél környékén már meg is érkeztünk, és átvehettük a szobákat. Összesen négyet foglaltunk le: Suho, Xiumin, D.O. és Chanyeol az egyikbe ment, Tao, Baekhyun, Lay és Luhan a második szobát kapta, Kris, Chen, Sehun és Kai a harmadik szobát vette birtokba, Dórival ketten pedig a negyedik szobán osztozkodtunk.

Egy gyors ebéd után, amit még otthon dobtunk össze, a fiúk átöltöztek fürdőruhába és már be is támadták a medencét, mi pedig Dórival előtte egy jó kis masszásra mentünk. Erre volt szükségünk, a csontjaink csak úgy ropogtak, ahogy kimasszírozták belőlük a görcsöt. Amennyit robotoltunk és amennyit stresszeltünk manapság, iszonyatosan jól esett ez a kényeztetés. Szerintem el is aludhattunk közben, mert arra keltem, hogy csörög a telefonom a fejem mellett. Tao volt az, és arról érdeklődött, mikor csatlakozunk hozzájuk, így akarva-akaratlanul, de Dórival mi is lementünk a medencéhez.
- Te… - álltam meg hirtelen a lépcsőn lefelé menet, barátnőm pedig érdeklődve emelte rám tekintetét – Én most fogom életemben először Taot félmeztelenül látni?
- Öhm… Ha nem maradtam le semmiről, akkor igen. De… én meg Baekhyunt fogom… meg... úristen, mind a tizenkét fiú egy szál fürdőruhában van odalent! – döbbent meg Dóri is, és zavartan, kissé ijedten néztünk össze – Én le nem megyek oda!
- Jézusom, ne is mond. Tizenkét, izmos felsőtestű fiú… mi komolyan gondoltuk ezt a wellnesst?
- Nem tudom, de bakker… Ők se láttak még minket bikiniben!
- Basszus, tényleg! – kaptam a fejemhez, majd zavaromban gyorsan magamra csavartam a törölközőmet – Most mit csináljunk? Én… rettenetesen zavarban vagyok.

Nem tudom, hány percig állhattunk a lépcsőn, és tanakodhattunk kétségbeesetten arról, hogyan vágjuk ki magunkat a helyzetből, de igen sok idő eltelhetett, ugyanis másodszor is megcsörrent a telefonom. Szintén Tao volt, így muszáj volt lassan megindulnunk lefelé.
- Én még életemben nem paráztam ennyire semmitől sem – karolt belém Dóri – Nem mondhatjuk azt, hogy… elkapott minket a klotyómanó és fogságban tart?
- De hülye vagy – nevettem fel rajta – Essünk túl ezen, aztán majd… valahogy… ki tudja, lehet tök hájasak és akkor majd kiröhöghetjük őket.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal értünk le a földszintre, ahol a medence volt. Mikor beléptünk, egyből meghallottuk a fiúk üvöltéseit, ahogy épp vízicsatáztak és a vesztes páros a vízbe csapódott. Ahogy láttam, rajtuk kívül más vendégek nem tartózkodtak itt, nyilván a hangoskodásukkal elüldözték őket.
- A terv a következő – mondtam az ajtóban állva – Rohamléptekkel becélozzuk azt a két ágyat, amire ráülhetünk, normálisan magunkra csavarjuk a törölközőket és gond egy szál se. Na, mehetünk? – vázoltam fel újból a megállapodásunkat, majd egy bólintás kíséretében megindultunk befelé.
- Úh, nézzétek, micsoda bombázók jönnek errefelé! – Tao hangja visszhangot vert a hirtelen támadt csendben, és az összes fiú egyből felénk kapta a fejét. Dórival mindketten teljesen elpirultunk, de csak mosolyogva odaintettünk nekik, és céltudatosan haladtunk előre.
- Mi tartott ennyi ideig? Azt hittük, beragadtatok a wc-be, mint múltkor Tao! – nevetett fel Baekhyun, mire Tao egy adag vizet fröcskölt az arcába.
- Mondtam én, hogy jó ötlet lett volna a klotyómanós sztori – súgta a fülembe Dóri, mire megint felkuncogtam.

Már majdnem odaértünk a két napozóágyhoz, amit birtokba akartunk venni, amikor hirtelen Baekhyun és Tao kimásztak a medencéből és üvöltve megindultak felénk. Fel se fogtuk, mi történik, már csak arra eszméltünk, hogy a két srác a karjukba kap, és velünk együtt visszaugranak a vízbe.

Nagyokat prüszkölve jöttem fel a víz felszínére és töröltem meg szemeimet, hogy lássak is valamit. Az összes fiú majd megfulladt a nevetéstől, én pedig gyilkos szemekkel néztem az előttem álló fekete hajúra.
- Te, ott! – böktem Taora – Te mától halott ember vagy! – indultam meg felé, és közben elkezdtem pacsálni a vizet. Tao röhögve kezdett el menekülni, de utolértem, és a hátára ugorva a víz alá nyomtam a fejét.
- Akkora barmok vagytok! – hallottam meg Dórit kiabálni, majd nevetni. Baekhyun próbált közeledni felé és megölelni, de Dóri is az én módszeremet alkalmazva, elkezdte őt fröcskölni – Ezt még nagyon meg fogod bánni!

Ezután Dórival vagy egy órát bent voltunk a vízben, és nem bántuk meg, hogy a fiúk végül beledobtak. Így legalább elmúlt a zavarunk, és jókat nevethettünk, ahogy egymást cukkolják a többiek. Miután teljesen kifárasztottuk magunkat, mégiscsak kifeküdtünk pihenni és a háttérből néztük, ahogy elökörködnek.
- Azért… huh… szép a kilátás – vigyorodott el Dóri, miközben tekintetét mindvégig a fiúkon legeltette.
- De még mennyire, hogy az… Azok a felsőtestek…
- Meg a feszes fenék némelyiküknél…
- Meg a… khm…
- Perverz barom! – röhögött fel – De egyetértek.
- Túlságosan jól érzem most magam. Bár sose érne véget ez a szép pillanat – sóhajtottam fel.
- JAKUZZI! – kiáltott fel hirtelen Kris, amit a többiek részéről egy hatalmas sikítás követett és mindenki megindult kifelé.
- Fúúj, Kris, ne fingd már tele a vizet! – ordította Sehun és igyekezett minél messzebb kerülni barátjától.
- Menjetek a francba, én csak jót akartam nektek – vágta be a sértődöttet Kris, mire Kai hozzávágott egy labdát.
- Na, én aszem csatlakozom a lányokhoz – mászott ki a medencéből Luhan, akit Lay, Xiumin és Baekhyun is követett.
- Én is jövök, várjatok meg! – kiáltotta Tao.
- Csak szeretnél, édes! – pattantam fel hirtelen az ágyról, és miközben Tao épp ki akart mászni, én azzal a lendülettel visszalöktem őt a vízbe. – Fulladj meg Kris gázaiban!
- Hé, ezt most miért? – nézett rám nagy szemekkel, és újabb kísérletet tett, de megint visszalöktem – Na mááár! Ez nem ér! – kezdett el hisztizni, és harmadszor is megpróbált kijönni, sikertelenül.

Én csak nyelvet öltöttem és jót nevettem rajta, ám amikor negyedszer esett vissza, akkor elkapta a csuklómat, és magával rántott a vízbe.
- Így jár az, aki cseszeget másokat – vigyorodott el, mire csak szúrósan néztem rá.
- Bekaphatod a kukimat – vágtam be most én a sértődöttet, és ki akartam menni, de Tao átkarolta a derekam, és megakadályozott ebben.
- Inkább te az enyémet, szivi – csókolt bele a nyakamba, mire felsikítottam és összehúztam magam. Tao maga felé fordított, én pedig átkulcsoltam kezemet nyakában és szenvedélyesen megcsókoltuk egymást.
- Naaa, ne itt párosodjatok! – jött oda hozzánk Suho, és ő is becsatlakozott a kint ülőkhöz.
- Minseo! – kiáltotta Dóri – Ne hagyj itt ennyi pasi között!
- Azonnal megyek! – szakadtam el hirtelen Taotól, és gyorsan kiugrottam és visszafutottam a helyemre. Tao csak megilletődve állt a vízben és nézett felénk, én pedig csak egy vigyorral az arcomon vállat rándítottam. – Így jár az, aki másokat cseszeget.

A délután nagy részét a medencénél töltöttük, majd mikor már mindenki kellőképpen kiázott, visszavonultunk a szobáinkba, hogy felöltözzünk és elmenjünk vacsorázni.
- Minseooooo!!! – hallottam meg Dóri sikítását, és kirohantam a fürdőből.
- Mi történt? – léptem mellé, ő pedig csak a plafon felé mutogatott.
- Lepkeeee! – felelte, és amint ezt kiejtette, az említett élőlény megmozdult és elkezdett repkedni a szobában.

Sikítva fordítottunk hátat, és menekültünk be a fürdőbe, ami hangos csattanással zárult be utánunk. Fél percig egymást ölelve reszkettünk a fürdőben, majd kitört belőlünk a nevetés. Mindketten rettenetesen utáltuk a bogarakat, főleg a jó nagy példányokat, mint ami épp kint járta örömtáncát a ruháink felett.
- Valamelyik fiút hívjuk fel – vette elő a telefonját Dóri, és máris tárcsázta Chanyeol számát – Szia, én vagyok. Át tudnál most jönni egy kicsit? Öhm… kéne egy kis segítség. Nem, persze, jól vagyunk, csak… mindegy, gyertek át egy pillanatra. A veletek szemben lévő szobában vagyunk. Oké, köszi, szia. – tette el telefonját, majd rám nézett – Jön a megmentő sereg.

Néhány pillanat múlva kopogtak az ajtón, majd benyitott valaki.
- Csajok? – hallottuk meg Chanyeol és D.O. hangját.
- A fürdőben vagyunk! – kiáltottuk és résnyire kinyitottuk az ajtót.
- Minden okés? – kérdezte D.O. – Mi a baj?
- Igen, csak… valahol a szobában van egy kibaszott nagy lepke, és félünk.
- Lepke? Hol? – ült ki D.O. arcára a rémület, és egyből a háta mögé pillantott.
- Fúúúj, valami rámrepült! Ááááá!!! – sikított fel hirtelen Chanyeol a bejárati ajtóban, majd nagyokat ugrálva csapkodta magát és megindult felénk – Engedjetek be engem is! – félrelökte D.O.-t az útjából, majd feltépte a fürdőajtót, és hatalmas csattanással bevágta maga után azt – Ugye nincs rajtam a lepke?
- Ne hagyjatok itt engem se! Féleeeeeek! – sikított D.O. is, és ő is bemenekült hozzánk.
- Azt ne mondjátok, hogy ti is féltek a lepkéktől, mert menten megáll az eszem! – néztem rájuk kétségbeesetten, mire a két srác csak fej-vakarva néztek össze.
- Úristen, miért titeket kellett felhívnom? – fogta a fejét Dóri.
- Ne haragudjatok. Ha megmondjátok, hogy bogarat kell ölni, akkor nem mi jövünk.
- Persze, és akkor itt haljunk meg, nem? A többiek hol vannak? – kérdeztem, miközben leültem a földre.
- Hát… most vagy lementek már vacsorázni vagy még készülődnek – felelte Chanyeol.
- Tuti itt vannak még, nélkülünk nem mennek le – próbált reménykedni Dóri, de D.O. leintette.
- Szerinted ez a farkaséhes bagázs megvárna minket a kajával? Főleg Tao? Szép álom… szerintem még minimum egy óra, mire feltűnik nekik, hogy nem vagyunk lent – sóhajtott fel Channie.
- Lehet, titeket nem vesznek észre, de mi lányok vagyunk! – mondta Dóri, miközben ismét elővette a telefonját – Felhívom őket, hátha felveszi valaki.
- Esélytelen. Sosem viszik magukkal a telefont, ha kajálni mennek. – D.O. ismét lelombozta az összes reményünket.
- Jó, de akkor mi a halált csináljunk? – kérdeztem tétlenül.
- Hm… mondjunk várunk? Vagy esetleg kimehettek és levadászhatjátok ti a lepkét… - állított minket választás elé a két fiú.
- Esélytelen! Inkább várunk! – vágtuk rá egyszerre Dórival, és mind a négyen leültünk a földre, és vártuk, hogy jöjjön az igazi megmentősereg.